Najmányi László (1946-2020)

A litera.hu írja: 

Najmányi László író, képzőművész, színházi és filmrendező, performer, thereminművész, a 70-es évek magyar avantgárd művészeinek egyik legkiemelkedőbb képviselője, közölték ma a hírt egy közösségi portálon barátai. 74 éves volt.

Najmányi László 1946-ban az ausztriai Hermagor fogolytáborában született. 1965–1972 között végzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vízügyi mérnök szakán. Dolgozott tervezőmérnökként, a Veszprémi Petőfi Színház díszlettervezőjeként, tagja volt a Pécsi Nemzeti Színháznak, majd a szolnoki Szigligeti Színháznak. Az 1970-es évek elejétől írással, experimentális színházzal és elektronikus zenével foglalkozott, filmeket forgatott, az elsők között készített videót Magyarországon, festményei francia, amerikai és magyar gyűjtőknél lelhetők fel.  Legismertebb munkái: a Kovács István Stúdió színházi kísérletei, A császár üzenete című filmje. Ő gründolta Molnár Gergellyel az első magyar punkegyüttest, a később Párizsban is működő Spionst. 1978-ban politikai nyomás hatására a Spions két tagjával emigrálni kényszerült. Párizsban telepedett le, majd 1980-ban Torontóba, 1985-ben New Yorkba költözött, ott Sir David O´Clock néven alkotott. Bejárta Észak-, Közép- és Dél-Amerikát. Évekig élt a Karib-tenger szigetein és Indonéziában. Budapestre közel négy évtizednyi távollét után tért vissza, 1996-ban. 

A 70-es évek magyar avantgárd művészeinek egyik legkiemelkedőbb képviselője. Színházi munkái: A száműzött Joyce (2003); Clara & Leon (2006); Anselmus szindróma (2006). Könyvei:  Teremin (2006); Downtown blues. Halász Péter emlékére (2006); A Blum-ház rejtélye (2007); Yippie! Az engedetlen polgár (Schuller Gabriellával, 2008).

A Szépírók Társaságának tagjaként önmagáról így vallott: „Eseménydús, hosszú életem volt. Számos politikai rendszerben, 4 kontinens 12 országában éltem. 60 éves koromig 116 lakásban laktam. Dolgoztam segédmunkásként, asztalosként, tapétázóként, szobafestőként, férfiprostituáltként, mérnökként, díszlettervezőként, színházi- és filmrendezőként, színészként, zenészként, zeneszerzőként, festőművészként, szobrászként, íróként, újságíróként, belsőépítészként, faültetőként a prérin, meteorológusként az északi sarkkörön túl, voltam babysitter, csavargó, katona, tolvaj, koldus, történelemkutató és antropológus. Egy apró, Karib-tengeri szigeten, a Grenada államhoz tartozó Carriacoun, 47 évesen éreztem először otthon magam. Másodszor két évvel később, Indonéziában tapasztaltam ugyanezt az érzést. Sokéves hontalanság után New York fogadott be. Független gondolkodónak tartom magam. Zsidó vagyok, mint mindenki. A rastafariánus vallás ajánlásait követem. Az időben hiszek. A direkt demokrácia híve vagyok. Utazó, történetmondó vagyok. 40 év próbálkozás után, 60 évesen tudtam először könyvet publikálni Magyarországon."

Műveiből a Literán is olvashatóak részletek. A Halász Péter emlékének ajánlott Downtown Bluesban írja: „Halász Péter emlékének ajánlom ezt a könyvet. Sorsunk sok szempontból párhuzamos. Mindketten élő, független művészetet akartunk csinálni a diktatúra éveiben. Mindketten emigrálni kényszerültünk. Mindketten bejártuk a világot, és New Yorkban találtunk otthonra. A rendszerváltás után mindketten Magyarországra jöttünk, hogy befejezzük, amit évtizedekkel azelőtt elkezdtünk. (...) Ezt a könyvet nem Halász Péterről, hanem az időről írtam. A korról, amelynek változásait közösen átéltük. A kommunista diktatúra ragacsos pokláról, New York sötét oldaláról, a rendszerváltozás utáni Magyarország izgága káoszáról. Nem Halász Péter irdatlan szellemi örökségét akarom átadni (az átmegy magától), hanem csak a róla szóló hírt." De közöltük a Halász Péter virtuális temetésén mondott gyászbeszédét is, későbbi kommentárjával. 

A Blum ház rejtélye című, 2007-es könyvében így ír: „Joyce-kutatásaim eredményeit A Blum ház rejtélye című regényemben foglaltam össze. A regény nemcsak képzeletem James Joyce-áról, hanem a számomra Magyarország metaforájává vált Szombathelyről is szól, tartalmazza az ősi városban szerzett tapasztalataimat, és különleges lakói iránt érzett barátságomat, szeretetemet is." De játszott a Litera Összejátszás című rendezvényén is, thereminen. 

 

Megemlékezés az Index.hu-n