Forgács Zsuzsa Bruria
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkara történelem-filozófia szakának elvégzése után 1980-tól tizenhárom évet az Egyesült Államokban, New Yorkban töltöttem, ahol többek között szociológiát tanultam a New York City Universityn. Voltam bírósági tolmács, felszolgáló, festékkaparó-restaurátor, korrepetitor, idősgondozó, újságfelolvasó vakoknak, bankpénztáros, magántitkárnő, babysitter, gimnáziumi történelemtanár, egyetemi szociológia előadó, és részt vettem számos szociológiai kutatásban, főleg a szegénység, menedékhely, deviancia és prostitúció témakörökben. 1993-ben hazatelepültem. Azóta elsősorban szerkesztésből, fordításból, publicisztikából, forgatókönyvírásból, valamint dokumentumfilmek forgatásából élek. Első novellám a Mozgó Világban jelent meg 1980-ban. Első könyvem pedig Talált nő címmel jelent meg 1995-ben a Q.E.D. kiadónál, Szegeden
Publikációk: |
Szépirodalmi publikációim irodalmi és társadalmi folyóiratokban: És, Café Bábel, Holmi, Magyar Lettre International, Mozgó Világ, 2000, Napló (szamizdat), Nappali Ház, Nőszemély, Sine Morbo
További írásaim, cikkeim jelennek meg napi-, havi- és hetilapokban:
Antológiák:
Külföldi antológiák:
Könyvek:
előkészületben:
Filmek
Kulturális események:
Válogatott Interjúk és cikkek az általam írt és szerkesztett könyvekről:
1. Hogy írhat nő ilyet?! Forgács Zsuzsa budapesti és New York-i novelláinak könyve (Népszabadság, 1995.10.25.)
Forgács Zsuzsa könyvét nem szabad gyerek kezébe adni. Igazat kell adni a szerző egyik barátnője szüleinek, akik eltiltották tőle a lányukat, miután véletlenül ráleltek és elolvasták egyik novellája (e kötet 153–164. oldalán is megtalálható) szövegét. A folyóiratok szerkesztőinek is igazuk volt, akik visszautasították a Hullám kalandjai című írást, mert a Bábelt, az Élet és Irodalmat, a Holmit, a 2000-t és a Mozgó Világot –¬ahol eddig a szerző novellái megjelentek –¬nyilván ifjú házasok meg más huszonnyolc év alattiak is olvassák, nekik meg nem szabad szembesülniük vele, hogy akadhat nő, aki az utcán leszólít férfiakat, hogy szájuk segítségével könnyítsenek tejtől duzzadó mellén. Az ilyesmi csak az olyan klasszikusoktól elfogadható, mint Maupassant volt. Mégiscsak lehetetlen, hogy így írjon egy nő! Azért ott még nem tartunk, bármennyire emancipált is körülöttünk a világ, hogy csak úgy odavágja egy novella első mondatában: “Egyenesen az ágyékomból fakadnak e sorok.” Ha legalább a kötet felét kitevő, New Yorkban játszódó történetekből megtudnánk valamit az ottani élet szépségeiről! (Eláruljuk, hogy a szerző idejét nagyjából egyenlő arányban megosztva tölti itthon és az amerikai nagyvárosban.) De ott is belvárosi kislakásokban élnek a szereplők, a szomszéd házak ablakaiból leselkedő kukkolókkal körülvéve. Az abortuszra váró fekete vagy fehér asszonyok is hasonlóan éreznek és viselkednek, mint pesti társuk. Amiről mesél, ismerős minden részletében, de elragad az írás lendülete, a tobzódás a szavakban, amelyekkel előállítja a szöveget. “Ezek a szerencsétlen muksók gyanútlanul túrták az orrukat a tévé előtt, és tömték magukba a lekváros mogyorókrémet pattogatott kukoricával, és meghitten lapogatták meg vakargatták egymást elalvás előtt az ágyban, eközben mi szemrebbenés nélkül tonnaszám adtuk el a nevüket és lakcímüket (...) És sunyítottunk. És a sunyításnak ára van. Egymillió agysejt percenként.” Különösen szépen ír a szerelmi örömről és a szexuális bánatról. “Nem kért semmit, nem akart semmit. Meleg, kicsi kezével a fejemet simogatta. Ezt nem lehet megtanulni, ezt nem lehet kitalálni, gondoltam, ezt csak tudni lehet.” Pesten és New Yorkban is lepusztult helyek adják a mindennapi kalandok hátterét. De a Forgács-hősök – elsősorban nők – egyáltalán nem vágynak el sehová. Meg vannak békülve a világgal. Nem kerüli el őket a baj, sőt ki sem látszanak belőle. Ezzel együtt otthon vannak ezen a földön. (Forgács Zsuzsa: Talált nő. Q. E. D.)
Kelen Károly
1995. 10. 25.
2.
