LES

Ez a Mersz Könyvek 15. kiadása, száz példányban, Zsuka aláírásával.

A költőnővel Falcsik Mari beszélget. Vendég Borg de Nobel holland képzőművész, a kötet illusztrátora.

Kísérő program: az Opál Színház fónikus-zenei performansza. Rendezte: Triceps 

 

nem inni

 

nem tudok nem inni, mert annyira szeretlek,

hogy nem bírom elviselni.

egy órája vársz a lakókocsiban.

(én meg a sofőrökkel ittam a buszban.

nem tudom, mi lelt, olyan felszabadító volt az egész.)

 

álltam a terített asztalnál, rohadtul szégyelltem magam.

te csak mondtad, (és mondtad), ahogy a filmeken.

leültem az asztal sarkába, lehajtottam a fejem.

nem tudok nem inni, mert annyira szeretlek,

hogy nem bírom elviselni, motyogtam.

aztán felnéztem. ne nézz így, mondtad. 

 

elfáradtam a szégyenpózban, te is csak

úgy mondtad már. nem bírtad abbahagyni.

felálltam, befogtam a szád, a sokat beszélt,

meleg, nedves ajkaid. 

 

megfordítottalak, odatoltalak a falhoz,

felhúztam a pólódat. nem érted,

nem tudok nem inni, mert…

suttogtam, a tarkódba, egészen közel. 

 

„Abban az évben születtem, mikor meghalt Chaplin és átadták a fővárosban a Planetáriumot. Mostanában szívszakajtva ingázom Budapest és Nyíregyháza között. De a lélekbázisom még mindig ez a nyíri tájék, Móricz, Krúdy, Kölcsey vidéke, ahol ezeket a bemutatkozó sorokat is írom. Szeretem a szép szót és hiszek annak az Egynek odafönt és hiszek a kölcsönhatásban is. Az emberi sorsok érdekelnek, a részvét, a perifériára szorult emberek. A kapcsolatok komplementer mivolta. És mindenféle látószög, ami a végén ugyanoda jut. Csak az út más. Mert szerintem valahol mindannyian hasonlóak vagyunk, legalábbis sokkal jobban, mint gondolnánk. Csak ezzel a hasonlóságon belüli sokféleséggel nem tudunk legtöbbször mit kezdeni. Van biciklim, gitárom, lakásom, diplomám, oklevelem, szép és rút hibám és egy nagy szívem, amit az anyámtól örököltem. Két szakközépiskolában tanítottam több mint másfél évtizedet. Ez a hatodik kötetem. Ami egyben egy szerelem tudatos vállalása is. Ami persze régen elmúlt. De minden véges és elmúlik. Az ég adta világon. Amihez embernek köze van. De mindig kísérletet tesz rá. Hogy hátha nem. Ahogy most én is.” NZS

 

fb-oldal