|
Vállalok bérbe sírni
Én szívesen sírok bérbe,
ha gondolja, hüppögve és
fojtva is, persze más a gázsi,
de tragédiát óhajt, nemde.
Holmi haknira
ki sem állnék,
elõre zselézett a balhé,
úgyhogy improvizálásra,
hogy töröl, sóhajt, effélék
ne pókerezzen, elég nekem,
hogy hátamra mászik
akkor a baj, tupíroz,
nyúlkál, mint ficsúr,
én meg görnyedek
a fenekedett súlytól,
csurgatva a mérgeket
vissza a bús elõkbe,
de hiába, ríni jó,
ha fizet, maga helyett
veszek magamnak levegõt.
Vállalok bérbe sírni c. kötetből
Veszedelmes viszonyok I.
Ha nem lesz az enyém, édes,
sóhajtott a férfi, de már
a második szónál elunta.
Fontos ez, ha nem leszek,
kérdezte a nő kacsintva, akkor
maga vízbe fúl, kútba megy?
Valamikor volt egy világ,
melyhez tartozott az ember,
s ez a világ tegnap maga volt,
körbeölelt, befogott a teste.
Folytassa, úgy hallanám, szólt
a nő magára zuhanyt eresztve.
Jaj, belehalok, így a férfi,
valószín a csontig sorvadás.
Szeretem, hogy szélsőséges,
de lássuk, kérem, hogy szeret,
és a nő testén a zuhanycsöppeket
ez úr hasára frecskelte mind,
ajkát nyugtatva itt-ott
a nemes a férfirészeken.
Nem vesz komolyan, látom,
pedig tudja jól, maga az álmom,
és az órája számlapját nézve
elbóbiskol kéjesen az úr.
Hisz magáért élek-halok,
ha itt van, élek, ha nincs, halok,
az imént a lakosztálya voltam én,
és párnája, drága, rég volt ilyen.
De gyakran váltja vendégeit,
megszáll itt minden ficsúr,
tohonya basszus és pékinas.
A szívem-lelkem viszont öné,
így a nő, de gyanút kap rögtön
a férfi, túl édes, túl puha,
és isten látja, hátha szeszély,
a szavak csak csalnak,
lenne goromba, zsémbes merény,
lökné csak el őt a mélybe.
Hát nem szeret, hát nem igéz,
szólt halkan ekkor a nő,
és szemében sötét fények gyúltak,
szívében harangok kongtak,
szólt, na jó, barátom, menjen,
az ajtóban leskel már az eljövő.
Kidob talán, ezt minek értsem,
hazudik, látom a szemében,
legyen egészben az enyém,
a mindene kell, a lelke túl kemény.
Az életem adjam tán magának,
kell tényleg a fájdalom, kell
kamrámba zárva boldogságom
titka, kell, mondja, angyalom?
El bírná viselni, hogy lett egy másik
élete, hogy ott viszi a testben
az egész motyót, és nemcsak jót kap,
de ami beborult? Sírt a nő,
s a férfi hátrált, sok ez valóban,
de őszinte nem lehet, a vállamra
ne hajtson fejet, hogy szeressem,
ön zsarolja sunyin a szívemet.
Mert praktikázzon, de ne velem,
én nem leszek a rabja, hanem…,
és e szónál madarak reppentek
fejük fölött el az estben.
Menjen el, csak kínoz engemet,
szükségem nincsen senkire,
távozzon tőlem irdatlan messzire,
haljon meg bennem a zord szív.
S a férfi ajtót csapva kilépett,
ingjét simítva morgolódott még,
aztán fény gyúlt a sötétben,
és érezte, már mindene elég.
Megjelent az Élet és Irodalomban
MIKRÓK
1.
Kilépek a Kossuth Klubból, rágyújtok. Egy nő halad el mellettem, és beleordítja a fülembe: Miért nem eszik inkább csokit?
2.
