Én is voltam hangya, tudom milyen az az életforma is.
És akkor jött a nagy, mindent elsöprő tini szerelem, ami feje tetejére állítja a világot, minden eddigi hited meginogtatja, és hirtelen elkezd minden gyönyörűen színes lenni.
Az a fiú, aki megtanítja sodorni a cigarettát, aki biciklivel jár mindenhova, imád kirándulni és folyamatosan mosolyog. A hippi, aki megtanít úgy szemlélni a világot, hogy minden napban találjak valami szépet, valami vidámat, valamit, amitől az a nap jó lesz.
A fiú, akivel egyszemélyes kanapén alszol, összebújva, annak ellenére, hogy még éjszaka is 28 fok van.
És valójában egyikőtök sem alszik, de csendben fekszetek egymás mellett, hallgatva a másik lélegzetvételét.
Miután meguntátok a fekvést, kimentek a teraszra és nézitek a napfelkeltét, még mindig tökéletes némaságban, hiszen köztetek olyan mély a kötelék, hogy még szavak nélkül is értitek egymást.
Majd 4 óra 20 perckor sodor 2 cigit mindkettőtöknek, csinál 2 kávét és lassan kezdetét veszi a nap.
Emberek mennek dolgozni, kezdenek az utak megtelni autókkal- de nektek semmi dolgotok nincs. Csak egymással foglalkoztok.
A napok úgy telnek, mintha percek lennének.
- Tisztára úgy érzem magam ilyenkor, mintha kajak együtt laknánk, csak te meg én.
Én is, hidd el, én is.