Szépírók Társasága

Halhatatlanság

Nem halhat meg a költő,
amikor cirkuszba viszi a gyerekeit,
amikor kiveszi a mélyhűtőből a disznócombot,
amikor a vécén ül,
amikor prosztataszűrésen vesz részt,
amikor a hasát sütteti a telkén,
amikor képregényt olvas,
amikor délutáni sorozatot néz,
satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Nem halhat meg a költő.

Leépítő líra

Mikor nem volt jó a kedvem,
A szomorúságot öleltem magamhoz.
Akkor jó lett.

Mikor nem volt pénzem,
A szegénységemmel kérkedtem.
Akkor jó lett.

Mikor nem volt szeretőm,
A magány karjaiba vetettem magam.
Akkor jó lett.

Mikor áthúzták a szándékaimat,
Könnyű szívvel lemondtam róluk.
Akkor jó lett.

Mikor meghaltam,
Akkor kezdtem élni.
Akkor jó lett.”

Hatsoros

Ha nem látom őt, látni vágyom.

 Ha nem hallom őt, hallani vágyom.

 Ha nem érinthetem, érinteni vágyom. 

Ha nem szagolhatom, szagolni vágyom. 

Ha nem ízlelhetem, ízlelni vágyom. 

Ha nem gondolok rá, rágondolni vágyom.

Nem félünk a farkastól

Hogyha rút beszéded már

 az agyamra menne, 

hogyha kést rántanék, és 

hámoznád a répát,  

ha becsapnám az ajtót, 

ha porszívót zúgatnál,

 ha megint ordítoznál, 

ha visszaordítoznék,  

ha klopfolnád a húst, 

ha mérgemet kiadnám, 

hogyha dúlva-fúlva

  széttörnéd a tévét, 

ha végre valahára 

ránkgyújtanám a házat.

Gázolás

  Ott feküdt. 

Nem tudtam megmérni a pulzusát.

 Nem mozdult.  

Elgázoltam. 

Nem emlékszem, mivel.

 Neki annyi.  

Ezt gondoltam. 

Hátra se néztem. 

Na bumm.  

Egy hónapos volt. 

Elütöttem az időt. 

Nem fájt.

 A vég kezdete

  Megérkezel egy idegen városba,

 sajnos.  

Végigmész az idegen utcákon,

 sajnos.  

Megérkezel egy idegen szállásra,

 sajnos.  

Végigfekszel az idegen ágyon, 

sajnos.  

Fogat mosol egy idegen fürdőben,

sajnos.  

Ideges vagy az idegen csaptól, 

sajnos.

  Felháborít egy idegen szappan,

 sajnos.  

Kicsomagolsz az idegen szobában, 

sajnos.

  Bekapcsolod az idegen tévét,

 sajnos.  

Végigfekszel az idegen ágyon,

 sajnos.  

Aludni akarsz, de nem tudsz elaludni, 

sajnos.

Amikor belemerülök

a tóba,

 nem érdekelnek a grínpíszes aktivisták, 

akik a bálnák fennmaradásáért küzdenek;  

nem

 törődöm azzal, hogy a magyar férfiak

 60 %-a potenciazavarokkal küszködik;

  nem gondolok a végtelenre,

 ahol még az is előfordulhat, hogy egy 

másik földön ugyanebben a meleg vízben 

úszkál a hasonmásom;

  nem 

érdekel Spinoza teológiája,

 az, hogy az isteni csodákban

 csak a gyengeelméjűek

 hisznek;  

nem 

gondolok az elsüllyedt esztétikára,

 a szabadságra, az egyenlőségre, 

a testvériségre;

  csak

 a gerincoszlopom negyedik csigolyájár

a figyelek, de arra nagyon.

A Nagymező utcán

Földrengés a nyolcadik szobában,  

ez jó cím, mondod. 

És akkor megmozdul az asztal,

 kilöttyen a víz, mentőautók

 vijjognak a Nagymező utcán,  

menekülnöm kell a nyolcadik szobából,  

elkérni a kulcsot, a szomszédban elbújni,  

betörni az ajtót. 

A nyolcadik szobában üvegszilánkok

 között játékkutya fekszik,

 a farkát csóválja.  

A nyolcadik szobában nincsen senki,  

aki a helyembe állna vagy megváltana.  

Te zöld teát iszol, nyugodtan mesélsz.  

Hogyan is mernélek kizökkenteni?

 Odalép asztalunkhoz az egykedvű pincér, 

s csak annyit mond, hogy ezernégyszáz.

Örök mondóka 

 Özv. Kovács Józsefné emlékének   

Gyüjj a mellyemre, kisfijam!  

Menny má, játsszá, kisfijam!  

Gyüjj má ennyi, kisfijam!  

Menny má tanúnyi, kisfijam!  

Gyüjj, behítak, kisfijam!  

Mennyé háborúba, kisfijam!

  Mennybe szállt a kisfijam.