Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkara történelem-filozófia szakának elvégzése után 1980-tól tizenhárom évet az Egyesült Államokban, New Yorkban töltöttem, ahol többek között szociológiát tanultam a New York City Universityn. Voltam bírósági tolmács, felszolgáló, festékkaparó-restaurátor, korrepetitor, idősgondozó, újságfelolvasó vakoknak, bankpénztáros, magántitkárnő, babysitter, gimnáziumi történelemtanár, egyetemi szociológia előadó, és részt vettem számos szociológiai kutatásban, főleg a szegénység, menedékhely, deviancia és prostitúció témakörökben. 1993-ben hazatelepültem. Azóta elsősorban szerkesztésből, fordításból, publicisztikából, forgatókönyvírásból, valamint dokumentumfilmek forgatásából élek. Első novellám a Mozgó Világban jelent meg 1980-ban. Első könyvem pedig Talált nő címmel jelent meg 1995-ben a Q.E.D. kiadónál, Szegeden

Publikációk:

Szépirodalmi publikációim irodalmi és társadalmi folyóiratokban:

És, Café Bábel, Holmi, Magyar Lettre International, Mozgó Világ, 2000,

Napló (szamizdat), Nappali Ház, Nőszemély, Sine Morbo

További írásaim, cikkeim jelennek meg napi-, havi- és hetilapokban:
Beszélő, HVG, Magyar Narancs, Magyar Hírlap, Népszabadság, Premier
Az Internetes publikációim:
sziget.hu, kontextus.hu, litera.hu, readme.cc

Antológiák:

• Körkép 2011;
• Dzsungel a szívben – történetek lányok és anyák kapcsolatáról, 2010 –anyaszerkesztője, egyik szerzője;
• A szív kutyája – történetek lányokról és apák kapcsolatáról, 2010 – anyaszerkesztője, egyik szerzője;
• Szomjas oázis – antológia a női testről, 2007 – anyaszerkesztője, egyik szerzője;
• Hungarian VisitCard 2006 - Magyarország soknyelvű irodalmi névjegye holland, finn, orosz, szlovák, bolgár, német nyelven;
• Éjszakai állatkert – antológia a női szexualitásról 2005 – anyaszerkesztője, egyik szerzője;
• Eurovízió 2004;
• Alibi 2003;
• Hasbeszélő a Gondolában 1988

Külföldi antológiák:

• Armada, Hedendaags Hongaars, Amszterdam 2004
• Podsvätie Hung(a)ry Kitchen, Drewo a srd, Pozsony 2004
• De tweede ronde, Herfst, Hollandia 2004
• In Zee met Elf Hongaren, Hollandia 2004
• Scittori ungheresi allo speccio-Blitzwitz Olaszország 2003
• Death of an Actor, Delhi, India 2001
• Königreich am Rande, Berlin 1999
• Kettenbrücke, Deutsche Taschenbook Verlag 1999
• Een Paar dat Pools Praat, Hollandia 1998
• Nouri Voima Helsinki 1997
• Wespennest, Ausztria 1991
• New Hungarian Quarterly, 1990

Könyvek:

• Kitakart Psyché sorozat szerkesztése anyaszerkesztőként, eddigi kötetek: Éjszakai állatkert, Szomjas oázis,                                                Dzsungel a szívben, A szív kutyája, még további két kötet előkészületben,  2004–jelen
• Talált nő, 1995          

előkészületben:

• Nő ébren
• A Kékragyájú herceg 
• A megértés terrorja - esszékötet

Filmek

• Kinek a szabadsága? – Felvilágosító film a prostitúcióról – 2006 – szerkesztő, szerző
• Hit, bizalom, idill – Három részes szubjektív híradó a választásokról, gyerekekkel – 1994/1998/2002 – szerkesztő, szerző
• Játszótéri hírek 13 – részes dokumentumfilm gyerekekkel – 1994/95 –szerkesztő, szerző
• Megértés terrorja – kísérleti film Forgách Andrással (Balázs Béla filmstúdió) – 1976/78 – szerző, szereplő

Forgatókönyvek

• Tékozló lány – 1997
• Tiltott Város – 1998
• Rózsaszín kóma –1999
• Negyedik típusú szomszédok – 2000

Underground Színház 1973-1980

• Öt könnyű előjáték - szerző
• A Szoba lányai - Jean Genet Cselédek átirata – kollektív alkotás
• Vizsgálat egy minden gyanú fölött álló polgár ügyében (azonos című film alapján) – one woman show – szerző, előadó
• Megértés terrorja – szerző, előadó
• Szerelem a próbababámmal – happening, szerző, előadó
•  Felfújhatós Mária – happening, szerző, előadó
• Jean Genet – Cselédek – one woman show – előadó
• Orosz darab – szerző, előadó

Kulturális események:

• Megálmodója és szervezője voltam a Szubjektív városnézés és a Szépírók Villamosa kulturális eseményeknek, 1997-2003.
• Szabad-e szomjasan repülni – ária-kép-szöveg – előadás szervezője, szerkesztője, celebrálója, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2007
• Nők a férfi (b)irodalomban egyik szervezője, szerkesztője, celebrálója: Férfi szoprán, női tenor; Babák és Bakák; Erósz a mennyben, Psyché a pokolban – Petőfi Irodalmi Múzeum, 2008
• A Videóvers Flotta megálmodója, szervezője 2012-től kezdődően. Célunk, hogy európai nagyvárosokba, tömegközlekedési eszközökre - villamosokra, földalattikra, hajókra - videóvers vetítést, fesztiválokat szervezzünk.

Válogatott Interjúk és cikkek az általam írt és szerkesztett könyvekről:

1.

Hogy írhat nő ilyet?!

Forgács Zsuzsa budapesti és New York-i novelláinak könyve

(Népszabadság, 1995.10.25.)

Forgács Zsuzsa könyvét nem szabad gyerek kezébe adni. Igazat kell adni a szerző egyik barátnője szüleinek, akik eltiltották tőle a lányukat, miután véletlenül ráleltek és elolvasták egyik novellája (e kötet 153–164. oldalán is megtalálható) szövegét. A folyóiratok szerkesztőinek is igazuk volt, akik visszautasították a Hullám kalandjai című írást, mert a Bábelt, az Élet és Irodalmat, a Holmit, a 2000-t és a Mozgó Világot –¬ahol eddig a szerző novellái megjelentek –¬nyilván ifjú házasok meg más huszonnyolc év alattiak is olvassák, nekik meg nem szabad szembesülniük vele, hogy akadhat nő, aki az utcán leszólít férfiakat, hogy szájuk segítségével könnyítsenek tejtől duzzadó mellén. Az ilyesmi csak az olyan klasszikusoktól elfogadható, mint Maupassant volt.

Mégiscsak lehetetlen, hogy így írjon egy nő! Azért ott még nem tartunk, bármennyire emancipált is körülöttünk a világ, hogy csak úgy odavágja egy novella első mondatában: “Egyenesen az ágyékomból fakadnak e sorok.”

Ha legalább a kötet felét kitevő, New Yorkban játszódó történetekből megtudnánk valamit az ottani élet szépségeiről! (Eláruljuk, hogy a szerző idejét nagyjából egyenlő arányban megosztva tölti itthon és az amerikai nagyvárosban.) De ott is belvárosi kislakásokban élnek a szereplők, a szomszéd házak ablakaiból leselkedő kukkolókkal körülvéve. Az abortuszra váró fekete vagy fehér asszonyok is hasonlóan éreznek és viselkednek, mint pesti társuk.

Amiről mesél, ismerős minden részletében, de elragad az írás lendülete, a tobzódás a szavakban, amelyekkel előállítja a szöveget. “Ezek a szerencsétlen muksók gyanútlanul túrták az orrukat a tévé előtt, és tömték magukba a lekváros mogyorókrémet pattogatott kukoricával, és meghitten lapogatták meg vakargatták egymást elalvás előtt az ágyban, eközben mi szemrebbenés nélkül tonnaszám adtuk el a nevüket és lakcímüket (...) És sunyítottunk. És a sunyításnak ára van. Egymillió agysejt percenként.”

Különösen szépen ír a szerelmi örömről és a szexuális bánatról. “Nem kért semmit, nem akart semmit. Meleg, kicsi kezével a fejemet simogatta. Ezt nem lehet megtanulni, ezt nem lehet kitalálni, gondoltam, ezt csak tudni lehet.”

Pesten és New Yorkban is lepusztult helyek adják a mindennapi kalandok hátterét. De a Forgács-hősök – elsősorban nők – egyáltalán nem vágynak el sehová. Meg vannak békülve a világgal. Nem kerüli el őket a baj, sőt ki sem látszanak belőle. Ezzel együtt otthon vannak ezen a földön. (Forgács Zsuzsa: Talált nő. Q. E. D.)

Kelen Károly

1995. 10. 25.

2.

• Csejdy András:

A test, a test

Forgács Zsuzsa,

TALÁLT NŐ

(Magyar Narancs)

Egy kora őszi könyv címlapján az egyik magyar fotós(nő) mászik háttal óriásfát anyaszült meztelen, egy odú peremén csüggeszkedik, fehéren fekete a kép meg az árnyalatok, fölötte a cím, talált nő, alatta a szerző neve, forgács zsuzsa, hátul árnyékolva stilizált arc, valamint egy idézet, amelyből, cseppben az egész, kitetszik ennek a kötetnek ereje és nagyja, hogy a történetek alig pár kivétellel az Újvilágban történnek, hogy az elbeszélő viszonya megengedően kritikus és hőkölve résztvevő, a hangja pedig ironikus, humoros.

A Talált nő próza. Olyan bátor szöveg, ami méltán kavart bele a lavórba, amikor részei itt-ott (Holmi, 2000 stb.) megjelentek. Egyszer akárkinek elsülhet a keze, mondogatta az a pár kivétel, aki képben volt a piacon, aztán szaporodtak az írások, egyre markánsabban karcos hangon szóltak a novellák, szokatlan őszinteséggel női intimitásokról, élethelyzetekről, és hiperplasztikusan arról a New Yorkról, aminek néhány honfitársunk hiába rugaszkodott már. Most egyben van ez a könyv, és be kell lássuk, valami megtört, megtörtént a magyar prózai berekben, ugyanis anélkül olvasmányos minden egyes novella és a füzér egésze, hogy a szerző a legkisebb engedményt tenné a minőség rovására.