• Csejdy András:
A test, a test Forgács Zsuzsa, TALÁLT NŐ (Magyar Narancs)
Egy kora őszi könyv címlapján az egyik magyar fotós(nő) mászik háttal óriásfát anyaszült meztelen, egy odú peremén csüggeszkedik, fehéren fekete a kép meg az árnyalatok, fölötte a cím, talált nő, alatta a szerző neve, forgács zsuzsa, hátul árnyékolva stilizált arc, valamint egy idézet, amelyből, cseppben az egész, kitetszik ennek a kötetnek ereje és nagyja, hogy a történetek alig pár kivétellel az Újvilágban történnek, hogy az elbeszélő viszonya megengedően kritikus és hőkölve résztvevő, a hangja pedig ironikus, humoros. A Talált nő próza. Olyan bátor szöveg, ami méltán kavart bele a lavórba, amikor részei itt-ott (Holmi, 2000 stb.) megjelentek. Egyszer akárkinek elsülhet a keze, mondogatta az a pár kivétel, aki képben volt a piacon, aztán szaporodtak az írások, egyre markánsabban karcos hangon szóltak a novellák, szokatlan őszinteséggel női intimitásokról, élethelyzetekről, és hiperplasztikusan arról a New Yorkról, aminek néhány honfitársunk hiába rugaszkodott már. Most egyben van ez a könyv, és be kell lássuk, valami megtört, megtörtént a magyar prózai berekben, ugyanis anélkül olvasmányos minden egyes novella és a füzér egésze, hogy a szerző a legkisebb engedményt tenné a minőség rovására. Emlékszünk, akár ha ma lenne, ahogy Bálint Eszter a jarmuschi Paradicsomban egy a TangóróI újított sokadkéz télikabátban lépdelt az ismeretlenbe Screaming Jay megabasszára. Így valahogy képzelhető el a történetekben csupaszra vetkőző egyes szám első személy is: egyedül, nagyot akarva, szemben a városok városával, mögötte az aszfaltszürke pesti belterj, ami taszít és fog, elviselhetetlen és otthonos. Forgács belülről képes beszélni a testről. Legyen ormótlan, szőrös hájrengeteg vagy egy remekbeszabott, formás pénisz, nem kertel, erőt vesz magán, és nem hajlandó tudomást venni a bevett, prűd irodalmi beszédmódról. Nekitámasztják a falnak, felolvadnak benne férfiak és körbefolyja őket, a műtőben terpeszkedik abortuszra várva, remeg, és fáj, és jó neki, és vonszolódik. Hibátlan könyv persze nincsen, a Talált nő sem mentes aláfogalmazásoktól, de ebben a nyelvi csinnadrattában elveszítjük a tájékozódóképességünket, megbillen a mérleg, és beveszünk hasonlatokat, amiken máshol fennakadnánk. Azt mondjuk, akkor vagy otthon idegenben, amikor nemcsak érted, faragod is a viccet. Forgács vitriolosan pikírt, a szarkazmusa csereszabatos, nem csak ismeri, karikírozza az ő Amerikáját, gúnyt űz, miközben rögzíti a kinti tapasztalatot, hogy mit látni ott az utcán, hát mindent, belemegy és keveredik helyzetekbe, kiírja magát azokból, kiírja magából azokat, rója a sorokat, mindig csak magáról, csakhogy sokan laknak őbenne, homokos francia fiúpár és bolygó-örmény tagbaszakadt vendégíró, egy szekéroldal nő, úgy is mint barátok, frusztrált, mert alulkefélt magányosok, kitért apácák és heroinista sodródók, egy kimeríthetetlen tárház ezredvégi underdog és bitch. Akik úgy hiányoznak nekünk a papírról.
• Legeza Ilona: Forgács Zsuzsa, TALÁLT NŐ
Forgács Zsuzsa kötete kisprózákat tartalmaz: nem novellákat, nem elbeszéléseket, nem prózaverseket, hanem prózában megrögzített létállapot-felméréseket, ál-lírai személyiségmegnyilvánulásokat, groteszkbe és abszurdba ágyazott filozofémákat, ókori történetbe, történeti keretbe épített önvallomásokat, pornográf históriákba sajtolt feminista és antifeminista traktátusokat, családi anti-idillbe épített mentalitástörténetet (Egy emigráns nő levele New Yorkból; Hét nő New Yorkban; Leltár pasim jó cselekedeteiről; Tartsuk mozgásban a nőt; A merkuri sárga; Hívjátok anyát! stb.). Ötletekben, furcsa, kifordított helyzetek rajzolásában, elképesztő figurák fölléptetésében, fantazmagóriákban szinte kimeríthetetlenül gazdag a kötet, ám igazi savát-borsát nem ezek adják. Az írónő legfőbb ereje a gúny, az irónia, a szarkazmus, a semmi "szent" előtt meg nem álló, áhítatot nem érző kétely. Nem kíméli sem a női, sem a férfiúi, sem a magyar, sem a zsidó, sem az amerikai, sem az orosz, sem az anyai, sem az apai, sem a gyermeki, sem a szerelmesi (a sor hosszan folytatható) érzékenységeket, tabukat, hiteket és érzelmeket, szenvedélyeket és elfogultságokat. De íróként is fölöttébb gátlástalan: Petrit idézi és Esterházyt parodizálja, minden kegyelet nélkül, értelmiségi "szent teheneket" mutat be kínos helyzetekben, Zavarbaejtő, bosszantó, elragadó, olvasópukkasztó kötet. Keveseknek fog tetszeni, de azoknak nagyon.
Cikkek, kritikák, interjúk az Éjszakai állatkertről:
• Thüringer Barbara A nők szerint a világ (2005. december 2.)
