1966
Író, költô, mûfordító
Gyerekkoromban főként rajzoltam és regényeket írtam. Életem első versét, egy szonettet, amely a Laiosz címet viselte és Oidipusz apjáról szólt, 1988. március 5-én költöttem. A rákövetkező pár évben, 1988 és 1993 között, amíg az ELTE bölcsészkarát végeztem – ahol rendszeresen látogattam Géher István, Lator László és Lengyel Péter írói műhelyeit –, viszonylag sokat írtam, a technika terén gyorsan fejlődtem, de mindössze fél tucat versemben és néhány töredékben sikerült megközelítenem azt a színvonalat, amelyet elvártam magamtól. Publikálásra akkoriban még egyáltalán nem gondoltam, és ezek a dolgaim később sem jelentek meg. 1993 és 1999 között szinte teljesen felhagytam a versírással; ekkor úgy éreztem, nincs mondanivalóm. Helyette verset, majd prózát fordítottam, kritikákat, tanulmányokat írtam; egyszóval irodalomtörténésznek készültem. 1998-99 táján írtam meg első bölcsészdoktori disszertációmat, amelyben saját költői fejlődésemről próbáltam számot adni, s emellett aprólékosan elemeztem az írástechnikámat. Ezt a munkámat az egyetem elutasította, s jóllehet Tandori Dezsőről írott kis könyvemmel később sikerült ledoktorálnom, az egyetemi világ attól fogva gyakorlatilag nem vesz tudomást rólam.
1999-ben egy látomás során megjelent előttem annak a műnek a terve, amely később A gésa útja címet kapta. A következő három és fél évet e terv megvalósításának szenteltem. A gésa útja három részből álló, klasszikus stanzákban írott kis verses regény, ha úgy tetszik, eposztrilógia: egy olvasói vélemény szerint George Sand és Alfred de Musset óta a világirodalom legnagyobb szerelmi története. A művet 2003 nyarán fejeztem be, de a könyvkiadók közömbössége miatt csak 2006-ban sikerült megjelentetnem, saját tervezésű, szép és exkluzív kiadásban. Noha Tarján Tamás a Parnasszus című folyóirat körkérdésére adott válaszában a 2006-os év egyik legfontosabb könyvének nevezte, lényegében ismeretlen maradt; tudomásom szerint mindmáig egyetlen kritika sem jelent meg róla.
Mindeközben a Holmi című folyóiratnak köszönhetően tovább folytattam műfordítói munkámat. 2004-ben Henry James A szőnyeg mintája című kisregényével, amelyhez Angyalosi Gergely írt előszót, szerény szakmai sikert arattam. A kritikaírással érdeklődés hiányában már régen fölhagytam; újabban inkább alkotói és fordítói műhelykérdésekről írok nagyobb esszéket és tanulmányokat. A gésa útja óta mindössze két rövidebb versem született, ám ezeket – szélsőségesnek mondott témájuk miatt – sehol nem sikerült publikálnom.
Művei
Az Egyetlen töredékei. Tandori Dezső munkássága (tanulmányok). Tatabánya, Allée-füzetek, 2000.
A gésa útja. Trilógia elő- és utóhanggal (verses regény). Budapest, Révai, 2006.
Bevezetés Kemény István módszerébe (tanulmány). Jelenkor, 1996/6.
A modernség fogalma Somlyó Györgynél (tanulmány). Orpheus 18, 1996. ősz-tél.
Imre Flóra: Rejtőzve éltünk (kritika). Magyar Napló, 1996/11.
A kastélyban (novella). Új Forrás, 1997/9.
Bárdos László újabb versei (kritika). Új Forrás, 1998/3.
A ház (novella). Új Forrás, 1998/6.
Egy régi és egy új kritika Hazai Attila két könyvéről (kritika). Új Forrás, 1998/7.
„Aki elveszti egészét, / megleli részeit”. Vázlat Tandori Dezső életművéről (tanulmány). Új Forrás, 1998/10.
Juhász Ferenc metrikája és költészete a nyolcvanas-kilencvenes években (tanulmány). Új Forrás, 2000/8.
Álmok, tervek, gondolatok (esszé). Art Limes Almanach, 2000.
Edwin Arlington Robinson költészetéről (esszé). Confessio, 2006/4.
Két híres angol vers Nagy László fordításában (tanulmány). Parnasszus, 2007. nyár.
Kisebb fordítások Stéphane Mallarmé, Wallace Stevens, Thomas Hardy, Robert Browning, Nathaniel Hawthorne, Edwin Arlington Robinson és Jorge Luis Borges műveiből. Metszet, 1993/1., 1993/3-4., Holmi, 1996/12., 1997/3., 2000/4., 2001/1., 2007/6., Art Limes Almanach, 1999., 2000., Confessio, 2006/4., 2007/1.
Henry James: A Mester intelmei (kisregény, fordítás). Holmi, 2002/10-11-12.
Henry James: A szőnyeg mintája (kisregény, fordítás, Angyalosi Gergely előszavával). Holmi, 2004/9.
Elérhetőségek
E-mail: szszilard66@freemail.hu