Tolnai Ottó bűcsúztatása

2025. március 28.

2025.04.04., 13:00 / a palicsi temetőben

Beszédet mond: Radics Viktória

Tolnai Ottó 1940. július 5-én született Magyarkanizsán. 1955–1959 között a zentai magyar gimnázium tanulója, 1956-tól publikál rövidprózát, 1960-tól verseket. 1959-től az újvidéki Magyar Tanszék hallgatója. 1961-tól az Újvidéken megjelenő Ifjúság hetilap Symposion című művészeti mellékletének szerkesztője.

Első verseskötete, a Homorú versek megjelenésének évében, 1963-ban Zágrábba költözik, filozófiai tanulmányokat folytat. 1964-ben megjelenik az Új Symposion folyóirat, melynek 1974-ig szerkesztője. 1969–1972 között a folyóirat főszerkesztője. A cenzúra, vádemelés, bírósági ítélet következtében le kell mondania a lap vezetéséről. 1974–1994 között az Újvidéki Rádió művelődési műsorainak szerkesztője, képzőművészeti kritikusa.

1966-tól 1990-ig a Jugoszláv Írószövetség tagja. A szövetségnek, amely az államalakulattal egy időben felbomlott, ő volt utolsó elnöke.

1990-től a Magyar Írószövetség tagja. 1992-től a Veszprémben megjelenő Ex Symposion főszerkesztője. 1994-től Palicson élt. 2004–2005-ben egyéves DAAD ösztöndíjjal Berlinben tartózkodott.

2000-ben megkapta a Köztársasági Elnök Aranyérme kitüntetést, 2007-ben a Kossuth-díjat, 2009-ben az Artisjus Nagydíjat, 2022-ben, a Városmajor 48 Irodalmi Társaság Alapítvány Életműdíját, majd 2023-ban a Vilenica-díjat kapta meg. Legalább ötven kötete jelent meg életében.

Nagy Nikoletta /Telex

A magyar irodalom kivételes alkotója, akivel 2017-ben készített életút-interjút a Litera. A látogatásunkkor rögzített felvételekből film készül, melynek részleteit már megtekinthették az olvasók. Írásait és a vele, róla készült anyagokat dossziéba gyűjtöttük. Április 3-án, csütörtökön szerzőink és szerkesztőink búcsúznak tőle, egész nap a Literán. Temetéséről képben – Oláh Gergely Máté fotóival – és írásban – az ott elhangzott búcsúbeszéd közlésével – hírt adunk.