Egy hónapja jelent meg az Éjszakai Állatkert című antológia. A kötetbe, amelynek témája a női szexualitás, csak nők írtak, és akarva-akaratlanul háborút indított a magyar médiában. Sokan feminista hadüzenetnek, néhányan a magyar szexuális forradalom zászlajának tartják. De vannak olyanok is, akik az irodalmat, a magyar szépirodalom nemes hagyományát féltik ettől a kötettől. Egy biztos, Az Éjszakai Állatkert az elmúlt évek legnagyobb és leghevesebb vitáját váltotta ki az irodalmi életben. A könyvről a kötet anyaszerkesztőjével Forgács Zsuzsával beszélgettünk.
Mi volt a céljuk az Éjszakai Állatkert megjelentetésével?
A magyar irodalomban eddig még csak nagyon gyéren, szórványosan megjelenő női szempont megmutatása a szexualitás témájában.
Ön szerint létezik olyan, hogy női irodalom?
A könyv hátuljára viccesen azt írtuk, hogy a Nemlétező Női Irodalom Kitakart Psyché sorozata. Nos, ez olyan mintha engem Nemlétező Zsuzsának hívnának, és időnként valaki megkérdezné, hogy miért ez a nevem, mikor én láthatóan és nyilvánvalóan létezem. Erre azt válaszolnám, hogy rám ragadt ez a név, mert sokan vitatták a létezésem, vagyis nem vettek rólam tudomást, de ettől még természetesen vagyok.
A női irodalmat nem kell merev határokkal elképzelni. Arról van szó, hogy a sok, közös, minden emberre jellemző vagy nagyobb csoportokra jellemző látásmódon túl van egy olyan különös szemléletmód, amit nőinek nevezhetünk. Más dolgokat veszünk észre, más dolgok fontosak nekünk, mint a férfiaknak (a közös fontos dolgokon túl), más problémák foglalkoztatnak minket (a közös problémákon túl).
Mit jelent ez pontosan?
Egyszerűen azt szeretnénk megmutatni, ahogyan a nők látják a világot a sajátos biológiai és társadalmi helyzetük különbözőségéből fakadóan. A nők felől a világ - ez az, amit láttatni szeretnénk antológiánkban. De nem valami ellenében, hanem azoknak a meglévő és megmutatott látásmódoknak a kiegészítéseként, amelyek eddig elsődlegesen és dominánsan férfiszempontokat közvetítettek és tártak fel.
Úgy kell ezt elképzelni, hogy mondjuk egy színpadnak eddig csak az egyik fele volt élesen megvilágítva, a másik fele meg alig, és most mi a színpad másik felét is élesen és a lehető legteljesebb és szélesebb körben kívánjuk megvilágítani, hogy az egész képet jól lehessen látni, és a férfi- és női látásmódok is megjelenjenek benne.
Miért pont ez a harminchárom szerző került bele a kötetbe?
2004 júniusában láttunk munkához szerkesztőtársaimmal Bódis Krisztával és Gordon Agátával, és körülbelül hatvan alkotót kerestünk meg. Voltak, akiket eleve riasztott a téma, és nem adtak szöveget. Voltak, akik visszavonták szövegeiket a már megszerkesztett könyvből (hárman), és volt néhány szerző, akiknek az írását mi nem tudtuk elfogadni.
Van-e ennek a kötetnek és a kötetben szereplő szerzőknek közük a feminizmushoz?
A harminchárom szerzőnk közül - a szerkesztőket is beleértve - körülbelül hat vállalná a feminista jelzőt a kötettől függetlenül. Mert ez a könyv tiszta irodalom, és nincs a történetekben - legfeljebb elvétve, utalásszerűen és foszlányosan - ideológiai tartalom. Egyáltalán nem feminista könyvet akartunk szerkeszteni, hanem egy irodalmi antológiát, amely a nők még feltáratlan és ezáltal még meg nem mutatott látásmódjáról, tapasztalatáról szól az adott témában.
A szerzők túlnyomó többsége távolról sem vallaná magát feministának, de ez nekünk (a szerkesztőknek) nem is volt szempont a megkereséseknél és válogatásnál. Szempontunk csak az volt, hogy a szöveg jó és érdekes legyen, igyekeztünk minél többféle szerzőt megkeresni, hogy színes legyen a könyv.
Jót tett a könyv körüli felhajtás az eladási adatoknak? A megjelenése óta eltelt egy hónapban jól fogyott a könyv?
A boltosok azt mondják nekünk, hogy a könyvet nagyon keresik, aminek mi nagyon örülünk.
A Nemlétező Női Irodalom Kitakart Psyché sorozat azt jelenti, hogy lesz második része a kötetnek?
Lesz 2., 3., 4., 5. és végül 6. része is.
• Vincze Zita: Nők és szex Éjszakai állatkert - Antológia a női szexualitásról (Népszabadság,2005. november 2.)
A szexuális forradalom állítólag szabadságot adott a nőknek. Megadta mindazt, amire vágytak, hogy végre ők is szabadon élvezhessék, amit a természettől kaptak. Ráadásul bátran kimondhassák, hogy ők is résztvevők, és az éjszakai állatkert lakóihoz hasonlóan megmutassák: amikor senki sem látja, életre kel bennük a vad. Néha mégis az ellenkezője történik.
