|
NYUGAT100
Ha a rappereknek szólnak, hogy száz éves a Nyugat,
ők méregtelenítik a torokcsakrájukat,
lelkileg eggyé válnak Ignotusszal,
s meditálva ülnek órákig lótuszban.
Mert meggyőződésük, hogy verset írván a
Móricz Zsigmond körtér is nirvána,
és csak azért, mert nem volt mind osztályelső,
még inkarnálódhat bennük egy Osváth Ernő.
Mert a rapkatona nem Vass István, nem hogy Petri,
de a Szolnoki szólt, hogy van ez a slam poetry,
és hát lehet káromkodni, úgyhogy shit, fuck, bitch,
éljen a Nyugat, éljen Babits!
Aki még életben van, szólok, hogy elmúltunk 100,
mert ez itt csak turház, ha megy a Kultúrház,
illa-berek, hiphopperek, nézzétek a világ kerek,
visszaér hozzám a csapvíz, ha belevizelek.
Ha a rappereknek szólnak, hogy 100 éves a Nyugat,
ők átüttetik a west-side tetoválásukat,
mert minden, ami nyugat, az számukra szent,
hiphopra Nietzschét olvasnak föl, rap-re zen-t.
Bár az kelet, mégis nyugodt, mint a kávéházban,
egy generáció lenni Csáth Gézával,
de mióta rájöttek, hogy élt Tóth Árpád,
az önbecsülésük, hát az kész totálkár.
Mert a rapkatona nem Vass István, nem hogy Petri,
de a Szolnoki szólt, hogy van ez a slam poetry,
és hát lehet káromkodni, úgyhogy shit, fuck, bitch,
éljen a Nyugat, éljen Babits!
Aki még életben van, szólok, hogy elmúltunk száz,
mert ez itt csak turház ha megy a Kultúrház,
illa-berek, hiphopperek, nézzétek a világ kerek,
visszaér hozzám a csapvíz, ha belevizelek.
SZÜLINAP
Legyél az a korcsoport, aki a rendszernek beint,
Felejtsd el az olcsó port, szívjál te is joint!
Jöhet jobbos propaganda, zavargás meg über alles,
Lángos mellé próba ganja, oszt' mindenkiből liberál lesz.
Egy választókörzet mi? Felfognom baromi sok...
De tudom milyen asztrószögben épültek a piramisok.
Folyton megy a Discovery, majmok közül nézek föl,
Ha a tévéképernyő a tükörképem visszaveri.
Eldobtam krémet, szappant, nőtt rajtam még négy emlő,
Azóta, hogy képet kaptam az egyedfejlődésemről.
Ha elnézem az elmémet, a nyarak, mint a foghíjak,
Előbb előttem kéne, legyenek az emlékek.
Ahhoz, hogy hátat fordítsak.
A csajom lottósorsoló volt, mostanába' tiszta kába,
Kicsit belebonyolódott a zsidó számmisztikába.
Mert a hat az féltucat, plusz egy az hét,
Nem Jézus jön idén Tupac, hogyha a névnapjukkal leosztom a szentestét.
A sok kis pulya remeg, nyüzsög az emo sátor,
Tedd amit a tömeg, csak egyszer mutatom meg a csoportos öngyilkosságot.
Komor dülő, vidám berek, jajj csak lelkileg ne vessz el,
Műholdtölte, vademberek, önkeresés GPS-szel.
SZÜRKEVÁROS
Kifakult a politúr a Koloniál-bútorban.
Huzatos az alkóv, roskatag a stelázsi.
A pszeudo-létezést írja körül burkoltan,
Egy családregény végét—legyen miről leválni.
Elfojtás ide vagy oda, nyilván ez a reszortja.
Mellélőttek otthon: kisiklott a laissez-faire.
Ödipális kisfröccsét egy Csetényivel lefojtja,
Az anyjára gondol, közben távozik az exével.
A zónaadag heti két uszkve három vakrandi
--Közös az ágy, a prána nem, bárki lánya lett légyen.
Csak akkor ül a liezon, ha kapásból in flagranti:
Nem törli a history-t, hadd bukjon le a Face-n.
Aranyoktól, Nádasdyktól otthonos a hamlet:
Felporszívózzák kéjjel Gertrúdok, Ophéliák,
S pernye bár a lelke, mint egy hatvannyolcas pamflet,
Mint egy lynch-i bársonyt, az estét úgy keféli át.
Hajnalban kézzel-lábbal ront a mekis hasábnak
--Kész Fellini-karakter: bolyong a tejszín-ködben
Mint egy sisakrostély, úgy szakad rá a vasárnap,
S feldereng az apakép, mint akkor Helsingőrben.
KÉSLELTETETT ÜTKÖZÉS
Azt akarom elmesélni, hogy zuhanó redőnyöket
hallok egész éjszaka. Állandóan zuhanó,
ellenállással nem találkozó redőnyöket.
Az egymásra csúszó faléceket akarom
elmesélni neked, a leomlást, egy pokolbélien
alacsony ingerküszöbig.
De most mégsem ezt. Hanem, hogy a lakást,
ahol laktunk, befalazták. A bejárati ajtó helyén
üres, vakablakszerű boltív. Ha néz is valahova,
csak a saját szájába.
És leginkább persze azt, hogy ott bent már
semmit nem lehet kijavítani. És ha volna ágy,
beágyazni sem lehetne soha többet.
Mert belül sötét: puha és ropogós,
mint a csótányirtás.
KÉT ÖSSZETOLT
Nem voltál kontextusa az őszinteségnek.
Mint ahogy a meztelenségnek sem az
egy akármilyen szabadstrand.
Azok a bárki által látogatható vonások,
az a reggeltől estig nyitva tartó,
mindkét irányból könnyedén megközelíthető
elbeszélői pozíció.
A groteszk az nem egy romantikus találmány,
hanem az, ahogy föntről lefelé,
keresztbe beszéltünk egymáshoz két összetolt
emeletes ágyon.
Most már úgy tunik, mintha nem történt volna
velünk semmi figyelemreméltó: mintha az,
hogy fontos voltál, nem lett volna más,
mint egy harminc évig tartó gellérthegyi séta.
Csak attól félek, hogy minden rendben van.
MOSTANTÓL FEHÉR
Bennem akkor már régóta nem volt kiszolgálás.
Csak a félelem tartott ébren, mint az az éknek
használt vasrúd azt a pálinkáspultot.
Ez pont jó lesz--gondoltam--,egy hosszúkás,
hegyes látványt kerestem, hogy a bőröm felgyűrődött
redőibe támasztva végre kipeckelhessem vele
a szemhéjamat.
Kérlelhetetlen, fehér éjszakákra számítottam,
meg hogy ébren álmodom majd, mint az,
aki már vakon született, mondjuk Norvégiában.
--Én megleszek--csitítottalak--,csak te aggasztasz
egy kicsit. Tudod, a szerelem sötétben termelődik,
mint a melatonin--az egy olyan anyag,
ami ahhoz kell hogy aludni tudjunk.
Mármint a szerelem.
Aztán ha végre sikerül, biztos megint valami
rémálom jön majd, hogy már nem az enyém vagy,
hanem másé: mint aneszteziológusok álma.
|
