Meghalt Nádasdy Ádám

NÁDASDY ÁDÁM nyelvész, költő, műfordító, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, a Magvető Kiadó szerzője 2026 március 29-én, 79 éves korában elhunyt.

 

Szabó T. Anna írása az Indexen

 

„Most már igazán abbahagyhatnák nagyjaink a meghalást, ez volt az első gondolatom, amikor a mai gyászhírt megláttam. Éppen a hétvégén beszéltem egy kis társaságnak arról, hogy milyen remek volt az én időmben az ELTE angol tanszéke, de jó, hogy élnek még többen abból a régi nagy csapatból, és azt is elmondtam, hogy milyen közelről érintett Géher István, majd nemrég Takács Ferenc halála. Mára Nádasdy Ádám is elment. Kiváló tudósok voltak mindhárman, akik nem mesterei, hanem művészei voltak a szakmájuknak, mert író tehetségük megéléseit és megérzéseit is a tudomány szolgálatába állították: nem(csak) hideg módszerességgel, hanem vad kíváncsisággal vették szemügyre az élet jelenségeit. Nem a szőrszálhasogatók kérlelhetetlenségével voltak pontosak, hanem megértő figyelemmel és empátiával fordultak emberek és szövegek felé.

„Nem vagyok jó tudós” írta magáról Nádasdy egy versben, pedig kevés emberről egyértelműbb, hogy az volt,

de hát Géher is azt írta, hogy mások szemében ő „tudósnak költő, költőnek tudós”, Takács pedig kötetcímbe is emelte módszerét, a „kapirgálást”.  Éppen azért tartoztak a nagyok közé, mert nem volt bennük nagyképűség, nem karriernek, hanem hivatásnak tekintették a munkájukat. Képtelenül nagy tudás, remek humorérzék, elegancia és szakmai alázat jellemezte mindhármukat.

Nem vagyok hivatott Nádasdy kétszeresen is kitűnő életművét, a költőit és a tudósít a maga teljességében áttekinteni. Én most az emberre emlékszem, akinek az előadásaira jártam a kilencvenes években (szemináriumára nem mertem), aki úgy adta elő Chaucer Cantenbury meséinek kezdősorait, hogy guggolásból szinte a levegőbe emelkedve valósággal eltáncolta a retorikáját, akivel a férjem akkoriban Singer novelláit tanulmányozta, akivel költőversenyeken vettem részt (ő nyert, ki más, hát persze, a Rómeó és Júlia volt a téma), akinek a verseit muszáj volt mindig felolvasnunk egymásnak, aki Shakespeare-fordításaival testközelbe hozta nekünk és a mostani fiataloknak a reneszánszot, akinek nyelvi írásait velem együtt egy ország várta, akit láttam betegen is órákig dedikálni, akivel ott álltam a takarásban és ültem a színpadon a Radnóti Színházban a Magvető estjén, és akit nyelvész unokatestvéremmel közösen faggattunk a Milyen nyelv az angol? könyvbemutatóján: 

úgy brillírozott, hogy öt percnek tűnt az óra.

Soha nem beszélgettem vele elmélyülten privátban, de ennek csak én vagyok az oka: tudósi nagysága elfogódottá tett. Költészetről bőven beszélgethettünk volna, de én inkább a verseivel társalogtam:  olvastam, hatott rám, válaszoltam a verseire, és ez a párbeszéd nem fog abbamaradni.

Ha most rá gondolok, nem a könyveit vagy a verseit látom, hanem azt a húsz percet idézem fel a fájdalmon is átfénylő örömmel és szeretettel, amikor, talán két éve, az én autómmal vittem át az Ördögkatlan fesztiválról a szálláshelyünkre.

Vagányul lehúzta az ablakot, átjárt a kocsin a menetszél, és útközben végig az eget bámultuk, esti sugárkoszorú, az egész láthatárt átlengő fényfüggöny ragyogott a mezők felett – egészen olyan volt, mintha valami másik térben, másik, mennyei időben járnánk. Ott jár ő mostantól mindig. Köszönöm, hogy a kortársa lehettem.”

 

 

Spiró György

Nagyszerű ember volt Ádám, kivételes, soféle tehetségével öniróniával élt, született tanár volt, zenebohócként imádott szórakoztatni, pesti volt Londonban is, szürkébb lesz a nyomasztó magyar létezés nélküle.

 

Köles István Jr.

Ma szegényebb lettem. Ma Magyarország szegényebb lett. Talán a világ is egy kicsit szürkébb. Mindent köszönök tanár úr!

 

Magdolna Lutring

Géher tanár úrral és Takács tanár úrral együtt abszolút kedvenc tanárom volt... Egyszerűen imádtam... Mély részvétem a családjának! Sírok... Sok szeretettel Maggie

 

Adam Korona

Nádasdy Ádám nemcsak egy zseniális nyelvész és műfordító volt, hanem egy olyan ember, aki képes volt a legbonyolultabb dolgokat is érthetően, humorral és végtelen eleganciával elmagyarázni. A Shakespeare-fordításai, a Dante-tolmácsolása és a nyelvi babonák elleni harca örökre meghatározó marad.

Nyugodjék békében.