"Én, született és az is maradt Baranyai Gitta elhatároztam, hogy férfiak nélkül élem le az életem. ... Egész egyszerűen elfelejtettem, hogy miért jó, ha az embernek van egy párja." (Hidas Judit)
A könyv egy utcai jelenettel érkezett. A tér sarkán nők álldogáltak, előttük ketrec, selymes kendőkkel beborítva. Leplezve, takargatva a titkos, gyakran szégyenteljesnek érzett vágyakat. Azokat az érzéseket, amelyek megbújva lapulnak a női lélek zugaiban. A testi szerelem beteljesítő, felkavaró sodrását. Síró szaxofon kísérte a szertartást, melynek végén a kelmék suhogásában a "vadállat" kiszabadult a rabságból: a magyar irodalom első, átfogó összeállítása a női szexualitásról. Minden, amit néhány kortárs - és hajdani - szépírónő erről elmondani képes.
"És az, hogy mellém fekszel, olyan, mint a részesülés. Valamiféle boldogság. Férőhelyes szeretet" (Kupcsik Lidi)
A kötetben harminchárom nő nyitja ki legtitkosabb dobozkáját, és írja le, hogyan él együtt saját szexualitásával. Azzal az ösztönös vággyal, mellyel kislánykora óta harcol. Azzal a viadallal, amelyből hol győztesként, hol pedig megalázott vesztesként kerül ki. A gyűjtemény szép parabolában festi meg, hogyan indulhat, és miként érhet véget a férfiakkal vívott örökös háború. Az idilli együtt ébredéstől, az összesimulás beteljesítő teljességén át, egészen a tizenkét meg nem született szerelmi gyümölcsig, akik műtőasztalon kénytelenek a harcnak áldozatul esni. Megdöbbentő őszinteséggel, szívszorító vergődéssel keresve azt a kulcsot, amelynek segítségével egy nő beléphet a szemérmetlen boldogság palotájába. Arra a helyre, amely talán nem is létezett soha. Ösztön és gondolat keveredik a sorok között, megannyi beteljesedéssel, ellentmondással, bánattal, elfojtással. Férfiakhoz, nőkhöz fűződő erotikus vágyak, hatalmas szerelmek, alkalmi kapcsolatok, elillanó boldogság: minden, ami ezen a palettán elképzelhető.
"El innen! Felpattanok, ő értetlenül utánam bámul. Átviharzom a lakáson, lerohanok a lépcsőn, és csak arra gondolok, hogy odakint végre friss levegőt vehetek, s akkor talán nem dobom ki a taccsot, talán megfeledkezhetek életem legideálisabb kalandjáról." (Rapai Ágnes)
•Kelen Károly Már évezredek óta itt vagyunk Artizánok: nem partizánok és nem kurtizánok
Az Artizánok – Forgács Zsuzsa Bruria (FZs), Gordon Agáta (GA), Bódis Kriszta (BK) – szerkesztették az Éjszakai állatkert című kötetet, amelybe csak nők csakis a női szexualitással kapcsolatos írásait válogatták be.
- Én eddig azt hittem, a szexualitás általános emberi dolog...
F. Zs.: - Csakhogy úgy nőttünk föl, hogy férfigondolkodás szerint sajátítjuk el a világ kultúráját, és benne a mi szerepünket is. Ezért azt akartuk körbejárni, hogy mi, nők hogyan látjuk, hogyan érezzük át a szexualitást, hogyan gondolkodunk róla, lehetőleg minél függetlenebbül a velünk szemben támasztott külső, dominánsan férfi elvárásoktól. Nem más ez, mint női önvizsgálat. Egy probléma megvilágítása sajátos szempontból.
G. A.: - Iskolásként és egyetemistaként alig olvashattam mást, mint amit férfiak írtak a szexről vagy bármi egyébről. Persze, hogy egyre kíváncsibb lettem arra, amit valóban a nők gondolnak és éreznek. Néhány éve a "nőírókat" olvasom olyan mohón, mint eddig a férfiakat, és az én világképem feltétlenül gömbölyűbb lesz tőlük.
B. K.: - Túl kevésnek, túl leegyszerűsítettnek gondolom a szexualitásról való diskurzust. A szexualitás kommunikáció. Két ember között kölcsönösen alakuló, egyenrangúságot feltételező interakció. Eddig csak férfiak megírta minták voltak. Mit olvashattunk a női szenvedélyről, szabadságról, félelmekről, megfelelési kényszerekről, függőségről, megalázkodásról?
- Ha hirtelenében kellene felsorolni a magyar nőírókat, akkor a XX. század elejéről legföljebb Kaffka Margit, Lesznai Anna neve ugorhat be az olvasónak, későbbről pedig Nemes Nagy Ágnes, Raffai Sarolta, Galgóczi Erzsébet, Szabó Magda, Jókai Anna, Rakovszky Zsuzsa... Ehhez képest mostanában feltűnően sok nő írta könyv jelenik meg.
F. Zs.: - Már évezredek óta itt vagyunk, de csak most kezdünk látszódni. Hatvan szerzőt kerestünk meg, harminchárman kerültek be végül a kötetbe.
B. K.: - Az irodalom bennfentesen, tekintélyelv szerint működik. Hiába vagyunk egyre többen, állandóan magyarázkodnunk kell. A kedves, értő, írásainkra is figyelő férfiak zavarban vannak, ha nyilvánosan beszélgetniük kell velünk, mondjuk olyan szempontokról vagy szempontok szerint, amelyeket nevezzünk most nőinek. Pedig mi csak az emberről való általános ismeretekhez akarunk hozzátenni valamit: a sajátos, egyéni tapasztalatokból született nyelv a meglevő nyelvet is gazdagítja.
