Pallag Zoltán
Fotó: Moizer Zsuzsa
1978-ban született Székesfehérváron. Ott is érettségizett kerámia szakon, 1997-ben. Aztán két évig csak bulizott, csajozott meg olvasott, amíg rá nem jött a dologra
a Fejér Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság. 1999 február 16-án, hétfőn vonult be Tapolcára. 1999 augusztus 13-án, pénteken szerelt le Székesfehérváron. Bevonulása hajnalán még a Hosszúlábú asszonyra táncolt a Steffl-ben egy asztalon, amikor leszerelt borús volt az idő, fülében walkman volt, abban a Portishead. A két zeneszám között lett érett férfi, volt laktanyafogságon, rúgta ki a barátnője (kétszer) és vették fel az ELTE régészet szakára. 2002-ben felvették török, majd mongol szakra. Egész életében híres keletkutató akart lenni, mint Goldziher Ignác. Mára rájött, hogy senki sem ismeri Goldziher Ignácot.
Ezért elkezdett irodalommal foglalkozni, hogy olyan híres legyen mint... de nem akar senkit sem megsérteni. Kötete még nincs. A kistango.hu alapítója, az Árgus őszerkesztője.
Ars poeticája: híres akar lenni és gazdag.
Díjai:
A székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár késedelmi díja, 2004
A dunaújvárosi József Attila Könyvtár késedelmi díja, 2005
|
 |
Pallag Zoltán 17 éves korában – 10 évvel ezelőtt – versekkel kezdte, s versekkel folytatta; az elmúlt három évben rendszeresen publikált, jó lapokban is. S méltán: fanyar hangja hovatovább felismerhetővé válik. 2004 óta prózát is publikál, s amit ismerek belőle (Pont jó a fehér kötél, Mozgó Világ, 2005/9.), azt mutatja, hogy ebben is tehetséges. Irodalomkritikával is foglalkozik, érdekes interjúkat készít (például Sinor Dénessel készült
interjúja nemcsak tárgyilag volt figyelemre méltó, hanem az agg tudós karakterét is föl tudta villantani), továbbá – mint végzős archeológus – máris elkezdett publikálni,
elsősorban a magyar régészet történetét feltáró tanulmányokat és recenziókat. Radnóti Sándor
|
|
|