Emlékszünk, akár ha ma lenne, ahogy Bálint Eszter a jarmuschi Paradicsomban egy a TangóróI újított sokadkéz télikabátban lépdelt az ismeretlenbe Screaming Jay megabasszára. Így valahogy képzelhető el a történetekben csupaszra vetkőző egyes szám első személy is: egyedül, nagyot akarva, szemben a városok városával, mögötte az aszfaltszürke pesti belterj, ami taszít és fog, elviselhetetlen és otthonos.

Forgács belülről képes beszélni a testről. Legyen ormótlan, szőrös hájrengeteg vagy egy remekbeszabott, formás pénisz, nem kertel, erőt vesz magán, és nem hajlandó tudomást venni a bevett, prűd irodalmi beszédmódról. Nekitámasztják a falnak, felolvadnak benne férfiak és körbefolyja őket, a műtőben terpeszkedik abortuszra várva, remeg, és fáj, és jó neki, és vonszolódik.

Hibátlan könyv persze nincsen, a Talált nő sem mentes aláfogalmazásoktól, de ebben a nyelvi csinnadrattában elveszítjük a tájékozódóképességünket, megbillen a mérleg, és beveszünk hasonlatokat, amiken máshol fennakadnánk.

Azt mondjuk, akkor vagy otthon idegenben, amikor nemcsak érted, faragod is a viccet. Forgács vitriolosan pikírt, a szarkazmusa csereszabatos, nem csak ismeri, karikírozza az ő Amerikáját, gúnyt űz, miközben rögzíti a kinti tapasztalatot, hogy mit látni ott az utcán, hát mindent, belemegy és keveredik helyzetekbe, kiírja magát azokból, kiírja magából azokat, rója a sorokat, mindig csak magáról, csakhogy sokan laknak őbenne, homokos francia fiúpár és bolygó-örmény tagbaszakadt vendégíró, egy szekéroldal nő, úgy is mint barátok, frusztrált, mert alulkefélt magányosok, kitért apácák és heroinista sodródók, egy kimeríthetetlen tárház ezredvégi underdog és bitch.

Akik úgy hiányoznak nekünk a papírról. 

• Legeza Ilona:

Forgács Zsuzsa,

TALÁLT NŐ

Forgács Zsuzsa kötete kisprózákat tartalmaz: nem novellákat, nem elbeszéléseket, nem prózaverseket, hanem prózában megrögzített létállapot-felméréseket, ál-lírai személyiségmegnyilvánulásokat, groteszkbe és abszurdba ágyazott filozofémákat, ókori történetbe, történeti keretbe épített önvallomásokat, pornográf históriákba sajtolt feminista és antifeminista traktátusokat, családi anti-idillbe épített mentalitástörténetet (Egy emigráns nő levele New Yorkból; Hét nő New Yorkban; Leltár pasim jó cselekedeteiről; Tartsuk mozgásban a nőt; A merkuri sárga; Hívjátok anyát! stb.). Ötletekben, furcsa, kifordított helyzetek rajzolásában, elképesztő figurák fölléptetésében, fantazmagóriákban szinte kimeríthetetlenül gazdag a kötet, ám igazi savát-borsát nem ezek adják. Az írónő legfőbb ereje a gúny, az irónia, a szarkazmus, a semmi "szent" előtt meg nem álló, áhítatot nem érző kétely. Nem kíméli sem a női, sem a férfiúi, sem a magyar, sem a zsidó, sem az amerikai, sem az orosz, sem az anyai, sem az apai, sem a gyermeki, sem a szerelmesi (a sor hosszan folytatható) érzékenységeket, tabukat, hiteket és érzelmeket, szenvedélyeket és elfogultságokat. De íróként is fölöttébb gátlástalan: Petrit idézi és Esterházyt parodizálja, minden kegyelet nélkül, értelmiségi "szent teheneket" mutat be kínos helyzetekben, Zavarbaejtő, bosszantó, elragadó, olvasópukkasztó kötet. Keveseknek fog tetszeni, de azoknak nagyon.

Cikkek, kritikák, interjúk az Éjszakai állatkertről:

• Thüringer Barbara

A nők szerint a világ

(2005. december 2.)

Egy hónapja jelent meg az Éjszakai Állatkert című antológia. A kötetbe, amelynek témája a női szexualitás, csak nők írtak, és akarva-akaratlanul háborút indított a magyar médiában. Sokan feminista hadüzenetnek, néhányan a magyar szexuális forradalom zászlajának tartják. De vannak olyanok is, akik az irodalmat, a magyar szépirodalom nemes hagyományát féltik ettől a kötettől. Egy biztos, Az Éjszakai Állatkert az elmúlt évek legnagyobb és leghevesebb vitáját váltotta ki az irodalmi életben. A könyvről a kötet anyaszerkesztőjével Forgács Zsuzsával beszélgettünk.

Mi volt a céljuk az Éjszakai Állatkert megjelentetésével?

A magyar irodalomban eddig még csak nagyon gyéren, szórványosan megjelenő női szempont megmutatása a szexualitás témájában.

Ön szerint létezik olyan, hogy női irodalom?

A könyv hátuljára viccesen azt írtuk, hogy a Nemlétező Női Irodalom Kitakart Psyché sorozata. Nos, ez olyan mintha engem Nemlétező Zsuzsának hívnának, és időnként valaki megkérdezné, hogy miért ez a nevem, mikor én láthatóan és nyilvánvalóan létezem. Erre azt válaszolnám, hogy rám ragadt ez a név, mert sokan vitatták a létezésem, vagyis nem vettek rólam tudomást, de ettől még természetesen vagyok.

A női irodalmat nem kell merev határokkal elképzelni. Arról van szó, hogy a sok, közös, minden emberre jellemző vagy nagyobb csoportokra jellemző látásmódon túl van egy olyan különös szemléletmód, amit nőinek nevezhetünk. Más dolgokat veszünk észre, más dolgok fontosak nekünk, mint a férfiaknak (a közös fontos dolgokon túl), más problémák foglalkoztatnak minket (a közös problémákon túl).

Mit jelent ez pontosan?

Egyszerűen azt szeretnénk megmutatni, ahogyan a nők látják a világot a sajátos biológiai és társadalmi helyzetük különbözőségéből fakadóan. A nők felől a világ - ez az, amit láttatni szeretnénk antológiánkban. De nem valami ellenében, hanem azoknak a meglévő és megmutatott látásmódoknak a kiegészítéseként, amelyek eddig elsődlegesen és dominánsan férfiszempontokat közvetítettek és tártak fel.

Úgy kell ezt elképzelni, hogy mondjuk egy színpadnak eddig csak az egyik fele volt élesen megvilágítva, a másik fele meg alig, és most mi a színpad másik felét is élesen és a lehető legteljesebb és szélesebb körben kívánjuk megvilágítani, hogy az egész képet jól lehessen látni, és a férfi- és női látásmódok is megjelenjenek benne.

Miért pont ez a harminchárom szerző került bele a kötetbe?

2004 júniusában láttunk munkához szerkesztőtársaimmal Bódis Krisztával és Gordon Agátával, és körülbelül hatvan alkotót kerestünk meg. Voltak, akiket eleve riasztott a téma, és nem adtak szöveget. Voltak, akik visszavonták szövegeiket a már megszerkesztett könyvből (hárman), és volt néhány szerző, akiknek az írását mi nem tudtuk elfogadni.

Van-e ennek a kötetnek és a kötetben szereplő szerzőknek közük a feminizmushoz?

A harminchárom szerzőnk közül - a szerkesztőket is beleértve - körülbelül hat vállalná a feminista jelzőt a kötettől függetlenül. Mert ez a könyv tiszta irodalom, és nincs a történetekben - legfeljebb elvétve, utalásszerűen és foszlányosan - ideológiai tartalom. Egyáltalán nem feminista könyvet akartunk szerkeszteni, hanem egy irodalmi antológiát, amely a nők még feltáratlan és ezáltal még meg nem mutatott látásmódjáról, tapasztalatáról szól az adott témában.

A szerzők túlnyomó többsége távolról sem vallaná magát feministának, de ez nekünk (a szerkesztőknek) nem is volt szempont a megkereséseknél és válogatásnál. Szempontunk csak az volt, hogy a szöveg jó és érdekes legyen, igyekeztünk minél többféle szerzőt megkeresni, hogy színes legyen a könyv.

Jót tett a könyv körüli felhajtás az eladási adatoknak? A megjelenése óta eltelt egy hónapban jól fogyott a könyv?

A boltosok azt mondják nekünk, hogy a könyvet nagyon keresik, aminek mi nagyon örülünk.

A Nemlétező Női Irodalom Kitakart Psyché sorozat azt jelenti, hogy lesz második része a kötetnek?

Lesz 2., 3., 4., 5. és végül 6. része is.

• Vincze Zita:

Nők és szex

Éjszakai állatkert - Antológia a női szexualitásról

(Népszabadság,2005. november 2.)

A szexuális forradalom állítólag szabadságot adott a nőknek. Megadta mindazt, amire vágytak, hogy végre ők is szabadon élvezhessék, amit a természettől kaptak. Ráadásul bátran kimondhassák, hogy ők is résztvevők, és az éjszakai állatkert lakóihoz hasonlóan megmutassák: amikor senki sem látja, életre kel bennük a vad. Néha mégis az ellenkezője történik.

"Én, született és az is maradt Baranyai Gitta elhatároztam, hogy férfiak nélkül élem le az életem. ... Egész egyszerűen elfelejtettem, hogy miért jó, ha az embernek van egy párja." (Hidas Judit)

A könyv egy utcai jelenettel érkezett. A tér sarkán nők álldogáltak, előttük ketrec, selymes kendőkkel beborítva. Leplezve, takargatva a titkos, gyakran szégyenteljesnek érzett vágyakat. Azokat az érzéseket, amelyek megbújva lapulnak a női lélek zugaiban. A testi szerelem beteljesítő, felkavaró sodrását. Síró szaxofon kísérte a szertartást, melynek végén a kelmék suhogásában a "vadállat" kiszabadult a rabságból: a magyar irodalom első, átfogó összeállítása a női szexualitásról. Minden, amit néhány kortárs - és hajdani - szépírónő erről elmondani képes.

