„Szomory Dezsőt követem”

HÁROM KÉRDÉS – VÁLASZOL 

 

Mit olvashatunk tőled a klubban?

Költözés előtt állok, dobozok között ülök katéterrel betegen. (Szomory Dezsőt követem 95 év után Óbudára, a Lajos utcába, „Szökés az életből / szökés a halálból?”) Négy egyszerű, de őszinte versem ilyesmiről ad hírt. Nem kertelek.

Min dolgozol éppen?

Betegségem ellenére (vagy dacára?) figyelem az életet. Nem csupán magamat itthon, hanem a kinti világot. Minden nap kijárok. Például: ahogy kenyérdarabkákat tördelek a meleg tejbe, dédanyám, illetve az ő kenyérdarabkái jutnak eszembe, ahogy tördelte bele a bögréjébe a vaskályha közelében. Gyerekként néztem, ahogy most is látom őt. Vagy: egy öreg hölgy látogatása az Aldiban: előttem áll a sorban, én nem húzódom el tőle, mint mások. Egy üveg bort és szeletelt sajtot vásárol ezerhúsz forintért. Jegyzetfüzetem mindig nálam van. Ilyesmiken „dolgozom”, ez a folyamatos munkám: megfigyelés, rögzítés. 

Mit olvasol mástól?

„Aztán egyszer csak beállt a rossz idő. Olyankor szokott beköszönteni, mikor elmúlt az ősz.” Így kezdődik Hemingway Vándorünnepe. Ezt a kis könyvét évente elolvasom, amikor a városra hirtelen szakad rá a szomorúság. És már készülök gondolatban a következő állandó olvasmányomra is: Stachura Szekercelárma avagy emberek a téli erdőn című regényére. Cybulski halálának napján, vagyis évfordulóján kezdem el majd olvasni, mert a regény is aznap