Tarján Tamás

Író, irodalomtörténész, kritikus

1973-ban az ELTE Bölcsészkarán magyar-néprajz szakos (tanári és muzeológusi) oklevelet szereztem. 1973 szeptembere óta a Kar Magyar Irodalomtörténeti Intézetének oktatója vagyok, jelenleg mint docens. Tanárként a hatvanhetedik szemeszterem a mostani. Más főállású munkahelyem sosem volt (ha csak vízfogyasztás-vizsgálói, vízvezeték-szerelői egy évemet nem elevenítem fel: 1967/68), de hosszú esztendőkig tanítottam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Zsigmond Király Főiskolán is; szerkesztőként vagy rovatvezetőként tevékenykedtem-tevékenykedem a Látóhatár, az Irodalomtörténet, a Könyvvilág és az Iskolakultúra című folyóiratoknál; összesen mintegy húsz éven át működtem színházaknál  dramaturgként (Kecskemét, Pécs, Játékszín, Nemzeti Színház, Eger). Ilyen-olyan minőségben készítettem egy sereg rádiós és televíziós műsort.
Huszonhét kötetet publikáltam, ebből hetet Reményi József Tamással közösen (hat irodalmi paródiákat, egy műelemzéseket tartalmaz). Írtam kismonográfiákat (Nagy Lajos; Bessenyei Ferenc; Garas Dezső), jelentettem meg irodalmi és színházi esszé- és kritikagyűjteményeket (Kortársi dráma; Egy tiszta tárgy találgatása; Kengyelfutó; Szabadiskola; Esti Szindbád – Szentivánéji Vízkereszt; Zivatar a publikumnak; Prosperónak nincs pálcája; Hét óra, színház-idő stb.), publikáltam tankönyvcsaládot 13-14 éveseknek.
Megtiszteltetésként fogadtam, hogy kaptam néhány irodalmi és szakmai díjat, köztük a József Attila-díjat.
Ha a lexikonok „Hobbija: ” rovatába eddig beírtam volna bármit, 1200-1500 keresztrejtvényem megszerkesztését (s két keresztrejtvénykönyvem közreadását), sporttörténeti érdeklődésemet, végül a most ötéves Lőrinc fiam kitalálta mesékben való gyönyörködést említeném.