"És az, hogy mellém fekszel, olyan, mint a részesülés. Valamiféle boldogság. Férőhelyes szeretet" (Kupcsik Lidi)

A kötetben harminchárom nő nyitja ki legtitkosabb dobozkáját, és írja le, hogyan él együtt saját szexualitásával. Azzal az ösztönös vággyal, mellyel kislánykora óta harcol. Azzal a viadallal, amelyből hol győztesként, hol pedig megalázott vesztesként kerül ki. A gyűjtemény szép parabolában festi meg, hogyan indulhat, és miként érhet véget a férfiakkal vívott örökös háború. Az idilli együtt ébredéstől, az összesimulás beteljesítő teljességén át, egészen a tizenkét meg nem született szerelmi gyümölcsig, akik műtőasztalon kénytelenek a harcnak áldozatul esni. Megdöbbentő őszinteséggel, szívszorító vergődéssel keresve azt a kulcsot, amelynek segítségével egy nő beléphet a szemérmetlen boldogság palotájába. Arra a helyre, amely talán nem is létezett soha. Ösztön és gondolat keveredik a sorok között, megannyi beteljesedéssel, ellentmondással, bánattal, elfojtással. Férfiakhoz, nőkhöz fűződő erotikus vágyak, hatalmas szerelmek, alkalmi kapcsolatok, elillanó boldogság: minden, ami ezen a palettán elképzelhető.

"El innen! Felpattanok, ő értetlenül utánam bámul. Átviharzom a lakáson, lerohanok a lépcsőn, és csak arra gondolok, hogy odakint végre friss levegőt vehetek, s akkor talán nem dobom ki a taccsot, talán megfeledkezhetek életem legideálisabb kalandjáról." (Rapai Ágnes)

•Kelen Károly

Már évezredek óta itt vagyunk

Artizánok: nem partizánok és nem kurtizánok

Az Artizánok – Forgács Zsuzsa Bruria (FZs), Gordon Agáta (GA), Bódis Kriszta (BK) – szerkesztették az Éjszakai állatkert című kötetet, amelybe csak nők csakis a női szexualitással kapcsolatos írásait válogatták be.

- Én eddig azt hittem, a szexualitás általános emberi dolog...

F. Zs.: - Csakhogy úgy nőttünk föl, hogy férfigondolkodás szerint sajátítjuk el a világ kultúráját, és benne a mi szerepünket is. Ezért azt akartuk körbejárni, hogy mi, nők hogyan látjuk, hogyan érezzük át a szexualitást, hogyan gondolkodunk róla, lehetőleg minél függetlenebbül a velünk szemben támasztott külső, dominánsan férfi elvárásoktól. Nem más ez, mint női önvizsgálat. Egy probléma megvilágítása sajátos szempontból.

G. A.: - Iskolásként és egyetemistaként alig olvashattam mást, mint amit férfiak írtak a szexről vagy bármi egyébről. Persze, hogy egyre kíváncsibb lettem arra, amit valóban a nők gondolnak és éreznek. Néhány éve a "nőírókat" olvasom olyan mohón, mint eddig a férfiakat, és az én világképem feltétlenül gömbölyűbb lesz tőlük.

B. K.: - Túl kevésnek, túl leegyszerűsítettnek gondolom a szexualitásról való diskurzust. A szexualitás kommunikáció. Két ember között kölcsönösen alakuló, egyenrangúságot feltételező interakció. Eddig csak férfiak megírta minták voltak. Mit olvashattunk a női szenvedélyről, szabadságról, félelmekről, megfelelési kényszerekről, függőségről, megalázkodásról?

- Ha hirtelenében kellene felsorolni a magyar nőírókat, akkor a XX. század elejéről legföljebb Kaffka Margit, Lesznai Anna neve ugorhat be az olvasónak, későbbről pedig Nemes Nagy Ágnes, Raffai Sarolta, Galgóczi Erzsébet, Szabó Magda, Jókai Anna, Rakovszky Zsuzsa... Ehhez képest mostanában feltűnően sok nő írta könyv jelenik meg.

F. Zs.: - Már évezredek óta itt vagyunk, de csak most kezdünk látszódni. Hatvan szerzőt kerestünk meg, harminchárman kerültek be végül a kötetbe.

B. K.: - Az irodalom bennfentesen, tekintélyelv szerint működik. Hiába vagyunk egyre többen, állandóan magyarázkodnunk kell. A kedves, értő, írásainkra is figyelő férfiak zavarban vannak, ha nyilvánosan beszélgetniük kell velünk, mondjuk olyan szempontokról vagy szempontok szerint, amelyeket nevezzünk most nőinek. Pedig mi csak az emberről való általános ismeretekhez akarunk hozzátenni valamit: a sajátos, egyéni tapasztalatokból született nyelv a meglevő nyelvet is gazdagítja.

G. A.: - Elég távolról nézve mindenképpen egy ugrás ez az antológia. Nálunk a női írás most ért el egy kritikus tömeget, amellyel már másként kell számolni, mint eddig. Sok nő ír növekvő tudatossággal, sok a remek író közöttük, és az írás számukra is elhivatás. Most már lennének kilencvenen is, akik adnának írást.

- Mert látják, hogy valóban összejött. Sikerült elkapni a divathullámot...

G. A.: - Mégis jól érezhető volt a megszólított írónők aggodalma. Meg kellett küzdeniük a témával, amelyhez annyi szégyen és fájdalom tapad. No és a várható reakciókkal, azzal, hogy mutogatós néninek neveznek majd bennünket. Nem is divathullámot kaptunk el, hanem azokat az erőket éreztük meg és engedtük működni, amelyek hangsúlyosabb és tudatosabb női jelenléttel szolgálják az élet és az irodalom folytonos megújulását.

F. Zs.: - Ha nők a szexualitásról írnak, az deviánsnak számít még ma is. A kötettel különben szimpatizáló kritika P...verés (ezt egyszerűen nem lehet kiírni ezeken a hasábokon - a szerk.) címmel jelent meg. El tudja képzelni, hogy mondjuk Nádas Péter új regényéről - amely a szexualitás minden formáját leírja - valaki F...verés címmel írjon?

B. K.: - Nem lehet elkerülni, hogy "lenőírózzanak" minket. És ez még a jobbik eset. Mi ráadásul azt kértük a résztvevőktől, hogy merüljenek el a témában, amennyire csak tudnak, és tárják fel a tapasztalataikat, és teremtsenek nyelvet, teret, világot. Megtették.

- Volt is néha olyan érzésem, hogy pornográfiát olvasok...

B. K.: - A pornográfia egyetlen célja, hogy felizgassa az olvasót, az Éjszakai állatkertben azonban egyetlen öncélú szöveg sincs.

G. A.: - A pornográfia: szintetikus szex. Mi pedig a valódit próbáljuk ábrázolni.

F. Zs.: - A pornográfia ábrázolta aktusban a nőnek csak az elidegenített teste, szexualitása vesz részt, leginkább árucikként, a szexipar prédájaként. A pornográfia mesterségesen gerjesztett férfielvárások szerint íródik, és az igazi férfiszexualitáshoz sincs köze. A nő nem emberként jelenik meg, hanem tárgyként. A múlt század szexuális forradalma a testiség problémája iránt nyitottabbá tette az embereket. De még mindig keveset lehet tudni arról, mi a jó a nőnek.

- Feminista hozzáállás...

F. Zs.: - A feminizmust bélyegként ragasztják ránk. Még a nők nagy része is retteg attól, hogy feministaként tartsák számon.

G. A.: - Mert úgy érzik, bebetonozzák őket egy ideológiába. Márpedig nem akarnak egy ideológiát képviselni. Pláne nem harcolni érte. A nők idegenkedése az ideológiáktól alighanem fontos történelmi képződmény.

B. K.: - Nem hiszem, hogy mi ezzel a könyvvel mindent megválaszolnánk, éppen csak a beszorítást feloldó kérdéseket próbáljuk feltenni. Abból indulunk ki, feminista az, aki egyenrangúnak tart minden embert, tehát a nőket is a férfiakkal. Vagyis feminista lehet férfi is. Nem kell hozzá más, csak látni az előítéleteket, és tudni, hogy még ma is a férfiak uralják a terepet.

- Vannak novellák, amelyekből teljesen hiányoznak a férfiak.

G. A.: - A leszbikus kapcsolat is a tárgyhoz tartozik. Mondhatjuk, hogy akkora szerepet kapott a kötetben, amekkorát a való életben játszik.

B. K.: - Nagyon lényeges, hogy itt is érvényesül az, ahogy a női szem megközelíti a kérdést, hozzátesz a szerelemről, szenvedélyről alkotott általános képhez. Mindannyiunknak több identitása, többféle társadalmi szerepe van, tudnunk kell kezelni őket.

F. Zs.: - Összesen hat írás foglalkozik a nő nő iránt érzett vonzalmával, ezek közül is kettő olyan, amelyikből nem derül ki világosan, hogy nő a vágyott személy.

- Aki antológiát csinál, számítania kell rá, hogy különféle színvonalú írások kerülnek egymás mellé.

F. Zs.:- Vegyük úgy, hogy ez a könyv egy kiállítás. A női szexualitás tárlata, melyre az Artizánok meghívtak másik harminc művészt. Sok nagyon erős írás van a kötetben. Voltak viták és konfliktusok, de nem volt hierarchikus rend a szerkesztők között.

B. K.: - Organikus szerkesztési módszert követtünk. Nagy szabadságot adtunk a szerzőknek, de nem akartunk mindenáron megfelelni sem nekik, sem mások elvárásainak.

G. A.: - Nem vagyunk egyformák. Zsuzsa és én például viharosan éltük meg a nézeteltéréseket, de mindhármunknak egyformán fontos volt a cél.

- A belső címlapon ez áll: A Kitakart Psyché-sorozat első kötete.

