|
MAXIMUM ROCK & ROLL
&
Vadnak születtünk.
Ráknak, halnak.
Ikernek, nyilasnak.
Papucsállatkának.
Tigrisnek. Bakancsnak.
Hittünk a mennyországban,
hittünk a csókoknak, a könnyeknek.
Ültünk a harmatos virradatban.
Tankok vigyáztak a békére
és senki nem akart az NDK-ba szökni.
Vadnak születtünk,
szarvasnak, őznek, csodának.
Álltunk talpig kottákban.
Várt ránk a rock and roll
a kopaszkutya és Amerika,
a Fillmore East – New York City.
Hot Lanta. Statesboro Blues.
Néhány sor kihagyva.
Allman Brothers Band.
&
Vadnak születtünk.
Kosnak, baknak, oroszlánnak,
bikának. Vízöntőnek, mérlegnek,
skorpiónak. Szűznek.
Sárkánynak, lónak, disznónak.
Szépek voltunk és hamvasak.
Mi voltunk az égen a csillagok.
&
Még messze volt Amerika.
Messze volt Sziám és Indokína.
Lehetett kólát inni, sztriptízt nézni,
hosszú hajat viselni, körmöt festeni.
Lehetett békésen egymás mellett élni
egy vaksötét, halálra ítélt országban.
Dúlt a konszolidáció, válság válságot követett.
Már megtojtak Kennedy tyúkjai.
A hidegháború jógagyakorlatozott.
Mindenki szabad akart lenni.
Ködöt virágzott a tavasz. Lilát és feketét.
A birkákból tej és vér csorgott,
a hegyekben nóta szólt, szilvapálinka
csörgedezett a patakban.
A gitárosok és az énekesek azt kiabálták:
boldogan akarnak élni.
A fűben feküdtünk, az éjszaka édes volt,
szerelemre való. Szívtuk a dohányt és
hosszan bámultunk egy
kőből faragott pillangó után.
&
Valahol Little Richard énekelt.
Álltunk szétvetett lábakkal.
Fogtuk az akkordokat,
feszítettük a húrokat.
Egy lány haját simogattam.
Hosszú volt és hidrogénszőke.
Szorítottuk egymást.
Álltunk szétvetett lábakkal
a keserű ízű sárga fényben.
Nem akartuk egymást elfeledni.
Hivatkoztunk szerelemre,
az anyánkra, a helyi színekre.
Esküdöztünk a hetvenes évekre.
&
Talpfáról talpfára, talpfáról talpfára.
Menetelés a síneken.
Mártély után a Balaton.
Hideg volt a rúzs az ajkadon.
Talpfáról talpfára.
Várt rám a Balaton,
a sötét éjszaka.
Sötét volt a távol,
hol egykoron a költő kóborolt,
és fejét a sínekre hajtotta.
A távolban talán Szabadi
és Szárszó csillogott.
Sötét volt Aliga és Világos,
a múzsák alászálltak a tó vízére.
Várt az éjszaka, vártak a rímek.
Egy tejcsárda a két mikrofonhoz.
2. perc:
MAXIMUM ROCK & ROLL
&
Vadnak születtünk.
Kopasznak. Kutyának,
ebnek. Porszemnek.
Igennek, nemnek.
Kurucnak, labancnak.
&
Over and over.
Valaki föléd hajol,
megcsókolja a szád,
boldog, hogy létezel.
Azt mondja: az élet
csupa rongy, frázis.
Mondja még:
nem visel bugyit, és
szívesen olvas lírát,
Adyt és József Attilát.
&
Keresem a szavakat:
Toldalékok, ragok, névmások.
Olvasatok. Kommentárok. Citátumok.
Vendégszövegek. Újrahasznosított töredékek,
kivágások. Torzulások, másolatok,
szilánkok,omladékok.
Kihagyások, bemásolások, beleírások. Buherálások.
