A magyar költészet napja

 

 

 

 

 

 

 

Tóth Krisztina

 

Egy vers, amely a Költészet napját ünnepli

 

Hogyha te írod ezt a verset, jól figyelj:

ez a vers létezik már. Az otthonodban

megtaláltuk a polcon egy kötetben.

Talán csak elfelejtetted, hogy ott van.

 

Ez a vers, sajnos, csak egy plágium.

Méltatlan hozzád, nincsenek benne képek.

Egy összecsapott fordítás. Te jobbakat

tudsz ennél írni, hogyha érted.

 

Jártunk a mamánál tegnap. Elfogyott a

gyógyszere és a héten nincsen orvos.

Különben jól van, csak nem örült, hogy

újabban már verseket lopkodsz.

 

Hogyha te írod ezt a verset, ne fejezd be!

Felcseréltük a billentyűket a gépen.

Megtanulod majd, hol, mi van, vagy

átragasztgatod őket szépen.

 

Keawpohfáeéof IU+nkpwqkünd.

Fél napba telt, láttuk a kamerán át.

De a vers így se jó: maradjon köztünk.

Nem volna szerencsés, ha publikálnád.

 

A tegnapi álmod még csak a kezdet.

Lesznek ennél nehezebb éjszakák is.

Túl egy ilyenen felejtsd el ezt a verset.

Menj ki sétálni, és jobb lesz máris.

 

Itt a szatyor, amit a padon hagytál.

Nálunk van pendrive-od. A jövőd.

Az a sok meg nem írt vers! De ez, itt,

csak arra vár, hogy végre kitöröld.

 

Ezt a régi fotót is neked szánjuk.

A költő itt épp a síneken térdel.

Készül a vers, amit majd ehelyett írsz:

besegítünk, csak gyere, kérd el!

 

Ez a vers az Élet és Irodalom legfrissebb számában olvasható holnaptól. Szeretném, ha együtt örülnénk, hogy Magyarországon a kultúra szabadon virágzik, nincs cenzúra és öncenzúra, és József Attila korától eltérően ma a költők soha nem lesznek öngyilkosok. Aki mégis, az hálátlan és depressziós, nem képes örülni a senkit ki nem rekesztő, kizárólag értékalapon működő kultúrpolitikának. A könyvesboltok szeretettel várják a minőségi irodalomra szomjazó, propagandától soha el nem vakuló, józan olvasókat. A boltokban mindenkinek a könyvét lehet kapni, ismétlem, min-den-ki-ét, akiét meg nem, az fogja be pörös száját, mert akkor az övé biztos elfogyott. Osszák meg a verset és ünnepeljünk együtt, hiszen minden okunk megvan rá! 

---------------

Hungary's annual Poetry Day is celebrated on 11 April, the day that the great poet Attila József was born in 1905. 

He committed suicide by throwing himself under a train on 3 December 1937. 

This poem was published for Poetry Day in the latest issue of the literary magazine Élet és Irodalom.

 

The English translation is by Peter Sherwood, the French by Guillaume Métayer and the Czech by Robert Svoboda. My thanks to these wonderful translators! 

I would like us to all rejoice together that culture flourishes freely in Hungary, that there is no censorship nor self-censorship, and that, unlike in József Attila’s time, today’s poets never commit suicide! Never! Anyone who does is ungrateful and depressed, unable to rejoice in a diverse cultural policy that is based on values and excludes no one. Bookshops welcome sober and eager readers, who are never blinded by propaganda. Bookshops sell everyone's books, I repeat everyone’s, and those who don't, should shut their mouths, for then theirs must be out of stock. Please share the poem and let's celebrate together, we have every reason to!

 

Tóth Krisztina

 

A poem celebrating Hungary's Poetry Day

 

Should this poem be written by you, beware:

this poem already exists. We found it. Where?

In your home, in a book on your shelves.

Perhaps you just forgot it was there.

 

This poem is, sadly, plagiarised.

Unworthy of you: imagery none.

You can do better, if you understood,

than this translation so roughly done.

 

We visited mama yesterday. She's out

of pills, but this week there's no doctor.

Else she's fine, just unhappy how

you're pinching poems now, it's shocked her.

 

If it's you that's writing this poem, stop!

The keys we've swapped round blithely.