G. A.: - Elég távolról nézve mindenképpen egy ugrás ez az antológia. Nálunk a női írás most ért el egy kritikus tömeget, amellyel már másként kell számolni, mint eddig. Sok nő ír növekvő tudatossággal, sok a remek író közöttük, és az írás számukra is elhivatás. Most már lennének kilencvenen is, akik adnának írást.
- Mert látják, hogy valóban összejött. Sikerült elkapni a divathullámot...
G. A.: - Mégis jól érezhető volt a megszólított írónők aggodalma. Meg kellett küzdeniük a témával, amelyhez annyi szégyen és fájdalom tapad. No és a várható reakciókkal, azzal, hogy mutogatós néninek neveznek majd bennünket. Nem is divathullámot kaptunk el, hanem azokat az erőket éreztük meg és engedtük működni, amelyek hangsúlyosabb és tudatosabb női jelenléttel szolgálják az élet és az irodalom folytonos megújulását.
F. Zs.: - Ha nők a szexualitásról írnak, az deviánsnak számít még ma is. A kötettel különben szimpatizáló kritika P...verés (ezt egyszerűen nem lehet kiírni ezeken a hasábokon - a szerk.) címmel jelent meg. El tudja képzelni, hogy mondjuk Nádas Péter új regényéről - amely a szexualitás minden formáját leírja - valaki F...verés címmel írjon?
B. K.: - Nem lehet elkerülni, hogy "lenőírózzanak" minket. És ez még a jobbik eset. Mi ráadásul azt kértük a résztvevőktől, hogy merüljenek el a témában, amennyire csak tudnak, és tárják fel a tapasztalataikat, és teremtsenek nyelvet, teret, világot. Megtették.
- Volt is néha olyan érzésem, hogy pornográfiát olvasok...
B. K.: - A pornográfia egyetlen célja, hogy felizgassa az olvasót, az Éjszakai állatkertben azonban egyetlen öncélú szöveg sincs.
G. A.: - A pornográfia: szintetikus szex. Mi pedig a valódit próbáljuk ábrázolni.
F. Zs.: - A pornográfia ábrázolta aktusban a nőnek csak az elidegenített teste, szexualitása vesz részt, leginkább árucikként, a szexipar prédájaként. A pornográfia mesterségesen gerjesztett férfielvárások szerint íródik, és az igazi férfiszexualitáshoz sincs köze. A nő nem emberként jelenik meg, hanem tárgyként. A múlt század szexuális forradalma a testiség problémája iránt nyitottabbá tette az embereket. De még mindig keveset lehet tudni arról, mi a jó a nőnek.
- Feminista hozzáállás...
F. Zs.: - A feminizmust bélyegként ragasztják ránk. Még a nők nagy része is retteg attól, hogy feministaként tartsák számon.
G. A.: - Mert úgy érzik, bebetonozzák őket egy ideológiába. Márpedig nem akarnak egy ideológiát képviselni. Pláne nem harcolni érte. A nők idegenkedése az ideológiáktól alighanem fontos történelmi képződmény.
B. K.: - Nem hiszem, hogy mi ezzel a könyvvel mindent megválaszolnánk, éppen csak a beszorítást feloldó kérdéseket próbáljuk feltenni. Abból indulunk ki, feminista az, aki egyenrangúnak tart minden embert, tehát a nőket is a férfiakkal. Vagyis feminista lehet férfi is. Nem kell hozzá más, csak látni az előítéleteket, és tudni, hogy még ma is a férfiak uralják a terepet.
- Vannak novellák, amelyekből teljesen hiányoznak a férfiak.
G. A.: - A leszbikus kapcsolat is a tárgyhoz tartozik. Mondhatjuk, hogy akkora szerepet kapott a kötetben, amekkorát a való életben játszik.
B. K.: - Nagyon lényeges, hogy itt is érvényesül az, ahogy a női szem megközelíti a kérdést, hozzátesz a szerelemről, szenvedélyről alkotott általános képhez. Mindannyiunknak több identitása, többféle társadalmi szerepe van, tudnunk kell kezelni őket.
F. Zs.: - Összesen hat írás foglalkozik a nő nő iránt érzett vonzalmával, ezek közül is kettő olyan, amelyikből nem derül ki világosan, hogy nő a vágyott személy.
- Aki antológiát csinál, számítania kell rá, hogy különféle színvonalú írások kerülnek egymás mellé.
F. Zs.:- Vegyük úgy, hogy ez a könyv egy kiállítás. A női szexualitás tárlata, melyre az Artizánok meghívtak másik harminc művészt. Sok nagyon erős írás van a kötetben. Voltak viták és konfliktusok, de nem volt hierarchikus rend a szerkesztők között.
B. K.: - Organikus szerkesztési módszert követtünk. Nagy szabadságot adtunk a szerzőknek, de nem akartunk mindenáron megfelelni sem nekik, sem mások elvárásainak.
G. A.: - Nem vagyunk egyformák. Zsuzsa és én például viharosan éltük meg a nézeteltéréseket, de mindhármunknak egyformán fontos volt a cél.
- A belső címlapon ez áll: A Kitakart Psyché-sorozat első kötete.