Gyanútlanul rendezgetem a számlákat, a tévé bekapcsolva, túlvilági üzenetek betelefonálós műsor. Nő (33) halott apjával szeretne kapcsolatba lépni. Médium: hasnyálmirigyrákban halt meg ahogy látom. Nő: igen. Úgy három nap alatt vitte el, igaz? Igen. Önnek van egy kisfia, kb. 3-5 éves. Van, igen, 5 éves. Médium erre: Uramisten, jaj! Nő hallgat. Pasi kivár: Nagyon vigyázzon, nagyon, az ön elvált férje el fogja rabolni öntől a kisfiát!
3.
Reggel fél nyolc, valaki rátámaszkodik a csengőre, kivonszolom magam, ki az? Matyi vagyok, mondja. Érdekes, a papagájom is ezt mondta. És?, kérdezem. Ki kéne nyitni a szárítót (=tároló). Most? Vegyen papucsot, mondja. Jó. Mi ez itt, kérdi. Mondom, ajtó, mélyhűtő, stb. Dobja ki, mert jönnek, így ő. Nem dobom. De ki kell dobni, mert jönnek. De kik? A katasztrófavédelem, megbüntetnek 50 ezerre. Mikor? Bármikor jöhetnek, mondja fenyegetőleg. Bármikor.
4.
Két kissé kapatos férfi a villamoson:
- Ha belegondolok, hogy egy hosszú nyakú nőnek mekkora az erogén zónája, el se merem képzelni, egy zsiráfnál mi lehet.
- Csak el kell kapni.
5.
Egy olyan taxissal jöttem ma haza, aki azt mondta, hogy nemrég jött vissza kómából, és biztosra állítja, hogy nincsen semmi odaát. És ettől én most olyan nagyon szarul érzem magam.
6.
A villamoson hat külföldi. Látszik rajtuk, hogy összetartoznak. Mind menetirányban ül, mint a hullámvasúton. A szemben álló székek szabadok. Nem jövök rá, melyik lehet az a nemzet, amelyiknek látnia kell, merre tart, és meg sem fordul a fejében, hogy háttal is előre megy a villamos.
7.
Kigyúrt apuka a villamoson óvodás korú fiát oktatja: - Mondd szépen utánam: "homeless vagyok”.
8.
Piac. Kerek fejű nő kerek fejű férfival. A nő szigorúan körülnéz, felméri a terepet, és megfogalmazza: "Önző emberek sétálnak".
9.
L. bácsi szerelmi bánatában elindult a Bakonyba meghalni. Felszállt a vonatra, zsebében egy marék seduxennel. A vég előtt még kellemesen megvacsorázott és leittasodott az erdő melletti fogadóban, majd bekapta a marék gyógyszert, elfeküdt a fűben, és várta a halált. Ám mit tesz isten, oltári nagy vihar támadt, és ő annyira megijedt, hogy kiokádta az egészet. Hát kivett egy szobát a fogadóban - mert pénz azért még volt nála -, és három teljes napig aludt. Harmadik nap hallja ám, hogy dörömböl a fogadósné az ajtaján, erre riad, kibotorkál, jól megnézi a szemrevaló menyecskét. Kérdi a nő, nem kíván valamit? Három napig nem evett, nem ivott, mire ő: egy nagy üveg unicumot. És ezt a nagy üveg unicumot el is fogyasztották kettecskén, három napig ki sem mozdulva abból a szobából.
10.
Ma átkísértem egy öreg nénit a romhalmon az Astoriánál, botja volt, azt mondta, vak. Aztán arra fújt a szél egy esernyőbugyit, szemfüles néni hajolt is érte, mint a villám. Ha nem rántom el, elkapja.
11.
A munka ünnepén egy közért sincs nyitva. Egyetlen hely az újságos, ami egyébként a helyi hajléktalanellátó. Gondoltam, veszek pár dolgot, cigit stb. Kértem egy bort is. Pasi rám néz, azt mondja: "ha elfogyna délig, drága, még itt vagyunk".
|
