Noth Zsuzsánna
Fotó: Nagy Ildikó Réka
1950. február 14-én születtem Óbudán. Burokban, amit, mint a Kis Gömböcöt, a bábaasszony felvágott és kimentett belőle. Ettől fogva nevezhetem magamat szerencsésnek. Humán beállítottságom ellenére közgazdasági technikumot végeztem. Ezen a száraz, rögös pályán botladoztam évtizedekig. 23 éves korom óta írok verset és prózát. Leginkább a lecsúszott egzisztenciájú emberek sorsa foglalkoztat, róluk szólnak regényeim
2006 karácsonyán megjelent Anya cömemel című punkpaletta kitalált hőse a világon kívüli világban lépdel, rakja egymás elé a lábát olyanformán, ahogyan a végigpörgetett lapokon mozdul a képsor; kérdés, önerejéből el tud-e jutni valahová. A punkvilág "lárvái" - riasztó küllemű fiatalok - naponta kéregettek az aluljárókban, legtöbbünk csak ennyit látott belőlük. Dacos számkivetettségüket lehetetlen megérteni anélkül, hogy közelebb hajolnánk hozzájuk, győz meg bennünket a szerző. A segítő szeretetet nem riaszthatja vissza semmi - sugallja Ilkáról, egy nehéz feladatra vállalkozó asszonyról szóló történetével. Nem az a kérdés, ki tehet róla, hogy kisiklott a lárvaéletük, hanem, hogy fogódzóra leljenek éppen akkor, amikor feltámad bennük jobbik énjük. Egy trilógia második darabja a könyv a Cickánycikcakkban megismert, keszekusza szőrzetű, menhelyről menekített kutya is felbukkan benne; megtapasztalhatja ő is, hogy egy igazi punk, akiről az általános kép az, hogy többnyire érzéketlen és tompa - a kutyának veti a legjobb falatokat, mielőtt ő maga enne... |
.
|
|
|
|