B. K., F. Zs., G. A.: - Lesz folytatás, de még nem szeretnénk elmondani a részleteket.

A kötet szerzői: Abody Rita, András Hanna, Bán Zsófia, Bánki Éva, Bárdos Deák Ágnes, Berniczky Éva, Bódis Kriszta, Bozai Ágota, Csinszka (Boncza Berta), Drozdik Orsolya, Erdős Virág, Fiáth Titánia, Forgács Zsuzsa Buria, Gordon Agáta, Harangi Andrea, Harmos Ilona (Kosztolányi Dezsőné), Hidas Judit, Kapecz Zsuzsa, Karafiáth Orsolya, Kiss Noémi, Korzáti Erzsébet (Vékesné), Kupcsik Lili, Lángh Júlia, Nagy Kriszta Tereskova, Niran Judit, Pál Kata, Polcz Alaine, Radics Viktória, Rajsli Emese, Rapai Ágnes, Selyem Zsuzsa, Tóth Krisztina, Zsámboki Mari.

• Séllei Nóra:

Híradások a sötét kontinensről

Éjszakai állatkert - Antológia a női szexualitásról az ÉS-ben

(2005. december 05.)

Tegye mindenki a szívére a kezét, és úgy merje kijelenteni, hogy ismer vagy legalábbis fel tud sorolni harminc kortárs magyar írónőt, és/vagy olvasott életében ötvenhat elbeszélést kortárs magyar írónőtől! Ha a válasz nemleges, akkor most lehet olvasni, neveket memorizálni, hiszen az Éjszakai állatkert című antológiában harminhárom nő (köztük három nyugatos írófeleség vagy szerető) szövege olvasható, melyek a Nemlétező Női Irodalom Kitakart Psyché sorozatában, s egyúttal a női szemléletváltás jegyében jelentek meg. Volt is, van is, lesz is, aki felkapja a fejét ezekre a szentségtörő kifejezésekre. Merthogy "úr ír", azt tudjuk, az normális, természetes, azt megszoktuk. Talán nem is véletlen, hogy a magyar nyelvben megvan ez a minimális különbségen alapuló ellentét a két szó között, ami, mint tudjuk, a jelentésképzés alapja. Ha úr ír, annak van értelme, jelentése. De hogy "nő ír"? Ennek semmi értelme. Hisz mindenki érezheti a kifejezésben lévő aszimmetriát, diszharmóniát: nem ugyanazok a betűk, megcserélődik a magán- és mássalhangzók sorrendje - borul a rend. Valami nincs rendjén.

Vagy mégis? Valami másfajta rend lenne ez? Van másfajta rend? Mintha már hallottunk volna ilyesmiről. 1929-ben, Saját szoba című esszéjében írja Virginia Woolf az emblematikus fiktív írónőről, hogy "megkeveri az elvárt sorrendet. Előbb a mondatot tördelte szét, most meg a sorrendet" (115. o.). És persze az Éjszakai állatkertben is széttört valami, itt is megkevert valaki valamit: sorrendet, hangrendet, hangsúlyt, hangot, szavakat és mondatokat. Mert mi is az, hogy Nemlétező Női Irodalom? Hogy Kitakart Psyché? Hogy női szemléletváltás? A könyvbemutatóról tudósító szerint: "mi ez a nagy nőművészeti felindulás", "mi ez a nagy-nagy kitárulkozás" (Népszabadság, okt. 29.)?

Merthogy eszerint a kitárulkozásnak - az alkotásnak és a vágy megírásának - a privilégiuma a férfiaké? Magára valamit adó nő nem tesz ilyet? De milyet? Hát olyat. Amilyet eddig még nemigen mondtak el. De hát mi is az, hogy női szexualitás? El kell azt mondani? Nem egyértelmű? Más megközelítésben: elmondható? De hisz nem ez volt Freud egyik legnagyobb gondja egész életében? Sötét kontinens, talány, titok - esetleg frigiditás vagy maszkulinitás-komplexus, mondja Freud, és nemigen találta a "normális" női szexualitás fogalmi megközelítésének a lehetőségét, gyakorlatban pedig mégoly csekély lehetőséget adott neki.

Lehet, hogy a hiba a közelítésben volt? Lehet, hogy Freud nem mindig hallgatott oda (nő)betegeire? Lehet, hogy vannak fülek, melyek nem hallanak? Szemek, melyek nem olvasnak? Lehet, hogy ugyanezen szemek siklottak és siklanak el meglehetős nagyvonalúsággal a Nemlétező Női Irodalom (horribile dictu: feminista irodalomkritika) felett és mellett? És hogy ezáltal válna az nemlétezővé? Lehet, hogy csak a Kitakart Psychét látják, de őt is csak bizonyos szemszögből (Kitekert Psychét), bizonyos helyzetben (más szóval pozitúrában, de azt már nem kérdezik, hogy került oda, és jól érzi-e ott magát)? S hogy a tekintet - ami, mint szintén tudjuk, per definitionem a férfié - önellentmondássá változtatja a női szemléletváltás fogalmát?

Bizonyos szempontból igen. Más szempontból viszont rendkívüli kötetet tart kezében az olvasó, melyet nemcsak fenti számstatisztikája tesz azzá, hanem elsősorban az a szinte végtelen tematikai, stilisztikai és műfaji változatosság, mely feltárul ezekben a szövegekben. Merthogy nyilvánvaló: az, hogy "nő ír", ebben a kötetben sem jelent semmiféle egyhangúságot. Mi több, a kötet éppen azt a monotóniát töri meg, ahogyan "a" női irodalom, "az" írónő mint szociokulturális jelenség létrejön és cirkulál a kortárs magyar irodalomértésben. Hiszen nem könynyű megtalálni a közös vonást például Csinszka saját korában nyilvánvalóan lázadó hangú, mostanra kissé egzaltáltan modoros önéletrajzi írása és Fiáth Titanilla számtalan kulturális allúzióval játszó, azokat egy új kontextusban kibillentő rapnovellája között, illetve - a sok közül csak két jó szöveget kiemelve - Kiss Noéminek a nyomozást, a rejtély megoldását és elmondhatóságát a narráció megsokszorozásával összhangba hozó elbeszélői technikája vagy Bódis Kriszta töredezett, s ekként szétesettséget sugalló, mondatvégi ponttal csak erőszakosan és mesterségesen lezárt és lezárható szövege között. (És persze hozzá kell tenni azt is, hogy nem is mindegyik szöveg remekmű - viszont sok nagyon jó és érdekes írást válogattak be a szerkesztők).

Mint ahogy nem lehet annak a definícióját sem megfogalmazni, hogy mi is az "a" női szexualitás, amelyről a kötet szól, mivel az intim, közös reggeli ébredés pillanataitól (Kupcsik Lidi) és az - akkor még meg nem nevezett - szexualitásra való gyermekkori ráébredéstől és a szülői eufémisztikus elfedések megidézésétől (Forgács Zsuzsa) a többi nő sajátosan gunyoros szemlélésén (Harmos Ilona), a megoldhatatlan, férfidominanciaként megélt párkapcsolatokon (Karafiáth Orsolya, Bárdos Deák Ágnes, Nagy Kriszta Tereskova, Korzáti Erzsébet), a szinte talányosan kódolt leszbikus szerelmeken (Bán Zsófia, Gordon Agáta), az anya-lány kapcsolatnak (Hidas Judit, Radics Viktória) és az "anya" fogalmának radikális átírásán (Erdős Virág, Selyem Zsuzsa), a vágy szemérmesebb (Zsámboki Mari, Kapecz Zsuzsa, Lángh Júlia, Abody Rita, Berniczky Éva) vagy nyílt, egyáltalán nem "finom és feminin" (Harangi Andrea, Rapai Ágnes, Drozdik Orsolya) artikulációján keresztül az álomban megélt (Pál Kata), illetve a legdurvább erőszakig: a családon belüli (Bozai Ágota, Bánki Éva), katonák általi (Polcz Alaine) és csoportos megerőszakolásig (Bódis Kriszta) terjed az a tematikai skála, melyet bejár a kötet. És hogy mindennek a megfogalmazását mennyire nem "honi" földre valónak, az itteni diszkurzusban mennyire idegennek érzik a szerzők, azt jelzi, hogy a szövegek jelentős része nem is Magyarországon játszódik, illetve nem magyar a partner (pl. Tóth Krisztina, András Hanna, Niran Judit, Rajsli Emese).

Ezt a sokféleséget és sokhangúságot látva akár azt is mondhatnánk a kötetről, hogy önmagának mond ellent, mert hiszen nem mondhatjuk sem azt, hogy valamiféle egységes kép bontakozna ki, sem azt, hogy megtudná belőle az olvasó, mi is az "a" női írás (ha feltételezzük, hogy van olyan), mi is az "a" női szexualitás (ha van olyan). De az Éjszakai állatkert talán éppen azért lehet a kortárs irodalom jelentős antológiája, mert megkérdőjelezi, kibillenti, lebontja a nőiségről és nőiességről vallott (dédelgetett?), otthonosnak tűnő, mert látszólag biztonságot adó domináns felfogásokat, és mert széttördeli a megszólalás megszokott kereteit: öszszekeveri a hangokat, a sorrendet, a rendet. Hogy ebből ki mit lát meg és mit olvas ki, az persze újabb kérdés. De a kukkolók garantáltan nem fogják nagyon jól érezni magukat ezen a kontinensen.

Szerző: Séllei Nóra

Vágyak sűrűjében

Régen gyakorolt antológia akkora hatást a magyar sajtóra mint az Artizánok – Forgács Zsuzsa Bruria, Gordon Agáta, Bódis Kriszta – szerkesztette Éjszakai állatkert. Mérvadó sajtóorgánum nem jelenhetett meg a hetekben anélkül, hogy ne szólt volna a kötetről, sőt Centrifuga néven irodalmi beszélgetést is életre hívtak a szerkesztők, melyen a női irodalom létét-nem létét kívánják körbejárni alkalomról alkalomra.

Sejthetően ők a női irodalom megléte mellett voksolnak, legalábbis az elő esemény vendégeit és témavezetését elnézve erre kellett következtetnünk.

Az irodalmat Tisza Kata képviselte, a másik vendég, Somamamagésa, pedig művészet egy másik ága, a zene, női vonulatából nyújtott ízelítőt. Bár a program izgalmasnak ígérkezett, végül sajnos önmaga paródiájává vált, ami akár a könyvtől is elvehette volna a kedvünket, de szerencsére nem ez történt, ami nem annyira a mi nyitottságunkat mint magát a válogatást dicséri.