B. K., F. Zs., G. A.: - Lesz folytatás, de még nem szeretnénk elmondani a részleteket.
A kötet szerzői: Abody Rita, András Hanna, Bán Zsófia, Bánki Éva, Bárdos Deák Ágnes, Berniczky Éva, Bódis Kriszta, Bozai Ágota, Csinszka (Boncza Berta), Drozdik Orsolya, Erdős Virág, Fiáth Titánia, Forgács Zsuzsa Buria, Gordon Agáta, Harangi Andrea, Harmos Ilona (Kosztolányi Dezsőné), Hidas Judit, Kapecz Zsuzsa, Karafiáth Orsolya, Kiss Noémi, Korzáti Erzsébet (Vékesné), Kupcsik Lili, Lángh Júlia, Nagy Kriszta Tereskova, Niran Judit, Pál Kata, Polcz Alaine, Radics Viktória, Rajsli Emese, Rapai Ágnes, Selyem Zsuzsa, Tóth Krisztina, Zsámboki Mari.
• Séllei Nóra: Híradások a sötét kontinensről Éjszakai állatkert - Antológia a női szexualitásról az ÉS-ben (2005. december 05.)
Tegye mindenki a szívére a kezét, és úgy merje kijelenteni, hogy ismer vagy legalábbis fel tud sorolni harminc kortárs magyar írónőt, és/vagy olvasott életében ötvenhat elbeszélést kortárs magyar írónőtől! Ha a válasz nemleges, akkor most lehet olvasni, neveket memorizálni, hiszen az Éjszakai állatkert című antológiában harminhárom nő (köztük három nyugatos írófeleség vagy szerető) szövege olvasható, melyek a Nemlétező Női Irodalom Kitakart Psyché sorozatában, s egyúttal a női szemléletváltás jegyében jelentek meg. Volt is, van is, lesz is, aki felkapja a fejét ezekre a szentségtörő kifejezésekre. Merthogy "úr ír", azt tudjuk, az normális, természetes, azt megszoktuk. Talán nem is véletlen, hogy a magyar nyelvben megvan ez a minimális különbségen alapuló ellentét a két szó között, ami, mint tudjuk, a jelentésképzés alapja. Ha úr ír, annak van értelme, jelentése. De hogy "nő ír"? Ennek semmi értelme. Hisz mindenki érezheti a kifejezésben lévő aszimmetriát, diszharmóniát: nem ugyanazok a betűk, megcserélődik a magán- és mássalhangzók sorrendje - borul a rend. Valami nincs rendjén. Vagy mégis? Valami másfajta rend lenne ez? Van másfajta rend? Mintha már hallottunk volna ilyesmiről. 1929-ben, Saját szoba című esszéjében írja Virginia Woolf az emblematikus fiktív írónőről, hogy "megkeveri az elvárt sorrendet. Előbb a mondatot tördelte szét, most meg a sorrendet" (115. o.). És persze az Éjszakai állatkertben is széttört valami, itt is megkevert valaki valamit: sorrendet, hangrendet, hangsúlyt, hangot, szavakat és mondatokat. Mert mi is az, hogy Nemlétező Női Irodalom? Hogy Kitakart Psyché? Hogy női szemléletváltás? A könyvbemutatóról tudósító szerint: "mi ez a nagy nőművészeti felindulás", "mi ez a nagy-nagy kitárulkozás" (Népszabadság, okt. 29.)? Merthogy eszerint a kitárulkozásnak - az alkotásnak és a vágy megírásának - a privilégiuma a férfiaké? Magára valamit adó nő nem tesz ilyet? De milyet? Hát olyat. Amilyet eddig még nemigen mondtak el. De hát mi is az, hogy női szexualitás? El kell azt mondani? Nem egyértelmű? Más megközelítésben: elmondható? De hisz nem ez volt Freud egyik legnagyobb gondja egész életében? Sötét kontinens, talány, titok - esetleg frigiditás vagy maszkulinitás-komplexus, mondja Freud, és nemigen találta a "normális" női szexualitás fogalmi megközelítésének a lehetőségét, gyakorlatban pedig mégoly csekély lehetőséget adott neki. Lehet, hogy a hiba a közelítésben volt? Lehet, hogy Freud nem mindig hallgatott oda (nő)betegeire? Lehet, hogy vannak fülek, melyek nem hallanak? Szemek, melyek nem olvasnak? Lehet, hogy ugyanezen szemek siklottak és siklanak el meglehetős nagyvonalúsággal a Nemlétező Női Irodalom (horribile dictu: feminista irodalomkritika) felett és mellett? És hogy ezáltal válna az nemlétezővé? Lehet, hogy csak a Kitakart Psychét látják, de őt is csak bizonyos szemszögből (Kitekert Psychét), bizonyos helyzetben (más szóval pozitúrában, de azt már nem kérdezik, hogy került oda, és jól érzi-e ott magát)? S