|
Az antianyag
Hogy az antianyag miféle szerzet,
most elmesélem néked, kedvesem,
s a világegyetem hogyan lett,
azt is összefoglalom, jól figyelj.
Ahol a karcsú gyorsítók zihálnak,
a sűrű antianyag ott tenyészik,
mert bennük sok a girbegurba járat,
jó, ha ezt mind tudod, mondd el, ha kérdik.
Az antianyag egészen pici,
valójában Jézus vastagbele;
az antianyag szörnyű őserő.
Az antianyag két kövér cici
közé szorult halványkék fogkefe;
aki meri, csak az vegye elő.
Anima
Közénk ugrik a szobádban az állat,
mikor ránk takarod a takarót,
elkapja és megtekeri a lábad,
mint indát, rám csavarja a karod.
Szerencsére nem látszik a sötétben
a rohadék, hogy mit művel veled,
pedig én akarnám látni, de mégsem,
mert ilyen szégyent nézni nem merek.
Ez már igazán az állati szint,
és még csak nem is egy kis puha emlős;
valami polip vagy kígyó kacsint
elő egy álomból, ahol a főhős
állat vagyunk, és abuzálva téged
együtt leszünk halkak, lágyak, szerények.
Róma
Mindenről lemondok ma, drága hölgyem,
kutyáknak hagyom birodalmamat,
vesszen minden mentés, minden adat,
vesszen az idő, amit beleöltem.
Lemondok mindenről, de mégse könnyen,
sírnak a földek és a várfalak,
a hadseregem is sírva szalad;
ki érti meg a szenvedést, ha ön nem?!
Hogyan élünk ezután és mivel,
hová fordulnak az égi körök,
karcsú hajóim hova folynak el,
mi lesz a hóval, nyárral, s hova száll
a zöld mezőn a hadaim fölött
keringő éhes dögevő madár?
Zsoltár
Isten? Áldás? Magyar?
Jókedv? Bőség?
Védőkar?
Küzdés? Ellenség?
Balsors? Régen? Tép?
Vígesztendő?
Bűnhődés? Nép?
Múlt? Milyen jövendő?
|