Asszociációk, elvonatkozások. Párlatok, maradékok.
Konstellációk, remixek. Torzók, vírusok.
Folyamok, torkolatok. Zuhatagok.
Germanizmusok, anglicizmusok.
Diszkurzus, látványtöredékek. Sikolyok.
Dobszólók. Nosztalgiák. Légszomjak.
Újraírt szavak, dallamok. Bakelit. Lomi.
Egy gramm költészet. Kettő utópia.
Leltár. Néma tartomány.
Ez így együtt nem túl vidám tudomány.
De találni ott egy két happy end-et is:
Brooklyn, Surf Avenue.
&
Vadnak születtünk,
borjúnak, bölénynek.
Sólyomnak, hattyúnak.
Nem tudtuk mit akarunk.
Nem tudtuk, hová menjünk.
Mentünk nyugatnak, délnek.
Próbáltunk elrugaszkodni, szállni.
Eltűnni, el, a fellegek között.
Elúszni a parttól,
elszakadni a valóságtól, a hazától.
&
Titokban csodáltalak,
ezerszemű szerelemmel.
Fürkésztem tekinteted,
hallgattam hangodat,
boldog zsivajod, lármádat.
Rohantam nyomodban.
Szépségedből vadul lakmároztam.
Jártam benned, óh dicső ifjúság,
Örök láz vezérelt.
Számomra megmaradtál
ezerarcú rejtelemnek.
&
Titkon tán’
felém tekintett?
Nem tudom.
Szemét lehunyja,
fejét némán lehajtja.
Lépteit alig indítja.
Lágyan elsuhan
egy szellő nyomában
a Rue Guénégaud felé.
3. perc
AMERIKAI IMPROVIZÁCIÓK
@
David Cope.
Ez egy amerikai költemény,
nem tűri a nyafogást.
Ez nem szürrealizmus,
nem szimbolizmus.
Csak aszfalt a lábad alatt.
@
Le-föl sétálok a városban.
Magnificent Mile, zsebemben a világmindenség.
Dekonstruáltan nyűvöm
a krumplistésztába főzött lényeget.
A tündökletes porcelánvonatot.
Az élet helyett:
szex, sár, savanyú káposzta.
Maximum rock and roll,
és a költői dolgok mindenekfelett.
@
Titánia. Manhattan transfer.
Guggenheim-gyűjtemény.
Színes fagylaltbombák. Finom mámor.
Jackson Pollock. Kolorádóbogár.
Blek medzsik vumön.
Lassan kígyózó fontos mondatok.
@
Nyugaton a helyzet változatlan.
Az ember, ha nem vigyáz,
eltéved, magára marad.
Nyugaton a helyzet változatlan.
Senki sem beszél magyarul.
Nyugaton a helyzet változatlan,
csak ülünk a csillogó ragyogásban
és hallgatunk.
@
Tiszta Amerika.
Tiszta vadnyugat. Tiszta a levegő.
Lusta foltok az égen.
A bárányok hallgatnak.
Az egyik epizódban felfalták
őket a cyber-kentaurok.
Csak türelem.
Csak türelem kell hozzá,
hogy felfogd ennek a civilizációtól
felpuffadt kontinensnyi országnak a logikáját.
Csak türelem kell hozzá,
hogy minden barátunkat megleljük,
azokat is, akik nincsenek.
Tiszta türelem vagyok.
Tiszta bárány.
@
Permanens téboly.
A félmegoldások és a rossz kompromisszumok
zavaros világa.
Krízisből krízisbe.
Élni és meghalni magyarul.
@
Hello, bébi! Ülök pad azon délután.
Inglis tóking. Közhelyek és egy csupaháj sziti,
úszógumi, szalonna-derék, hatszáz mérföld.
Honnan, hová, miért. Válasz nincs.
Tudod, egész nap diliház,
front átvonult és emlék-horzsolás.
