|
CSIGÁK A TRIÁSZBÓL
Egy archeológus teknőjében,
a tisztító vegyszeres lében:
ott találok rád,
mikor melléd ejtenek.
Hát itt vagy – mondod -, drágám,
szép csigahercegem.
És a kutató boldogan nevet:
A triászból valók,
fantasztikus lelet.
Belőlük lettek
a bonyolult rendszerek,
az állatok, s nem kevésbé
az emberek.
Aztán helyet szorít nekünk
a múzeumi tárlókban:
Én szemben veled
és te szemben velem.
Nézlek, nézel és kérdezel:
Szép csigahercegem,
nem vagy te túl öreg?
Ugyan – felelem -,
aki először lát,
azt se tudja,
júra-e vagy triász.
Mit számítanak
a milliónyi évek,
ha testkövemmel végre
hozzád érek.
NEGYVEN FÖLÖTT
Az igazgató a beosztottal,
elég volt a hátsó ülés
vagy a tárgyalóasztal.
Ez halálos szerelem,
mondta, s innéttől leszarta
a családi házat, s a gyereket.
Az orvos az ápolónővel,
bár csak ügyelet alatt
munkaidőben
az irodában vagy, ha
üres a kettes műtőben.
A tanár a tanítvánnyal,
nem is tudja hánnyal,
mindig mással,
akiknek csak
a teste volt rá hatással.
Az alanyi költő, a
feleség pszichológusával,
az asszonyt kirúgta másnap,
mert kicsit késve, de rájött,
hogy mégsem szokványos
a nemi érdeklődése.
Az író Juliette-tel
a francia fordítólánnyal,
gyakorol nyelvi
alakzatokat az ágyban.
Ma cherie Bonjour,
Au revoir, mon amour.
Hát ez van – nevet a világ ura,
aki senkit nem ismer,
de mindenkit lát –
negyven fölött ilyen a halál.
AKTMODELL
Aktmodell a fősulin.
Egy lány, aki tárgy.
Hétfőn rajzolják,
pénteken festik.
Hasonlít, nem
mindegy, se test,
se lélek: forma.
Nem értik a munkások,
az ablakhoz osonnak,
malteros arccal
az ablakrésen. Milyen
jó lehet egy festőnek,
mondják, bazmeg,
de jó és a földre köpnek,
egész nap azért ülhet,
hogy a meztelen nőt lesse,
úgy rakja a combját,
ahogy neki kell,
bazmeg - mondják -,
de jó lenni festőnek.
S te a tárgy nevetsz ezen,
szünetben, hogy ne fázz
köpenyt veszel,
fél egykor végre ruhát,
mert valaki az Epres
kert előtt vár.
Nem festő, csak néz,
amatőr, a ruhád alá,
formát lát és fogást keres,
végig a testen, aztán megint,
nem is gondol rá, hogy
aktmodell vagy a fősulin.
A LÁNY EGÉSZSÉGES
A lány egészséges,
engem pedig fogva
tart egy szörnyű anyag,
ami nem az ő teste.
A lány egészséges,
minden sejtje lélek,
én föld és sár,
esik szét
bennem a rendszer.
Nem vigyázol
magadra, mondja,
egészséges táplálkozás
reggel és délben,
kiköpni magamból
minden mérget,
de én nem vigyázok:
és innentől ő sem.
Takarodj, üvölti reggel,
mikor újra mindent,
hogy holnaptól másképp,
megígérek.
Takarodj, üvölti este,
mert este, mint reggel
mindent, hogy gyökeresen,
megígérek..
Takarodj, üvölti,
Reccsen az ajtó,
én ki, a helyemre
macska ugrik.
A lány egészséges
rólam leveszi a kezét
és rácsúsztatja
a macsakaszőrre
Minden elbukik,
egy részeg arc
az utcakőre.
Csak a talpnyaló
állat ágaskodik
kétlábon előtte.
|