You'll soon learn which on's where,

or stick new letters on them entirely.

 

Kwaephjklearc+IUrpwcvbld.

Half a day it took, it was on the display.

The poem's no good, even so: keep it to ourselves.

Unfortunate if it saw the light of day.

 

Your dream last night is just the start.

There'll be nights much harder than today.

After one like that, forget this poem.

Go for a walk, feel better right away.

 

Here's the bag you left on the bench.

You left your USB here too. Your future.

All those poems as yet unwritten! But this one,

is just waiting for "delete" for ever.

 

This old photo too is meant for you.

Here the poet's just kneeling on the tracks.

The poem you'll write instead is coming:

we'll help you out, just come and ask!

(Peter Sherwood)

------------------

Tóth Krisztina

Un poème pour fêter la Journée de la Poésie

 

Hé toi, si tu écris ce poème, écoute bien :

ce poème existe déjà. Oui, c’est chez toi

Qu’on l’a trouvé, dans un recueil, sur l’étagère.

Tu avais peut-être oublié qu’il était là ?

 

Ce poème à nos grands regrets n’est qu’un plagiat.

Bien indigne de toi, sans images dedans.

Traduction bâclée. Tu peux en faire plein

de bien meilleurs que lui. Je vois que tu comprends...

 

On était chez ta mère hier. Plus de médocs.

Et le docteur pendant la semaine est absent.

Elle va bien, sinon, juste un peu triste que

tu te mettes à chiper des poèmes maintenant.

 

Hé toi, si tu écris ce poème, halte-là !

Nous avons inversé les touches du PC.

Tu apprendras bientôt où, quoi, comment. Ou bien

dans le bon ordre il te faudra les recoller.

 

Keawpohfáeéof IU+nkpwqkünd.

Ça t’a pris la journée, vu de la vidéo.

Poème encor bien plat. Donc qu’il reste entre nous.

Le publier ne serait pas très à propos.

 

Ton rêve d’hier soir ? Ce n’est que le début.

Il y aura des nuits bien plus dures que ça.

Après l’une d’entre elles, oublie-nous ton poème.

Sors, va te promener : le mieux est immédiat.

 

Voici le sac que tu as laissé sur le banc.

Nous avons ta clef USB. Ton avenir.

Tous ces poèmes pas écrits ! Mais celui-ci,

n’attend plus qu’une chose : daigne enfin le détruire.

 

Nous t’avons apporté cette vieille photo.

Pile avec le poète sur les rails, à genoux.

Le poème de toi se prépare à la place :

on t’aidera, allez, viens et demande-nous !

(Guillaume Métayer)

---------------

 

Tóth Krisztina

Báseň na oslavu Dne poezie

 

Jestli tu báseň píšeš ty, tak poslouchej.

Našli jsme tutéž mezi tvými knihami,

zřejmě ji máš už delší dobu doma.

Možná ti to jen vypadlo z paměti.

 

Ta báseň je bohužel plagiát.

Nic, čím by ses rád chlubil, žádné obrazy.

Horkou jehlou šitý překlad, snad mě chápeš,

když řeknu: sám umíš psát lepší.

 

Včera jsme byli u babičky, došly jí

léky a doktor bude až za týden.

Jinak se má fajn, jen ji mrzí, žes

začal krást verše z cizích dílen.

 

Jestli tu báseň píšeš ty, nepokračuj v ní!

Vyměnili jsme počítači klávesy.

Nauč se, která kde je, nebo

si je přelep podle potřeby.

 

Keawpohfáeéof IU+nkpwqknázil.

Půldenní záznam kamer, žádný dohad.

Půl dne jsi smolil, mezi námi, paskvil.

Nebylo by šťastné ho publikovat.

 

Tvým včerejším snem to teprv začalo.

Prožiješ ještě mnohem těžší noci.

Po jedné takové na báseň zapomeň.

Jdi se projít, ulehčí se ti.

 

Tuhle tašku jsi nechal na lavičce.

Máme tvůj pendrive, tvoje příští.

Těch nenapsaných básní! Tato zde

však čeká už jenom na smazání.

 

I tohle staré foto je pro tebe.

Poeta na něm na kolejích klečí.

Už píše se tvoje báseň náhradní,

přijď si, dáme ti ji bez řečí!

(Robert Svoboda)