Tárgyeset

Tárgyeset című sorozatunk fókuszában íróink tárgyi környezete áll. Hétköznapi életkörülményeikről, életmódjukról, lakberendezési szokásaikról kérdezzük őket, hogy feltárjuk nélkülözhetetlen tárgyaik életrajzi hátterét. A beszélgetések során a tárgyakhoz való kötődés, az irodalmi művekben megjelenő tárgyak, az archiválási szokások és a múzeumi gyűjteményezés témaköreit járjuk körül. Milyen szerepet játszik egy-egy tárgy az író életében? Hogyan viszonyulnak kortárs szerzőink saját lehetséges "muzealizálásukhoz", ahhoz a gyakorlathoz, hogy hagyatékuk, személyes tárgyaik majd archívumba kerülnek? Ők maguk gyűjtők-e? Vannak-e gyűjteményeik? Vagy észrevétlenül kialakult-e körülöttük valamilyen gyűjtemény? Milyen tárgyak jellemzik őket?

 

A bútorok között a szék az az ikonikus, viszonylag kis méretű bútordarab, amely leggyakrabban kerül be a relikviatárba, és talán ez az egyik olyan dolog, amely legjobban reprezentálja egy adott tárgykultúra sokszínűségét.

Kollár-Klemencz László 2020-ban ajándékozta a múzeumnak a képen látható ülőalkalmatosságot a "Magukra maradt bútorok" - Írók bútorai a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből című kiállításhoz kötődő rendezvény zárásaként.

A műanyag kerti szék sokaknak ismerős lehet, hiszen számos ember otthonában megtalálható egy hasonló példány. A széket társai közül kiemeli az író, amikor egyik novellájának szereplőjévé teszi. Kollár-Klemencz László A műanyag kerti székek élete című, 2015-ben megjelent kötetében, az Apák lesben című novellájában így ír erről a székről:

 

"A férfi tett három lépést az éjjellátóval, a második lépés még bátor volt, de a harmadiknál már lelassított, és nem lépett tovább. Kicsit lefelé nézett a távcsővel, le a fűre. Állj, öreg! Hagyjuk, az nem egy vaddisznó, hanem a sötét műanyag kerti szék, amin a lovasoktatónő tanítja a gyerekeket nappal."

 

Kollár-Klemencz László zenésszel, dalszerzővel és íróval Lévai Balázs rendező-producer beszélget alkotói környezetről és abban helyet foglaló tárgyakró