Az egyszerűség kedvéért vegyük végig a tényszerű előnyeit a műnek. Először is csokorba gyűjti a női szerzőket, akik között még a kortárs irodalomban tájékozott olvasók is találkozhatnak új nevekkel. Ez idáig tabunak számító témát feszeget és nem utolsó sorban jók az írások. Ugyan ez utóbbi kijelentés nem a legegzaktabb irodalmi értékelése bármely szövegnek, mégis bátran használhatjuk ebben az esetben. Ãszinte írásokat olvashatunk nőktől, arról hogy mit is éreznek a nők – férfiak vagy nők láttán – testükben és lelkükben. Forronganak és elfojtódnak vágyak, a legizgalmasabb tanulság azonban az, hogy szerzők meglátása szerint a testiség nem választható el a szív ügyeitől. Néha csak pillanatnyi a fellángolás, ami kiváltja a szexualitást, ahogy van, hogy a szexuális élmény vagy fantázia indítja be egy-egy hősnő képzeletét, de akár így, akár úgy alakul a történet, test és lélek kéz a kézben jár. Mindezekből akár az is következhetne, hogy az elbeszéléseket leginkább férfiaknak kéne memorizálásig olvasniuk (és reméljük, olvassák is), de sajnos azzal nem kecsegtethetjük az érdeklődő férfiembereket, hogy térképet kapnak a női lélekhez, és a sokszor érthetetlennek tűnő cselekedeteket sem fejthetik majd meg egy jól képzett kódfejtő magabiztosságával. Viszont mind a férfiak, mind a nők kapnak egy jó nagy löketet ahhoz, hogy átgondolhassák, vajon mikor mond igazat a szájuk s ez milyen arányban áll testük véleményével.

Éjszakai állatkert – Antológia a női szexualitásról, Jonathan Miller Kiadó 2005, 671 oldal 3180 forint.

Kapcsolódó anyagok:

• Legeza Ilona:

ÉJSZAKAI ÁLLATKERT

Antológia a női szexualitásról

A fülszöveg azt ígéri az olvasónak, hogy a kötetből, amely "irodalmunk első átfogó antológiája a női szexualitásról", ki fog derülni, "milyen is nőnek lenni intim kapcsolatainkban a 3. évezredben...".

A harminchárom szerző mindegyike nő, legtöbbjük (szám szerint harmincan) kortársaink Tőlük olyan írásokat gyűjtöttek egybe a szerkesztők, amelyekben érzelmi életükről, többnyire érzelmi válságaikról, a szexualitás megélésről, sokszor egészen abszurd helyzetekről (Ideális kaland) vallanak. Az irodalomtörténet híres múzsái is megszólalnak: Ady Endre életének jelentős éveit most Csinszka Így történt című visszaemlékezéseiből árnyaltabban, a rajongó kislány szemszögéből ismerhetjük meg. Korzáti Erzsébetnek Szabó Lőrinchez 1928 és 1936 között írott leveleiből (Vedd el tőlem ezt a nagy szerelmet) átérezhetjük a tragikus szerelemben vergődő nő vívódásait, bánatát. Szubjektív, néha kíméletlen hangú portrékat írt kortársairól, főleg a "Nyugat-feleségekről" Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona, ezek most Írófeleségek címen jelennek meg a kötetben. (Szerencsésebb lett volna helyettük szintén kortárs szerzőket hívni, a kontraszt sem lenne ekkora: a maiak egyéni, eredeti, fiatalos nyelvi fordulatokkal dolgoznak, s bár az akkori Csinszka szinte még gyereklány, de a korabeli könyvek, amelyeket olvasott, hatottak rá: divatos irodalmi irányok modorossága érezhető írásain.) A Káprázat és erőszak című részben kapott helyet Polcz Alaine regényéből (Asszony a fronton) az a részlet, amelyből megtudhatjuk, milyen az igazi erőszak, hogyan lehet azt fizikailag és lelkileg túlélni.

Érdemes elolvasni az 56 novellát tartalmazó kötetet, mert - a sokféleségen, sokhangúságon túl - érzelmek, hangulatok, "hozzáállások" egész sorát, hatalmas skáláját involválja a válogatás, s ritkán találunk ennyi tehetséges iró(nő)t egy kötetben. Az igazi irodalmat felmutató könyvben akad jó néhány gyengébb színvonalú írás is, de ezeket feledteti a többségükben meglepően értékes próza. Az igényesen összeállított, ízléses megjelenésű, a kortárs irodalom jelentős antológiáját a szerkesztők jegyzetekkel és a szerzők rövid életrajzával egészítették ki. 

Szerzők:

Abody Rita, András Hanna, Bán Zsófia, Bánki Éva, Bárdos Deák Ágnes, Berniczky Éva, Bódis Kriszta, Bozai Ágota, Csinszka, Drozdik Orsolya, Erdős Virág, Fiáth Titanilla, Forgács Zsuzsa Bruria, Gordon Agáta, Harangi Andrea, Harmos Ilona, Hidas Judit, Kapecz Zsuzsa, Karafiáth Orsolya, Kiss Noémi, Korzáti Erzsébet, Kupcsik Lidi, Lángh Júlia, Nagy Kriszta Tereskova, Niran Judit, Pál Kata, Polcz Alaine, Radics Viktória, Rajsli Emese, Rapai Ágnes, Tóth Krisztina, Selyem Zsuzsa, Zsámboki Mari.

Cikkek, kritikák, interjúk a Szomjas oázisról:
Élet és Irodalom
2007. December 13., 50. szám
KÁLMÁN C. GYÖRGY
Női test, férfi teszt
Szomjas oázis. Antológia a női testről. Anyaszerkesztő Forgács Zsuzsa Bruria. Jaffa Kiadó, Budapest, 2007. 589 oldal, 3490 Ft

Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy az Éjszakai állatkert című antológia, a Kitakart Psyché sorozat első kötete, igen jelentős esemény volt; ahogyan ez a kötet is az - és ez már önmagában is komoly teljesítmény, hiszen a sikert ritkán sikerül megismételni vagy akár túlszárnyalni. Nagyrészt irodalmi sikerről van szó, de azért nemcsak arról. Az a gesztus, hogy a szerkesztők (az "anyaszerkesztő" Forgács Zsuzsa Bruria, meg az "artizánok") súlyos, vastag kötetet tettek oda az asztalra, és kellő nyilvánosságot harcoltak ki neki, nagyon fontos (és ugyancsak sikeres, mert figyelemfelhívó) része volt a fogadtatásnak. Ne méricskéljük, hogy a "tartalomnál" fontosabb-e; mindenesetre az Éjszakai állatkert (és a Szomjas oázis kötet is) az állóvizet akarta megzavarni, a "női irodalomra" vonatkozó előítéleteket megpiszkálni, s mindenekelőtt: izgalmas írói teljesítményekre (irányokra, személyiségekre) irányítani az érdeklődést.
Függetlenül minden, a női írás és férfi írás különbségére vagy a női irodalom létére vonatkozó kérdéstől, az nyilvánvaló, hogy a női és a férfi test megtapasztalása, átélése igencsak különbözik egymástól. Persze ha megpiszkáljuk a dolgot, ezt igazán csak az állíthatja, aki mindkettőt próbálta már; vagy akinek mindkettőre egyformán és semleges módon rálátása van. Meg még, többek között, jól megírt irodalmi szövegek hitetik el ezt velünk. Ezért a kötet kulcs-szövege lehetne Forgács Zsuzsa Bruria novellája, amelynek hőse - afféle Jekyllként és Hyde-ként - ide-oda változik, férfiból nővé és vissza: mulatságos és érzékletes bemutatása a két nem különböző test-élményének. De azért a súlyosabb - érzékenyebb, fájdalmasabb - különbségek a női test nyitottságában, életadó képességében, sérülékenységében mutatkoznak meg. Vagy egyszerűen a test serdülőkori megváltozásában (Babarczy Eszter: Mellblog). A kötet számos kiváló írása foglalkozik azzal a kiszolgáltatottsággal és fizikai fájdalommal, amely a szüzesség elvesztésétől az abortuszon vagy az orvosi vizsgálaton át a szülésig vár a nőre. A kötet írásait akár csoportosíthatnánk a fenti testi változások, beavatkozások, történések, katasztrófák alapján is. De a betegség például a férfiakat is eléri - mégis más, ha nő ír róla, például Rapai Ágnes, a kötet egyik legjobbja. Az öregedés férfi és nő közös tapasztalata, s a Polcz Alaine naplóiból összeállított szöveg természetesen éppen a női test romlásáról szól - így férfi biztosan nem írna a testéről.
Egészen kiváló szövegek születtek a szülésről meg az abortuszról: Bódis Kriszta Nem című igen sokrétű, költői monológja szépen vetíti egymásra a szülés, születés, szeretkezés, halál motívumait, a fájdalom, az undor, a kéj és az öröm érzéseit. Forgács Zsuzsa Bruria szürreális és ördögi humorú elbeszélésének hőse Amerikában tapasztalja meg az abortusz tortúráját. Kiss Judit Ágnes (akinek még két ragyogó írása van a kötetben) elbeszélésében úgy távolítja el - olvasójától és elbeszélőjétől egyaránt - a szörnyű élményt, hogy hangot váltogat; a keserűség és fájdalom így öniróniával és beletörődéssel itatódik át.
De azért a kötet koncepciója nem nagyon szigorú. Vagyis a test olykor mindössze ürügye a szövegnek, esetleg még csak az sem. A női tapasztalat általában talán a test feletti rendelkezés megvonásával írható körül: ahogyan a nőt (a nő testét) ágyra lehet kötözni a nőgyógyászati rendelőben vagy a szülőszobában; ahogyan a férfi saját használati eszközévé alakítja (így Lovas Ildikó kissé modoros regényrészletében Csáth teszi); ahogyan a nőnek saját testét a férfi kedve szerint kell(ene) alakítania (mint Orsós Viola Habfürdő című írásában). De eszembe nem jutna például a "test" témakörébe sorolni Szécsi Magda Dzsendzsi Mandalák című, egy regény tágasságával és elbeszélő kedvével, üdén áradó nagyszerű szövegét. Nem elég jó Kapecz Zsuzsa írása, de hogy a testhez mi köze van, azt végképp nem értem.
A kötet utolsó fejezete mintha a rossz lelkiismeret fejezete volna: azokat a szövegeket gyűjti egybe, amelyek "hivatalosan", "hagyományosan" nem férnének bele egy alapvetően hivatásos írók prózai műveit tartalmazó antológiába (csak Erdős Virág szerepeltetése mond ennek ellent). Pedig lehet, hogy ha e fejezet írásai szétszóródtak volna az amúgy eléggé szeszélyes szerkezetű kötetben, ez a két szempont az olvasónak eszébe sem jutott volna. A filmrendező, a blogger vagy a színész csak annyira nem "hivatásos", mint a kiadói szerkesztő, a festő vagy az esszéista-kritikus; sok írónak van "polgári" foglalkozása (vagy legalábbis csinál mást is az íráson kívül), és persze, hogy sokan írnak, akiket nem szoktunk írónak nevezni. Ami pedig a műfaji kérdést illeti - ha van az itt közölt szövegekkel probléma (mondom, nem baj: probléma), akkor az nem a műfajjal, hanem az olvasással függ össze. Ágens szövege csak annak mond bármit is, aki a szerzőt hallotta már, és el tudja képzelni, hogyan szólalna meg az, ami le van írva; Gordon Agáta himnusza, katalógusa, litániája, zsolozsmája ugyancsak sokat veszít az erejéből egy vastag könyvben: elmondásra született, vagy legfeljebb nagyalakú folyóirat-oldalra. A tequila rapido nevű bloggerina szövege nagyon jó (igaz, sok jó blogot olvastam már, s nem biztos, hogy tequila rapidóé nem csak egy jó a sok között); de a blogok lényegéhez tartozik, hogy többnyire nem egyszerre olvassa el őket az ember, van egy ritmusuk, érzékeljük a sűrűsödéseket és kihagyásokat, valamint elolvassuk mások megjegyzéseit, amelyekre egyébként a blogger is reagál(hat). Tehát: legnagyobb sajnálatomra kétségeim vannak a blogok nyomtatásba történő áthelyezésével (s így hagyományos irodalmi műfajjá-alakításával) kapcsolatban. A zseniális luddita rapper, Fiáth Titanilla igazi verbális gyönyörűségekkel ajándékoz meg szövegében - de hiába ügyeskedem, nem tudom úgy olvasni, ahogyan ő mondaná el. A történet megértéséhez így nemigen lehet eljutni (már ha ez egyáltalán cél volna), viszont a nyelvi-ritmikai virtuozitás sem érvényesülhet eléggé. (Vagy: tessék Ágens, Tita és mások kedvéért CD-t mellékelni legközelebb!)
A kötet egyik legjobb írása Szabó Ildikó (a filmrendező) beszámolója szüléséről, napló formában. Végtelenül elkeserítő és mulatságos, szívszorító és vicces, rémületes és humoros szöveg: s a szerző valami olyan természetes hangon szólal meg, minden önsajnálat és didaxis nélkül, hogy úgy érezzük: itt ül a szobában, kávézgatunk, és mondja, mondja... Ha vannak olyan férfiak, akiket idegesít, hogy a nők túl sokat beszélnek a szülésről, vagy hogy kedvüket lelik minden részlet alapos elmesélésében - olvassák el Szabó Ildikó írását, és azt fogják akarni, meséljen még, mondja tovább, vagy egyáltalán: beszéljen akármiről. Ő ne volna "profi"? Kevésbé (de majdnem ugyanilyen jól) sikerült Malac (Balog Judit) betegség-beszámolója; ugyancsak a "normális hang" diadala, a szabad fecsegés élvezetéé, a kidolgozott (vagy spontán beugrott) poénoké.
Egyébként: a borító (kemény fedél) két és fél oldala (a négy közül) teli van írva, a kötetet ajánló-hirdető-magyarázó szöveggel; a cím és alcím mellett van egy sorozatcím (Kitakart Psyché), egy mottó az első szennylapon ("a nő teste a nő szeme"), ugyanitt ismeretlen funkciójú (ajánló-?) szöveg ("A kötet szerzői felkutatják a Szomjas Oázist"), valamint egy másik sorozatcím-szerűség ennek túloldalán ("A tiszta ész kritikája"). A jegyzetekben olvashatunk a szövegek első megjelenéséről (ha volt korábbi publikáció), valamint az utalt és idézett szövegek forrásairól; a szerzők pedig nyilván magukról írták a hosszabb-rövidebb bemutatásokat (az informatívtól a rejtélyesig). Nem sok ez egy kicsit? A szövegek efféle körbevevése meta- vagy paratextusokkal szorongást érzékeltet: mintha a kötet "szülői" túlságosan nagy aggodalommal (vagy aggodalomteli büszkeséggel?) bocsátanák útjára a jövevényt; idegesen mutatják neki (vagy nekünk, a jövevényre kíváncsiaknak) az utat, figyelmeztetnek több ízben is a teljesítményre (56 írás, 33 szerző és 36 írás "kifejezetten a könyv számára íródott"), nem bízzák a véletlenre, hogy jó helyre érkezzen (s hogy jól fogadjuk mi, a jövevény iránt érdeklődők). Pedig fölösleges. Ha nem tetszik is minden ízében, hát annyi baj legyen: a szabálytalan szépség a legszebb. Ha néha furcsa, hát majd kiismerjük. Itt van, örülünk neki.


Lehet-e szomjasan repülni?
A női test antológiája
NOL • Králik Zsolt   • 2007. november 13.
http://nol.hu/kultura/cikk/471033/
Október végén jelent meg a Szomjas oázis című antológia, amely a Kitakart Psyché sorozat második kötete. Harminchárom nő ötvenhat írását gyűjti egybe, átfogó képet festve nő és test viszonyáról. Az antológiáról Forgács Zsuzsa Bruriával, a kötet anyaszerkesztőjével beszélgettünk.
- Miért pont a szex-szel, illetve a női testtel kezdtétek a nőkről szóló antológia sorozatotokat?
- Első kötetünk, az Éjszakai állatkert, a női szexualitással foglalkozott, a második inkább a test kérdéseire fókuszál. Magától értetődőnek tűnt, hogy sorozatunkat az élet forrásánál, a szexualitásnál kezdjük, amelyből aztán megszületik a test, és így haladjunk tovább a leánygyermekek felnövekedésén és a meghatározó felnőttekkel való kapcsolatain át, a barátságtörténeteken keresztül egészen a 6. kötetig, ami remélhetőleg a nagycsalád-történeteket fogja feldolgozni női szemmel, női szempontból.

- Nem gondolod, hogy amikor meztelen nőt tesztek a borítóra, akkor olyasmivel akarjátok eladni a kötetet, ami ellen máskor tiltakoztok?
- Nem a meztelenséggel van a baj. Különösen egy női testről szóló kötet borítóján jogos egy természetesen ábrázolt, meztelen női test. A gondok akkor kezdődnek, ha valaki telkeket akar eladni a nők ágyékával, vagy ha egy ételreklámba női testeket idéző húst és zöldséget tesznek étkezésre felkínálva, vagy amikor egy sütéshez felszúrt grillcsirkével képileg egy táncosnőre utalnak, akit nyálcsorgatva állnak körbe a férfiak falásra készen - némi látens kannibalizmusra is utalva ezzel. Magyarul, a gond ott kezdődik, ha elidegenítve és/vagy szexuális tárgyként tálalják és kínálják fel a női testet használatra, sőt egyenesen bántalmazásra. A mi antológiánk esetében erről szó sincs. Három olyan történet is szerepel könyvünkben, amelyekben a főszereplő festő lesz, tehát aktív, cselekvő, alkotó én, azaz szubjektum, ami eddig többé-kevésbé férfiprivilégium volt az irodalomban. A hősök a történetek során saját testüket kezdik el tanulmányozni a tükörben, és festik meg vászonra. Az egyik elbeszélésben, amelynek Katherina vallomásai a címe (Drozdik Orsolya tollából), egy évszázadokon át modellként foglalkoztatott nő dönt úgy, hogy festő lesz. A borítónk többek között ezt a történetet illusztrálja.
- Nem gondoljátok, hogy gettósítjátok magatokat, amikor csupa női szerzőt tesztek egy kötetbe?
- Hosszú évtizedek, sőt mondhatom, évszázadok óta jelennek meg olyan könyvek, amelyeket csak férfiak írnak, írtak, az ő esetükben soha fel sem merült a kérdés, hogy gettósítanák magukat, hiszen azt fogadjuk el természetes, ”normális” állapotnak, hogy a férfiak írnak, férfitémákról, férfiszempontból, és a nők meg olvassák őket. Ideje ezen változatni. Legyenek elfogadott nőírók és elfogadott férfiolvasók is. Lehessen a kreativitás a női én, női szubjektum természetes velejárója. Egyébként nekem egyáltalán nem célom a két nem elkülönítése, de amikor visszatérően felhívtam szerkesztők figyelmét, hogy női szerzők legfeljebb csak kivételként jelennek meg antológiáikban, akkor azzal védekeztek, hogy nincs elég jó nőíró, magyarul, nincs színvonalas választék. Sorozatommal, a női tematikák kibontásán túl, azt is meg szeretném mutatni, hogy van egy csomó tehetséges női szerző, aki érdekes és korunk számára rendkívül fontos szövegeket ír.
- Sokan gondolják úgy, hogy az antológiasorozat művészetidegen szempontok mentén szerveződik. Mi erről a véleményed?
- Ez nagyon viccesen hangzik. Nyilván senkinek sem jutna eszébe, hogy művészetidegennek nevezze, amikor férfiszerzők a fociról, sőt, hogy egészen pontosak legyünk, a férfifociról írnak novellákat, verseket és ez megjelenik egy tematikus antológiában. Ezt mindenki magától értetődőnek tartja, nem kérdőjelezik meg támadóan ”irodalmi” létjogosultságát. Hasonlóképpen szeretnénk, ha magától értetődővé válna az a tematika, amelyben női szerzők írnak a szexualitásukról, a testükről, a gyerekszülő kapcsolatokról, barátságokról, a nagycsalád történeteiről, és bármi másról, ami fontossá válik számukra, női szempontból. A fő cél éppen az, hogy közös emberi színpadunkon, amelynek női oldala eddig meglehetős homályban leledzett, egyforma világításban és súllyal jelenhessenek meg a férfi- és női szempontok.
- Összességében a Szomjas oázis mennyiben különbözik a sorozat első kötetétől?
- Az előző kötetünkben is 33 szerzőt publikáltunk, csakúgy, mint a mostaniban, csakhogy ebben a kötetünkben 17 új szerző található. A fejezetek nagyjából hasonlóan alakultak, ahogy az előző kötetben. Az első fejezetbe tettük a kísérletezőbb hangú kortárs szerzőket, a másodikba a tradicionálisabb hangon írókat. Az Éjszakai állatkertben a 3. fejezet híd kívánt lenni a 19. századi és a 21. századi szerzők között, hiszen a sort Csinszkával és Korzáti Erzsébettel kezdtük és Polcz Alaine Asszony a fronton című írásával fejeztük be.  A Szomjas oázisban viszont a 3. fejezet a fiataloké, olyan szerzőké, akik vagy először publikálnak irodalmat, vagy nemrég kezdtek el publikálni. A 4. fejezet - amiképpen az előző kötetben is - a „vadállatoké”, ide tettük a más művészeti ágakban is jeleskedő szerzők írásait: énekeseket, színésznőket, filmrendezőket, képzőművészeket. Hozzá kell tennem azonban, hogy rugalmasan kezeltük a saját magunk által felállított szabályokat, minden fejezetben találunk kivételeket, amelyek a szabályt egyszerre erősítik és rúgják fel annak érdekében, hogy a légmozgást, az átjárást szabadon tartsuk a fejezetek között, és egyúttal antológiánk nyitva maradjon az új gondolatok és megfogalmazások lehetőségének irányába.
- Mely irodalmi műfajok kaptak helyet a Szomjas oázisban?
- Az elbeszéléseken kívül, műfajilag ebben a kötetünkben is hangsúlyos szerepet kaptak az úgynevezett női műfajok: napló, levelezés, vallomásos- és dokumentumirodalom, amit fontos emberi értékek közvetítőinek tartunk, mivel elképzelésünk szerint, az irodalomnak nem csak úgynevezett magas esztétikai, hanem egyéb emberi, női értékek közvetítése is feladata. Ezen kívül, elsősorban az Internet világában megszületett és fontossá vált új műfajokból is merítettünk, mint például a blog-irodalomból, sms-levélváltásokból, hiszen korunk írásművészetének ezek is fontos részeivé váltak, különösen a nők számára.

