|
Idemásoltam kóstolónak az utolsó 4 nő szövegét az Egy nő című könyvből
Egy nő (94)
Van egy nő. Szeret. Sohase zihál. Mért nem? Pedig jó vele együtt, de nem zihál. Most ez zavar a világon a leginkább, ez a csönd, ez a zajhiány, melyben csupán én hallatszom, az égig érő vágyam nyivákolása.
Egy nő (95)
Van egy nő. Gyűlöl. Szeret, ámbátor fél a farkamtól, mint ördög a tömjénfüsttől. Megijed tőle, bizony inába száll a bátorsága, összecsapja a kezét, fölsikolt, és az asztal tetejére ugrik, mintha egeret látna.
Ez különösen akkor kínos, ha vendégség van és meg van terítve. Mindig igen szépen, ízléssel és ötletesen van megterítve, olykor hosszú tökinda kereng a tányérok közt, máskor meg, akár egy kardsuhintás, méter hosszú póréhagymaszár vágja ketté az asztalt. Minthogy többnyire barátaink vacsoráznak nálunk, megértők. Darab időt várnak, ám látván, hogy tótágast állt a nőben a szentlélek,
szedelődzködni kezdenek, sőt nem ritkán magukkal viszik gyermekeinket is, és elmennek a közeli étterembe vacsorázni. Magunkra maradván igyekszem őt elcsitítani, ám csak akkor csitul, ha az egér visszabújt a lyukba. De van, hogy úgy beléáll a félsz, hogy ez sem segít. Mindenesetre a vendégek
visszatértéig csipegetünk valamicskét, hogy ne menjen pocsékba. Ha nincs vendégség, és mi nem viszünk nagy házat, akkor kevesebb a herce-hurca, csak valamivel később van a vacsora.
Egy nő (96)
Van egy nő. Gyűlöl. Szemérmetlen, amit elfogadok, bár nem biztatom. Hagyom, hogy társaságban tapogasson. A meztelen, a meztelenné tett talpát az asztal alatt a lábszáramon csuszigatja. Adandó alkalommal térdét játékosan az ágyékomhoz nyomja. Vagy a nyakamba harap. Nem nézek a szemébe, látatlanban visszatapogatom, tapizom, tapperolom. Smúz, ez a jó szó. Nem bír magával; ha félkilométeres körzetben vagyok, nem bír magával. Megkímélném magamat a részletektől. Ha megsimogatom a nyakát, fölrobban a teste. Gyakorta elvisz autóval a HÉV-ig, hogy hamarabb érjek be a városba, és ha ekkor simogatom meg a nyakát, azonnal leáll az út szélére, tábla nem tiltja, és az ágyékomra bukik. Rendszerint nem bír a cipzárral, ezért segítenem kell, de én is sokat vacakolok.
Mindig biztosít, hogy mennyire szeret úgymond engemet a szájában, de ezt mintha sértődötten mondaná. Én legalábbis így érzem. Gyalog gyorsabban érném el a HÉV-et.
Egy nő (97)
Van egy nő. Szeret. Egyre kevésbé szeret, és egyre jobban kíván. Ha nekinyomtam a falnak, magától szétnyílt. Most mozdulnom sem kell, már befogad. Ha a só után nyúlok, akkor is benne kötök ki. A villamoson együtt kezeljük a jegyet. Ha levegőt veszek, a szájából kell elcsennem. Egy nap a szemfogát is a számban találtam. Táltos vagyok. Egyre kevésbé tudom magamat megnevezni. Már saját fogkefém
sincs.
|
