Kemeny, Tomaso (1938-2025)

Mély megrendüléssel értesültünk Tomaso Kemény költő, író, irodalomkritikus, drámaíró és műfordító haláláról – arról az alkotóról, aki magyar származása ellenére az olasz nyelvet választotta költői kifejezésének eszközéül, és ezzel maradandó hidat épített Magyarország és Olaszország kultúrája között.

 

A kortárs olasz költészet egyik legeredetibb és legkarakteresebb alakjaként Kemény művészete átlépte a nyelvi és kulturális határokat. Számára a költészet nem csupán esztétikai forma volt, hanem erkölcsi és társadalmi küldetés is. Művelt, látomásos hangja egyedülálló módon ötvözte a mítoszt, a szépséget és a provokációt – így teremtve meg saját, különleges helyét az európai irodalomban.

Budapesten született, tízéves korában Milánóba költözött, ahol az olasz nyelv vált költészetének otthonává. A Páviai Egyetem angol irodalom professzoraként Shakespeare-től Dylan Thomasig számos szerzőt fordított és elemzett. Legismertebb művei közé tartozik A bérgyilkos kesztyűje, Az angyal könyve, A felszabadított Erdély, A szerelmes Don Giovanni, Gasztronómiai költemény és Boomerang.

A milánói Költészet Háza alapítójaként, valamint a Mitomodernizmus mozgalom vezéralakjaként a költészetet cselekvéssé, az eszmét tetté formálta. Emlékezetes költői akciói – mint a firenzei Santa Croce templom szimbolikus elfoglalása vagy a „Költészet nyila” – a szépségért vívott harc örök szimbólumai maradnak.

Collegium Hungaricum, Roma