Helyenként leálló billentyűk. Vágtázó szív.
Nem törődve technóval, basszussal.
Figyelj, bébi! Minden megérdemli,
hogy tönkremenjen – im-igyen szóla Zarathustra.
Hagyd a pusztulást, akarj merészebbet!
Oké. Kotrok pénz, csak semmi narko.
Ülök csupaháj Chicago. Szív félrever.
Eltelt tizenhat vagy huszonnégy esztendő.
Nem tudni elszámolni. Hatszáz mérföld.
De tényleg. Nem volt sütni krumpli.
Oké. Kellene beléd egy kis benzin.
Egy kis harmónia. Tankolj, bébi!
No kecmec. Inkább mámor,
inkább egy rossz ritmus
a szerelem egyesült államában.
Oké, figyelj, bébi! Modern tóking:
Nem mondhatsz mindig mindenre nemet,
akarj végre valamit! Minimum homlokon csók.
@
Futnak a felhők.
Futnak a hószínű hattyúk.
A tiszta fehérek.
Úsznak a bárányok.
Együtt él minden ellentmondás.
A lélek csonthideg.
Dideregnek a kövek.
3+1. perc:
AMERIKAI IMPROVIZÁCIÓK
@
Vár ránk Mondego Bay.
Várnak az alkonyi pálmák.
Várakozik a búval szegecselt öröm.
Titkon magamhoz ölelem
a kis, fehér harangú, lázban égő kerti fákat,
a baudelaire-i felhőket,
mint egykoron Veleszben, délen,
a macedón hegyek között.
Vár az öböl,
vár a sors utolsó nagy pantallója.
Várakozik a sok közhely.
Séma, sablon, szokvány.
@
Kalifornia über alles.
Nem néztem a Dallast.
Nem néztem a sütemény halálát.
Mikroszkópra alkudtam az este.
Mikroszkópra egy félszemu zongoristával.
Csorgott róla a vérmeleg fény.
Borsózott a hátam tőle.
Ültünk a videoprérin,
körülöttünk folyt a semmi.
A köcsögben fölfelé szállt a tejföl.
A mondatokban nem volt állítmány.
No more Bathurst,
csak élni és túlélni Kaliforniát.
Csak.
A video bőven elég.
Az írás visszavonatott.
Egy mikroszkópra alkudtam az este.
Olyan mikro a világ!
@
Közel az Úr, nyilván.
Ó-jesz.
Minden jesz.
Már megint éjfél.
Leszállt a medve az égből.
Kulcsszavakat mormolunk.
Schwitters után Beuys.
Harmadnapi mámor, harmadnyi mélymag.
Kezével ajkát és keblét illeti.
Totális hardcore.
Egy parányi koksz.
Matisse & The Ramones.
Ó-jesz.
Éjfél körül minden olyan blue,
minden csupa punk.
Rolls Royce leszek,
ha még egyszer megnövök.
@
Túl az Óperencián. Túl a felhőkön.
Tiszta ózon, tiszta lyuk.
Arcod csupa napfény,
hajad cibálja a szél.
Valamit súgnak a fellegek.
Túl az Óperencián
vár az éjszaka, a hideg tél,
a kétség és homály,
a tiszta lelkiismeret.
Történni kellene már valaminek.
Persze.
Legyünk profik a szenvedésben
– súgják a fellegek.
Túl az Óperencián.
@
Beszéltek összevissza.
Politikáról, hitről, időjárásról, nőkről.
Növények és állatok haláláról.
Egy kövér emberről,
aki hajóvá változott a Balatonon.
Beszéltek összevissza.
Kezdetről és végről.
Mintha tudták volna,
miért van ez az egész.
Tudták, mit éreznek a tárgyak,
s hogy az egyik embernek fontos a másik.
Csak beszéltek összevissza
az egész szájba lökött életről.
S közben valami tényleg tovaszállt.
Az égen egy bárány.
|
