|
Rétes, kutyafuttában
Fut a férfi az agárral
földig ér a lába
széles csizma cuppog rajta
merevedés van a nyakában
Hej, hova futsz oly nagyon
kérdi tőle a sánta
görbebottal megakasztja
a férfi rázuhan az agárra
Nyüszít a kutya a férfi véres
szétrepedt a táskája
s a földön száz felé gurul
sok ezer meleg rétes
Jaj, hogy a rétest vitted haza, bocsánat
sopánkodik a sánta
de jól tudja
erre nincs bocsánat
Fölkel a férfi
az agarat uszítja
s már kergetik a sántát
fölfelé a dombra
De hiába a bosszú
az eső elered
fűbe mos mindent
főleg a réteseket
Akkor a férfi
visszamegy a boltba
elmeséli hogy a sántát
jól megpakolta
Csakhogy a rétes
mostanra elfogyott
s csak sétálgat hazafelé
ki az imént még futott
Női asztronauta dala
az űrhajózási hivatal
mosdójában
nem vagyok anyag
nem is bomlok el
kályhacső vagyok
vagy egy topmodell
kicsike vagyok
vagy épp jó magas
rám repül majd egy
hatalmas kakas
ki vagyok én
ahogy gondolod
szívbe zárt doboz
csokis bonbonod
nem vagyok anyag
csak egy mikrofon
ha szeretsz annyira
be is kaphatod
nem vagyok anya
csak egy kis csavar
pereg az élet
mint az avatar
legyél a pasim
legyél a végzetem
lerágom érted
mind a két kezem
nem vagyok anyag
hanem android
álnevet akarsz
ott a nat roid
nem vagyok gyagya
csak egy kábulat
engem az élet
csöndbe’ átmulat
hidrogén vagyok
vagyis jó stabil
éget a vágytól
a sok oxigén
nem vagyok anyag
nem is bomlok el
ha meg tévedek
azt is tudni kell
szócikkek a szótárból:
papucs: A férfi éjfélre ért haza, az előszobában fölkapcsolta a villanyt, az asszony már odabent aludt. A lámpa fénye becsalta a szúnyogokat az ablakon. A férfi koszos papucsával hatalmas csapásokat mért a falon nyugvó szúnyogokra. Reggel az asszony ébredt előbb, s látva a papucs nyomait, a szájához kapott: Istenem, ilyen részegen még soha nem jött haza, hogy a falon szaladgáljon!
ereszt: Az asszony föl-alá járkált a lakásban, mintha ketrecben volna. A férfi hátát az ajtónak vetve nem eresztette sehová. Az asszony végül leült, jó, mondta, béküljünk ki. A férfi melléje ült. Miután kibékültek, az asszony távozott. A férfi másnap reggel is érezte hátában a kémlelőnyílás kerek lenyomatát.
irány: A fiatal gróf vadászni tanult. A vadászmester a sokadik gyakorló lövés után is rezzenéstelen arccal nézte a gróf dühöngését: Miért nem találom el a céltáblát? A vadászmester óvatosan közeledett: Ha szabad megjegyeznem, gróf úr, ön kiváló vadász, és a céltábla is jó helyen van, már csak az irányon kellene változtatni. Akkor jó, mondta a gróf, már féltem, én szúrok el valamit.
nyakkendő: A férfi fölkapta a nadrágot, betűrte az inget, a szekrényből kihúzott egy nyakkendőt, a fölhajtott gallér alatt csomót kötött rá. De rosszul. Újrakötötte, ám hiába igazgatta a tükörben, a csomó nem vette fel a szokott formát. A kezeit, az ujjait figyelte, idegenül matattak a torka fölött.
tartály: A falu szélén az erdő mellett állt egy hatalmas, rozsdás tartály. Fehér festékkel hatalmas telefonszámot írtak rá, és azt, hogy eladó. Ott áll a mai napig. Már többen meg akarták venni, de a telefon mindig foglaltat jelez.
|
