Szilágyi Eszter Anna

Kedves Szépírók,

a hálózatoskodás nevében szeretnék én is belépni a kötelékbe.

Pár napja meghallgattam egy podcastet a Sorstalanságról, és nyugtalanítóan sokszor előkerült a lehetősége, hogy fiókban marad a kézirat, illetve, később, már a megjelenés után, hogy ha nem hívja fel Hajnóczy Spiró figyelmét a regényre, és Spiró nem írja meg az értő ajánlóját, talán nem is kerül a szöveg a helyére.

Kézirat pedig bizony elég, eléghet, de meg sem íródik sokszor a magány és elszigeteltség sivatagában. Másrészt ez részemről egy emancipációs lépés is – vajon egy drámaíró bekerülhet-e a tisztán írók közösségébe. Egy drámaíró, mint író, mindig koszos kicsit. Szöveget termel, sokak képzeletében egybites riposztokat, dialógokat, felesleges és fárasztó olvasni. Ott van a színpad!

Tessék megrendezni, és akkor érthetővé válik az egymásnak feszülő aktorok fölpumpált indulata. Csakhogy a színháziak nem annyira szeretik a rendesen megírt szöveget. A tisztán megírt szöveget, az olvasható diskurzust. Minek a szövegben annyi bonyodalom? Elég a cselekményben, a színészek interakcióiban, halmozott társművészeti poénokban. Gyorsan élni és hatni. Minden egyéb fárasztó és felesleges, és lassú.

slow writing

Másrészt - az ún. „sokoldalúság”, bár ma roppant divatos, könnyen a felszínesség, a könnyen járható, a könnyebb út felé terel. Valójában elég nehéz teher, hiszen, ha egy valamiben vagy tehetséges, egy dolog érdekel, abban gyorsabban jutsz előre, tanulsz és kapcsolódsz, begyakorlod magad, önazonos leszel a szereppel, a szakmával. Szakmai közegekben szocializálódsz, megismersz, megismernek. A kalandozás viszont nem jelöli ki a szerepkörödet, hidalgó vagy, komolytalan, bizonytalan határátlépő, ismeretlen ingoványon. Egyik céh, szakmai közösség sem fogad magába. Bizonyos értelemben szándékaimon kívül estek a választásaim, arra folytam, mint folyó, amerre fogadó medret találtam.

(Előző életében színésznek készült, 17 évesen jelentek meg versei, a Jelenkor folyóirat holdudvarában, támogatói közegében nőtt fel, volt a legendás kaposvári színházban ’csopi’, énekesnő, performer, játszott az egyetemi színházban, magyar-esztétika szakot végzett Pécsett, majd az SzFF-én tv-filmrendezést tanult, kisfilmeket csinált, forgatókönyveket írt, megjelent verseskötete, volt JAK és Írószövetségi tag, Móricz-ösztöndíjas, színházat kezdett rendezni, dramaturgként dolgozott, létrehozta ÁRNYÉKSZÍNHÁZ nevű színházi csapatát első független formációként Pécsett, elsősorban a kőszínház alternatívájaként 2003-ban

„a l k a l m a k a t alkotunk „

Tartottak mo-i ősbemutatót, a legváltozatosabb formai kísérletekkel dolgoztak, itthon korai határátlépő projektekben - élő, improvizatív elektronikus zene, videó és élő szereplők interakciója, készítettek felnőtt-báb előadást, hangjátékot-élő játékkal, operaestet, szcenikus kantáta előadást, performanszokat a legváltozatosabb helyszíneken, Pécsett elsőként hely-specifikus előadásokat, képzőművészeti beavató-projektet, ifjúsági projekteket, kiállításmegnyitókat, konkrét társadalmi kérdésekre

azonnali reflektáló produkciókat)

Művei

drámai diskurzusokat írok

„A Nyíregyháza utca" c. darabjával 2018-ban elnyerte a Legjobb Mai Magyar Dráma díját, a 2019-es Thealteren különdíjat kapott a belőle készült szfe-s előadás.* Friss angol fordítása a Nemzetközi Dramaturg Szövetség honlapján, kiajánlóban (Veronika Haacker-Lukács and Simon Collings a fordítók)

„Lüzisztrát" (make love, not war) című darabja szintén szerepel a kortárs magyar drámák 2021-es nemzetközi kiajánlójában

„Noncoronat" című darabja a TRIP-Litera meghívásos koronavírus-drámapályázatára íródott

„Örök nevet adok (egy emléktábla-avatás)" c. darabja zsinagóga-avatásra

„Legbölcsebb az idő_mondta"(Téli rege) c. darabja, és „Hárpiapornó” (Makrancos hölgy) a TRIP meghívásos Shakespeare37 sorozatába készült

„Eldgjá (tűzkanyon" c. meta-librettója 2021-ben Vilmos-díjat kapott

Tavaly Kiss Noémi ötletével megkeresték Máté Gábort, „A cár (a víz dalol)” című darabot a Katona József Színház számára írta

Jelenleg Polgár Csaba felkérésére az Örkény színháznak ír darabot, „A nő, aki saját magát kereste”

Díjai

CASANOVA

hogy mikor ütött vállon a

francia király, erre kíváncsi?

hát nem voltam rászorulva,

megoldottam a magam erejéből

néhány betűt vakon összeollózva,

és hozzá gálánsan összeütöttem a

sarkam, innentől lovagnak mondhatom

magam, ennyit erről, és véleményem

szétszálazhatja az összes többi rangról

és kitüntetésről

eljött a lovagi korom, ennyi

…

(Casanova hazatér)

Elérhetőségek

E-mail: azarnyeka@gmail.com