- Mit tartasz a kötet legnagyobb erényének?
- Kedvtelve, örömmel nézegetem borítónkat, és az is jólesik, hogy sokan jelezték vissza, kötetünket erősnek tartják. A múltkori kötettel kellett áttörnünk az irodalmi kánon várfalait, és ezért sok támadás ért minket, mára viszont mintha természetessé vált volna, hogy irodalmilag is lehet értékelni antológiánkat, és nem szükséges ideológiai alapon és súlyos előítéletekkel nekiesni.
- Mennyire tartod valóban átfogó antológiának a Szomjas oázist?
- Csak annyira, amennyire 33 szerző és 56 mű valóban átfoghat minden témába vágó kérdést. Szerintem ez kimerítően nem lehetséges, viszont ezekben a szövegekben rengeteg korábban egyáltalán nem taglalt, vagyis inkább ki nem mondott, artikulálatlan szempont szerint nézünk rá a női testre, ami sokak számára lesz üdítő, élvezetes, és rendkívül tanulságos.
- Milyen szempontok szerint kértétek fel a szerzőket?
- Nyilvánvaló, hogy nagyon sok mindent az anyaszerkesztő személyes ízlése dönt el, ugyanakkor segítségemre voltak a válogatásban olyanok, akiknek véleménye fontos számomra: Radics Viktória, olvasószerkesztő, Nagy Mónika Zsuzsanna kontrollszerkesztő, és Kiss Noémi tanácsadó.
Reményeim szerint a sorozat minden kötetébe kerülnek új szerzők is a régebbiek mellé. Ha sikerül végigvinni a sorozatot, akkor a 6. kötetig összesen akár 80-90 kitűnő szerzővel ismerkedhetünk meg. Remélem, ez bőven ad majd választási lehetőséget azoknak, akik a jövőben igazi koedukált köteteket szeretnének majd szerkeszteni, olyan tematikával, mely mindkét nemet egyformán izgatja.
A Szomjas oázis szerzői
Ágens, Babarczy Eszter, Bódis Kriszta, Csobánka Zsuzsa, Drozdik Orsolya, Erdős Virág, Fiáth Titanilla, Forgács Zsuzsa Bruria, Gordon Agáta, Hamaranna – Vincze Zita, Kapecz Zsuzsa, Kari Györgyi, Kiss Judit Ágnes, Kiss Noémi, Kupcsik Lidi, Ladik Katalin, Laik Eszter, Lengyel Nagy Anna, Lovas Ildikó, Malac  - Balog Judit, Mohás Lívia, Niran Judit, Orsós Viola, Polcz Alaine, Radics Viktória, Rapai Ágnes, Szabó Ildikó, Szécsi Magda Dzsendzsi, Szemethy Orsi, Tamás Zsuzsa, tequila rapido – Zomborácz Virág, Tóth krisztina, Zsámboki Mari
Szomjas oázis - Antológia a női testről (Kitakart Psyché sorozat)
33 szerző 56 műve (Jaffa Kiadó 2007., 588 oldal, 3490 Ft)
Láng Olivér interjúja Forgács Zsuzsa Bruriával
http://www.muvesz-vilag.hu/irodalom/interjuk/6782
Nemrég jelent meg a Szomjas oázis című antológia, amelyben 33 magyar írónő novellája olvasható a női testről. Forgács Zsuzsa Bruria „anyaszerkesztőhöz" látogatott el Láng Olivér, a fiatal elsőkötetes költő, akire már a két évvel ezelőtt megjelent Éjszakai állatkert is nagy hatással volt. Először is azon csodálkozott, hogy létezik ennyi nőnemű írót fellelni a honban, másodszor azon, vajon miért adtak írást egy „feminista" antológiába.

– Úgy gondolom, hogy van néhány szöveg a Szomjas oázisban, amit nem nő írt. Azért jutottam erre a következtetésre, mert meglehetősen férfiszempontúnak, jobban mondva férfias stílusúnak találtam például a titokzatos Szécsi Magda Dzsendzsi novelláját. Már az első mondat szikár: „Az anyám hasában is tudtam, hogy cigánynak születek.” Ilyen mondatot egy nő nem tud leírni.

– Igen, van férfi szerző a Szomjas oázisban női néven, mert szeretjük a kivételeket, részben hogy erősítsük, részben, hogy felrúgjuk a szabályokat. Viszont nem találta el a szerző nevét, mert nem Szécsi Magda Dzsendzsi a férfi szerzőnk, úgyhogy lehet tovább keresgélni. Ha már Szécsi Magda Dzsendzsinél tartunk, ő egy rendkívül izgalmas szerző, aki már húsz éve ír az ismeretlenség homályában, pedig írni azt nagyon tud, de azt hiszem, mivel sokszorosan kisebbséghez tartozik, ezért nem sokan tudnak róla. Annál inkább örültem, hogy Valuska a könyvesblogon a felfedezettjének tekinti! 

http://konyves.blog.hu/2007/11/08/de_ez_az_en_testem_az_enyem

Más olvasóktól is hallottam, hogy Dzsendzsi zseniálisan ír. Egyetértek. És ha az ő szélesebb körű ismertségéhez a Szomjas oázis hozzájárul, az engem boldoggá tesz!

Ami az Ön által kiemelt mondat férfiasságát illeti, kedves a froclizás, de nem veszem be! Ilyet férfi is, nő is leírhat, különösen, ha egy férfi megpróbál nőszempontból írni. Van, akinek sikerül, ajánlom Önnek például Pályi András írásait, aki érzékeny, női szempontú írást kultivál. Persze ahogy egy nő sem tud 100%-osan férfiként írni, ugyanúgy egy férfinél is itt-ott ki fog lógni a lóláb, ha nőszempontú történetek írására adja a fejér.  

– Miért 33 nő szerepel az antológiában? Ez talán Jézus Krisztusra való utalásként kell értelmezni?
– Igazából a 36-os számra utaztam, szerettem volna 36 szerzőt a könyvbe, de nem jött össze, majd talán a következőben. A 36-os szám számomra a 36 igaz embert jelenti, akik tartják a földet. Mindenkinek javaslom az erről szóló könyvet: André Schwarz-Bart Igazak ivadéka  (fordító Justus Pál). De visszatérve a számmisztikára, ha összeadjuk a 33 szerzőt és az 56 szöveget, akkor megkapjuk a 89-es számot, ami számomra a rendszerváltást szimbolizálja, amit mi arra a szemléletváltásra is értünk, ami a nőkkel kapcsolatban kezd beérni mostanában.

– Ne haragudjon meg, de nem tudok mit kezdeni a nevével. Mikor döntötte el, hogy felveszi a Bruria nevet? Egyáltalán milyen név ez?

– Bruria héberül azt jelenti, fény, világosság. Bruria egyébként elismert tudós nő volt, híres talmud-vitázó, de nem miatta vettem fel a nevet, hanem anyám miatt, akit így hívtak, és aki az élet nagy ajándéka nekem, csak sajnos fiatalon elveszettem őt. Fel is dolgoztam ezt a fájdalmat egy hosszabb írásomban, a Talált nő című könyvemben: A tavak az égben repülnek.

– Gondolkodik-e azon, hogy a demokratizmus jegyében, fele férfi, fele nő szövegekből állít össze egy antológiát, természetesen csak akkor, amikor már befejezte ezt a sorozatot? Úgy gondolkom, ez szép végszó lenne!

– A férfi, vagy koedukált, vagy bármely más antológia szerkesztése nem tud lázba hozni, erre lesznek majd mások, akik ezt fontosnak érzik, és küldetésüknek tekintik. Egy ilyen antológia, sőt antológia sorozat rengeteg idő, energia, munka! A Kitakart psyché sorozat szerkesztése mellett alig marad időm a saját alkotó munkámra, illetve a megélhetésem megkeresésére, tehát csak különleges indokkal tudom rábírni magam erre a feladatra.  Egyelőre azon izgulok, lesz-e egyáltalán elég időm befejezni ezt a hat részes sorozatot, amit hiánypótlónak tekintek.

