|
TÉZISEK A KULTÚRÁRÓL
A kultúra nem bagatell.
A kultúra az anyatej.
A kultúra nem legyező.
A kultúra a levegő.
A kultúra nem ráadás,
a kultúra a lázadás.
A kultúra nem parallel.
A kultúrának haza kell.
A kultúra nem kaloda,
nem szaroda, nem mosoda.
A kultúra nem teremőr,
a kultúra a rezonőr.
A kultúra nem maradék,
a kultúra a hagyaték,
a kultúra a haladék,
míg mondhatod a magadét.
A kultúra a Szent Szabadság.
A kultúra, hogy legyen nagy szád!
A kultúra a végveszély.
Ha szájon vágnak, még beszélj!
A kultúra nem hivatal,
a kultúra nem ravatal,
a kultúra nem temető,
nem pár semmibe meredő
taknyos önkényes szövege,
a kultúra a közepe
mindannak, amit szívesen
szívunk be föntit idelenn.
A kultúra, mint Ararát,
adja a létünk talaját.
A kultúra nem óvoda,
és nem is a „Ki kicsoda?”
A kultúra nem gumicsont,
a kultúra a horizont.
A kultúra nem mesehab.
Ha nincs kultúra - te se vagy…
A kultúra a menedék,
kinyalhatod a fenekét.
SÍNTÉVESZTŐ
Harminckét bites lettem én,
vár csetszobán egy kőkemény
tere-
fere,
előttem csésze zöld tea,
épp tegnap lett bekötve a
netünk
nekünk.
Harminckettő nőtt, fogy ma már,
csudának hullik, hogyha már
fogant
fogam?
Lehettem volna, s lettem is
poéta. Teremtőm, segíts
terem-
tenem!
Mert jó, ha jő egy illető,
Egy nőnemű, egy ihlető,
ki in-
spirál,
s ki dallal együtt megfogan,
spirálon így győz sportosan
kettős
spirál.
S még jobb, ha csetre látogat
költőnk, kit bámultunk sokat,
s utat
mutat,
üveggolyót gurít legott,
amellyel ő a csillagot
kité-
ríté.
Sok évig jöttek gyermekek
ihletből vers helyett, s a lant
pihent
alant.
Sok évig ringattam nagyon,
hogy egy napon majd folytatom,
mit ír-
ni bírt,
s mit elvétett e váteszem,
a sínt, azt én jóváteszem
barát
gyanánt…
De: immunredszer-ellenes,
ha szándékolt és nyers a vers-
csere-
bere:
a holt költő felültetett,
a hűlt tetem beültetett
szívet
kivet.
Magam, bizony a csetszobán,
S már nyíg utánam ostobán
majom
csajom.
Hogy túlélőshow-t bír-e majd,
vagy fejet szépen sínre hajt
e vén
legény?
- Ha lejjebb száll a hőfokom,
azt bárkinél előbb fogom
gyaní-
tani.
Le is olvasom emberül,
s ki jókor jobbra szenderül,
fölül
kerül:
az adja meg jobblétemet,
ki majd J.A. fölé temet
körül-
belül.
SZALAMANDRA HONLAPOK
A szalamandra éve van, hallgassunk hát alkímiát
gyorstalpalón vagy távoktatón, hadd legyen titkos a világ.
Az éjjel hazafelé mentem, csak aztán másképp alakult,
egy bárpult termett ott keresztben, s egy bárpult, az nem katapult…
Ki kávégépen száll fölébe, annak térkép e kerület,
de a nagy álmos őslakók mind itt mosdatják a lelküket.
Dzsungelt a dzsungel közepében, hogy utcán hálni bírjanak,
míg vaksötétből rájuk nem ront az első világos pillanat,
hogy vak ujjakkal fölragadják a maguk nyomta honlapot,
s kínálni kezdjék, bár még kábán s némán sikoltják: „Hol vagyok?!”
Kit anya szült, az mind sikolt és szűköl minden ébredésre,
mi a nappalból vonzza őt, az voltaképpen rém kevéske.
„Szió, szió!” – agresszió már az is, ahogy rádköszön,
gyanús fajokat terelt egybe a bárkába a vízözön.
Most velem próbál érintkezni. Érinthetetlen hogy legyek,
mikor épp örömhírt tudatna velem itt ez a rosszgyerek?
„Holnap honlap!” - így elvergődik a következő holnapig,
nem pöröl, habár nem tisztázta hol a hazája, s hol lakik.
Örülhetek, hogy nekem tisztán, kísérő nélkül sikerült
hazatalálnom, s csak magamtól lettem kába és kimerült.
Kit anya szült, az mind csalódik, igazat lódít, vagy valódit,
hazavergődik, haza a családig - viskóig bár, vagy csodakacsalábig –
a sötét ágyhoz settenkedve, hogy földi párját föl ne verje,
s hogy hadd aludjon méla borja, szalamandráját széttiporja.
|
