Tábor Ádám

Fotó: Peti Péter

Négy évtizedes pályája során a személyes líraiságot filozófikus gondolatisággal, közösségi élmények megfogalmazását ezoterikus jelentéssel, a változatos kötött formákat formabontó nyelvi kísérletezéssel ötvöző egyéni hangú, modern költészetet teremtett; világos

gondolatí ívű esszéiben pedig magyar költők, neoavantgard művészek és európai gondolkodók

életművét értelmezi újra eredeti szemszögből.

1970-89 közt a magyar irodalmi ellenzék szervezője

Kötetei. Dánia, 1982, Hérakleitosz-matt (1991, Cserépfalvi), A káprázat kertje (1994, Magvető),

Hajóház (2001, Palatinus). A váratlan kultúra (1997, Balassi) c. tanulmánykötete a budapesti

neoavantgard irodalomról és művészetről szóló írásait gyűjti egybe. A hetvenes és nyolcvanas években a Jelenlét, a régi Mozgó Világ, a Kortárs, az Alföld, a Vigília c. folyóiratokban, a Magyar Nemzetben, a Bölcsész Index antológiáiban, az Aktuális Levél c. kulturális szamizdatban, 1989-től az Alföld és az Élet és Irodalom mellett a 2000, a Nappali Ház, a Műhely, az Új Forrás, az EX-Symposion, a Színház, a Szombat c. folyóiratokban, ill. számos antológiában publikál verseket, kritikákat, esszéket, tanulmányokat. Esszéi és tanulmányai egyebek közt Ady, Füst, Rába, Tandori költészetével, Cusanus, Kierkegaard, Nietzsche, Sesztov filozófiájával foglalkoznak.