– Az Éjszakai állatkert nagy sikert aratott az olvasók körében, viszont a kritika nem valami nagy lelkesedéssel fogadta. Mit gondol, a Szomjas oázisnak is ez lesz a sorsa?

– A Szomjas oázisnak máris sokkal jobb a kritikusi fogadtatása, mint az első kötetnek volt. Úgy látszik sikerült áttörnünk az ellenállás első falát az előző kötettel, és most már hál’ istennek sok kritikus komolyan veszi, és magától értetődően ír irodalmi elemzést a könyvünkről, ahelyett, hogy helyből és eleve támadná a projekt létjogosultságát, ahogy ez az Éjszakai állatkert esetében történt. Persze a kritikusi fogadtatás nem minden, hiszen a könyvből így is nagyon sok fogyott. Tekintetbe véve, hogy ez egy antológia, amelyből általában 1500 példányt szoktak nyomni a kiadók (jó esetben 3000 példányt), úgy gondolom, hogy 8000 példány igencsak kimagasló.


 

Tabuk nélkül
Szász Anna | 2008.03.21.
http://www.otvenentul.hu/page.php?PageID=1132

Nők a női testről. A Szomjas Oázis a Kitakart Psyche címen indult sorozat második kötete. Az első, az Éjszakai Állatkert, antológia, melynek tárgya a szexualitás, nőként megélve, női szemmel. A második hasonlóképpen gyűjteményes kötet: harminchárom kortárs szerző ötvenhat írása.

Az „anyaszerkesztő” Forgács Zsuzsa Bruria ajánlásában reményét fejezi ki, hogy a nők női testről alkotott írásai révén „végre teljes fényben ragyoghat a férfiakkal közös emberi színpadunk mindeddig meglehetősen elhanyagolt, homályban leledző női oldala is.”
Ötvenhat írás – a bőség zavara. A szerzők több korosztályt képviselnek, a huszonévestől a nyolcvanévesig. A műfajok is különbözőek, a klasszikus elbeszéléstől a naplóig, a prózaverstől a legmaibb blogig. Hasonlóképpen eltérőek az írások színvonala is.
A kötet egészének többféle olvasata van. A legfelszínesebb, legevidensebb, hogy a nők számára a huszadik-huszonegyedik század fordulója sem hozott a létükkel kapcsolatos, a létükben rejlő konfliktusok megfogalmazásán kívül valódi felszabadulást. Az írások többsége a női test esendőségeiről, a nők testi kiszolgáltatottságáról, megaláztatásairól, az elszenvedett fizikai és/vagy szexuális erőszakról szól, mint Babarczy Eszter: Itáliai utazás és Tóth Krisztina: Galamb című elbeszélése. Utóbbi a maga szűkszavúságában a kötet egyik legerősebb írása.
Majdnem ugyanilyen erős hatást gyakorolt rám Kiss Noémi: Patronok című látlelete bizonyos F. Krisztina nevű, budapesti lakótelepi lakásban élő lányról. Az álmairól, vágyairól, a fiúról, akibe szerelmes volt, és aki megtanította őt röpülni. Azaz rászoktatta a lányt az anyagra. És  végül a lány haláláról. A lakótelepi magányról, az ott élők elhagyatottságáról, nem a fizikai értelemben vett nélkülözésről, hanem a társadalom alatti létformáról ez az elbeszélés többet mond, mint egy szociológiai tanulmány.
A kötetben adalékokat találunk a női test hihetetlen képességére, ami a változást illeti, amit leginkább az a vágy hív elő, hogy megfeleljenek a szerelmi partner igényeinek, vagy éppenséggel a testi változás vonz más-más szexuális partnereket. Előbbire példa Orsós Viola: Habfürdő, utóbbira Radics Viktória: Mása motorra szál című írása.
A szexualitásról írva a szerzők igencsak szókimondóak, a leírások nemritkán súrolják a pornográfiát, a nemi szervekre, az aktusok különböző módozataira a legközkeletűbb kifejezéseket használva már-már elmennek a trágárság határáig. Van olyan szerző, akinek a szövegében a négybetűs szavak természetesen hatnak, de némelyik szerzőnél érzékelhető, hogy valamilyen íratlan szabálynak akar megfelelni.
Lehetséges olvasat, amelyet a fejezetcímek is igazolni látszanak, a női test történései a születéstől a serdülőkorig, a szexuális beavatásig, mint Kiss Noémi: Rövidlátásom története, vagy Bódis Kriszta: Nem című elbeszélése. Valamint további életszakaszok és élethelyzetek ábrázolása. Válogatott leírását kapjuk az abortuszoknak, egyebek közt Forgács Zsuzsa Bruria: Az angyalkák a mélyben dohognak, és Mohás Lívia: Ave Corpus című novelláiban, a szüléseknek, Erdős Virág: Mária, Szabó Ildikó: Szülni vagy nem szülni című írásaiban, majd eljutunk az öregségig, amelyről Polcz Alaine naplójából olvashatunk részleteket: Történetek a női testről címmel.
Ha egy kötetnyi írás lényege röviden összefoglalható, akkor leginkább Szabó Ildikó filmrendező –, a magyar egészségügyről fekete humorral írott dokumentum- novella szerzőjének– néhány mondatát érdemes idézni: „Az itt megjelenő Szülni vagy nem szülni című novellámat a szó összes értelmében ÉN szenvedtem ki testestől-lelkestől. Ez az írás segített túlélni a Valóságot.
Akkor jöttem rá egy azóta is alkalmazott módszerre: ha az életed narrátora is te vagy…NEM FÁJ ANNYIRA.”


Turi Timea
Akarsz Beszélni róla?

Az Szomjas oázis a női test antológiája
A nőszempontú irodalomnak kíván teret nyitni a Kitakart Psyché antológiasorozata. Ennek megfelelően nőszempontú könyvbemutatón vehettünk részt a szegedi Assam teaházban január 28-án.

http://www.u-szeged.hu/object.B706EFE8-85E0-4B45-95B9-20570983677C.ivy

Forgács Zsuzsa, az antológia „anyaszerkesztője” mindig meggyőző hitelességgel tudja bemutatni antológiasorozatuk célkitűzéseit. Bár a férfiak nézőpontjai már egyaránt ismertek a közbeszédben és az irodalomban, a női tapasztalatok által meghatározott szempontok még ma sem egyenrangú társaik. „Fontos, hogy a színpad mindkét oldala meg legyen világítva” – állítja az író-szerkesztő, utalva a kezdeményezésekkel kapcsolatos előítéletekre is: nem leváltani akarják a férfiak irodalmát, hanem amellett próbálnak új hangoknak is megfelelő teret biztosítani.
 
Nem leváltani akarják a férfiak irodalmát: az új hangoknak biztosítanának megfelelő teret.
 
Takarásban
 
A Kitakart Psyché sorozatát hatkötetesre tervezik az alkotók. Az első, témájában talán legprovokatívabb Éjszakai állatkert című antológiában a női szexualitásról szóló írásokat olvashattunk. A női testről írt szövegeket tartalmazó Szomjas oázis pedig nemrég jelent meg a sorozat második darabjaként. A szegedi bemutatón megtudtuk: legközelebb egy ikerkötet készül el az anya-lánya és az apa-lánya kapcsolatról, majd a női barátságot vizsgáló és a mindenféle családi kapcsolatokat felölelő antológia zárja a sort. Remélhetőleg így lesz teljes a kép a női tapasztalatok irodalmi megszólaltathatóságáról.
Azt pedig, hogy a női tapasztalat és a női beszédmód mennyire különbözik a férfiakétól, az antológia bemutatója már formájában is bemutatta. A klasszikus irodalmi estek kérdés-felelet szerkezetét hiába kerestük volna az Assam teaház amúgy is mindig hangulatos, egzotikusan otthonos körülményei között. A szerkesztő, Forgács Zsuzsa és a két jelen lévő szerző, Balog Judit Malacka és Radics Viktória szabadon és kötetlenül beszélgettek egymással és a nézőközönség tagjaival is.
 
Test és lélek
 
Radics Viktória irodalomtörténész nem csupán szerzőként, de szerkesztőként is dolgozott a Szomjas oázis létrejöttében. Az esten felolvasott esszéjében hangsúlyozta: az antológia bár a testről szól, a test tapasztalatainak ad hangot, de ugyanakkor a „lélekről is szól, ahogy a test megköti”. Ez a talán nem is olyan éles kettősség valóban minden szövegben megfigyelhető. Olvasva és felolvasás által is felejthetetlen Balog Judit monológja rákos betegsége és gyógyulása történetéről. A mindenki által csak Malacnak szólított, egyedi stílusú színésznőről gyógyulása után dokumentumfilmet készítettek, e filmben elmondottak váltak a kötetben olvasható szöveg alapjává. Az összetéveszthetetlen stílusú elbeszélés mindenfajta modorosság és szánakozás nélkül számol be egy életigenlő, „csupa erő” figura történetéről. Egyszerre megrendítően és kacagtatva – egyszóval hitelesen.
Forgács Zsuzsának mint szerkesztőnek ugyanis talán az az egyik legnagyobb erénye, hogy az irodalom határait nem csupán belülről, de kívülről is feszegeti. A női nézőpontot nem csupán – ha van ilyen – tisztán irodalmi szövegek által lehet ugyanis megszólaltatni, sőt. A kötet egyenértékű darabjai a naplószerű, memoárszerű elbeszélések, az amúgy is női műfajnak tűnő dokumentumirodalom hagyományához kötődve. De olvashatunk az antológiában Ludditák-tag által írott rapszöveget vagy az énekes Ágens szürreális librettóját is.
 
Közös dolgaink
 
Talán mindegy is, miféle eszközökkel: a Szomjas oázisnak nem csak irodalmi céljai vannak. Ahogy egy az esten jelen lévő férfiolvasó megjegyezte, az Éjszakai állatkert olvasása valódi beszélgetésalapot nyújtott a feleségével való párbeszédek során is. Az efféle kezdeményezéseknek pedig talán ez a hétköznapokban leginkább tetten érhető lényege. Hogy valódi dialógus induljon meg nő és férfi, ember és ember között.