hogy a tekintet - ami, mint szintén tudjuk, per definitionem a férfié - önellentmondássá változtatja a női szemléletváltás fogalmát? Bizonyos szempontból igen. Más szempontból viszont rendkívüli kötetet tart kezében az olvasó, melyet nemcsak fenti számstatisztikája tesz azzá, hanem elsősorban az a szinte végtelen tematikai, stilisztikai és műfaji változatosság, mely feltárul ezekben a szövegekben. Merthogy nyilvánvaló: az, hogy "nő ír", ebben a kötetben sem jelent semmiféle egyhangúságot. Mi több, a kötet éppen azt a monotóniát töri meg, ahogyan "a" női irodalom, "az" írónő mint szociokulturális jelenség létrejön és cirkulál a kortárs magyar irodalomértésben. Hiszen nem könynyű megtalálni a közös vonást például Csinszka saját korában nyilvánvalóan lázadó hangú, mostanra kissé egzaltáltan modoros önéletrajzi írása és Fiáth Titanilla számtalan kulturális allúzióval játszó, azokat egy új kontextusban kibillentő rapnovellája között, illetve - a sok közül csak két jó szöveget kiemelve - Kiss Noéminek a nyomozást, a rejtély megoldását és elmondhatóságát a narráció megsokszorozásával összhangba hozó elbeszélői technikája vagy Bódis Kriszta töredezett, s ekként szétesettséget sugalló, mondatvégi ponttal csak erőszakosan és mesterségesen lezárt és lezárható szövege között. (És persze hozzá kell tenni azt is, hogy nem is mindegyik szöveg remekmű - viszont sok nagyon jó és érdekes írást válogattak be a szerkesztők). Mint ahogy nem lehet annak a definícióját sem megfogalmazni, hogy mi is az "a" női szexualitás, amelyről a kötet szól, mivel az intim, közös reggeli ébredés pillanataitól (Kupcsik Lidi) és az - akkor még meg nem nevezett - szexualitásra való gyermekkori ráébredéstől és a szülői eufémisztikus elfedések megidézésétől (Forgács Zsuzsa) a többi nő sajátosan gunyoros szemlélésén (Harmos Ilona), a megoldhatatlan, férfidominanciaként megélt párkapcsolatokon (Karafiáth Orsolya, Bárdos Deák Ágnes, Nagy Kriszta Tereskova, Korzáti Erzsébet), a szinte talányosan kódolt leszbikus szerelmeken (Bán Zsófia, Gordon Agáta), az anya-lány kapcsolatnak (Hidas Judit, Radics Viktória) és az "anya" fogalmának radikális átírásán (Erdős Virág, Selyem Zsuzsa), a vágy szemérmesebb (Zsámboki Mari, Kapecz Zsuzsa, Lángh Júlia, Abody Rita, Berniczky Éva) vagy nyílt, egyáltalán nem "finom és feminin" (Harangi Andrea, Rapai Ágnes, Drozdik Orsolya) artikulációján keresztül az álomban megélt (Pál Kata), illetve a legdurvább erőszakig: a családon belüli (Bozai Ágota, Bánki Éva), katonák általi (Polcz Alaine) és csoportos megerőszakolásig (Bódis Kriszta) terjed az a tematikai skála, melyet bejár a kötet. És hogy mindennek a megfogalmazását mennyire nem "honi" földre valónak, az itteni diszkurzusban mennyire idegennek érzik a szerzők, azt jelzi, hogy a szövegek jelentős része nem is Magyarországon játszódik, illetve nem magyar a partner (pl. Tóth Krisztina, András Hanna, Niran Judit, Rajsli Emese). Ezt a sokféleséget és sokhangúságot látva akár azt is mondhatnánk a kötetről, hogy önmagának mond ellent, mert hiszen nem mondhatjuk sem azt, hogy valamiféle egységes kép bontakozna ki, sem azt, hogy megtudná belőle az olvasó, mi is az "a" női írás (ha feltételezzük, hogy van olyan), mi is az "a" női szexualitás (ha van olyan). De az Éjszakai állatkert talán éppen azért lehet a kortárs irodalom jelentős antológiája, mert megkérdőjelezi, kibillenti, lebontja a nőiségről és nőiességről vallott (dédelgetett?), otthonosnak tűnő, mert látszólag biztonságot adó domináns felfogásokat, és mert széttördeli a megszólalás megszokott kereteit: öszszekeveri a hangokat, a sorrendet, a rendet. Hogy ebből ki mit lát meg és mit olvas ki, az persze újabb kérdés. De a kukkolók garantáltan nem fogják nagyon jól érezni magukat ezen a kontinensen.
Szerző: Séllei Nóra Vágyak sűrűjében
Régen gyakorolt antológia akkora hatást a magyar sajtóra mint az Artizánok – Forgács Zsuzsa Bruria, Gordon Agáta, Bódis Kriszta – szerkesztette Éjszakai állatkert. Mérvadó sajtóorgánum nem jelenhetett meg a hetekben anélkül, hogy ne szólt volna a kötetről, sőt Centrifuga néven irodalmi beszélgetést is életre hívtak a szerkesztők, melyen a női irodalom létét-nem létét kívánják körbejárni alkalomról alkalomra. Sejthetően ők a női irodalom megléte mellett voksolnak, legalábbis az elő esemény vendégeit és témavezetését elnézve erre kellett következtetnünk. Az irodalmat Tisza Kata képviselte, a másik vendég, Somamamagésa, pedig művészet egy másik ága, a zene, női vonulatából nyújtott ízelítőt. Bár a program izgalmasnak ígérkezett, végül sajnos önmaga paródiájává vált, ami akár a könyvtől is elvehette volna a kedvünket, de szerencsére nem ez történt, ami nem annyira a mi nyitottságunkat mint magát a válogatást dicséri. Az egyszerűség kedvéért vegyük végig a tényszerű előnyeit a műnek. Először is csokorba gyűjti a női szerzőket, akik között még a kortárs irodalomban tájékozott olvasók is találkozhatnak új nevekkel. Ez idáig tabunak számító témát feszeget és nem utolsó sorban jók az írások. Ugyan ez utóbbi kijelentés nem a legegzaktabb irodalmi értékelése bármely szövegnek, mégis bátran használhatjuk ebben az esetben. Ãszinte írásokat olvashatunk nőktől, arról hogy mit is éreznek a nők – férfiak vagy nők láttán – testükben és lelkükben. Forronganak és elfojtódnak vágyak, a legizgalmasabb tanulság azonban az, hogy szerzők meglátása szerint a testiség nem választható el a szív ügyeitől. Néha csak pillanatnyi a fellángolás, ami kiváltja a szexualitást, ahogy van, hogy a szexuális élmény vagy fantázia indítja be egy-egy hősnő képzeletét, de akár így, akár úgy alakul a történet, test és lélek kéz a kézben jár. Mindezekből akár az is következhetne, hogy az elbeszéléseket leginkább férfiaknak kéne memorizálásig olvasniuk (és reméljük, olvassák is), de sajnos azzal nem kecsegtethetjük az érdeklődő férfiembereket, hogy térképet kapnak a női lélekhez, és a sokszor érthetetlennek tűnő cselekedeteket sem fejthetik majd meg egy jól képzett kódfejtő magabiztosságával. Viszont mind a férfiak, mind a nők kapnak egy jó nagy löketet ahhoz, hogy átgondolhassák, vajon mikor mond igazat a szájuk s ez milyen arányban áll testük véleményével.
Éjszakai állatkert – Antológia a női szexualitásról, Jonathan Miller Kiadó 2005, 671 oldal 3180 forint.
Kapcsolódó anyagok:
• Legeza Ilona: ÉJSZAKAI ÁLLATKERT Antológia a női szexualitásról
A fülszöveg azt ígéri az olvasónak, hogy a kötetből, amely "irodalmunk első átfogó antológiája a női szexualitásról", ki fog derülni, "milyen is nőnek lenni intim kapcsolatainkban a 3. évezredben...".
A harminchárom szerző mindegyike nő, legtöbbjük (szám szerint harmincan) kortársaink Tőlük olyan írásokat gyűjtöttek egybe a szerkesztők, amelyekben érzelmi életükről, többnyire érzelmi válságaikról, a szexualitás megélésről, sokszor egészen abszurd helyzetekről (Ideális kaland) vallanak. Az irodalomtörténet híres múzsái is megszólalnak: Ady Endre életének jelentős éveit most Csinszka Így történt című visszaemlékezéseiből árnyaltabban, a rajongó kislány szemszögéből ismerhetjük meg. Korzáti Erzsébetnek Szabó Lőrinchez 1928 és 1936 között írott leveleiből (Vedd el tőlem ezt a nagy szerelmet) átérezhetjük a tragikus szerelemben vergődő nő vívódásait, bánatát. Szubjektív, néha kíméletlen hangú portrékat írt kortársairól, főleg a "Nyugat-feleségekről" Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona, ezek most Írófeleségek címen jelennek meg a kötetben. (Szerencsésebb lett volna helyettük szintén kortárs szerzőket hívni, a kontraszt sem lenne ekkora: a maiak egyéni, eredeti, fiatalos nyelvi fordulatokkal dolgoznak, s bár az akkori Csinszka szinte még gyereklány, de a korabeli könyvek, amelyeket olvasott, hatottak rá: divatos irodalmi irányok modorossága érezhető írásain.) A Káprázat és erőszak című részben kapott helyet Polcz Alaine regényéből (Asszony a fronton) az a részlet, amelyből megtudhatjuk, milyen az igazi erőszak, hogyan lehet azt fizikailag és lelkileg túlélni.
Érdemes elolvasni az 56 novellát tartalmazó kötetet, mert - a sokféleségen, sokhangúságon túl - érzelmek, hangulatok, "hozzáállások" egész sorát, hatalmas skáláját involválja a válogatás, s ritkán találunk ennyi tehetséges iró(nő)t egy kötetben. Az igazi irodalmat felmutató könyvben akad jó néhány gyengébb színvonalú írás is, de ezeket feledteti a többségükben meglepően értékes próza. Az igényesen összeállított, ízléses megjelenésű, a kortárs irodalom jelentős antológiáját a szerkesztők jegyzetekkel és a szerzők rövid életrajzával egészítették ki.
Szerzők: Abody Rita, András Hanna, Bán Zsófia, Bánki Éva, Bárdos Deák Ágnes, Berniczky Éva, Bódis Kriszta, Bozai Ágota, Csinszka, Drozdik Orsolya, Erdős Virág, Fiáth Titanilla, Forgács Zsuzsa Bruria, Gordon Agáta, Harangi Andrea, Harmos Ilona, Hidas Judit, Kapecz Zsuzsa, Karafiáth Orsolya, Kiss Noémi, Korzáti Erzsébet, Kupcsik Lidi, Lángh Júlia, Nagy Kriszta Tereskova, Niran Judit, Pál Kata, Polcz Alaine, Radics Viktória, Rajsli Emese, Rapai Ágnes, Tóth Krisztina, Selyem Zsuzsa, Zsámboki Mari.
Cikkek, kritikák, interjúk a Szomjas oázisról:
|
|
|
|