1.  Nyelvhasználat és önazonosítás  (Az újabb magyar irodalom egy jellemző tendenciájáról)

2. „Nyelvi fordulat“ az irodalomban

3. A nyelv emotív funkciója

4. Az érzelmi hatástalanítás módjai művészi szövegekben

5. Végrehajtják és elszenvedik (Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról)

6. Pluralitás és anekdotaforma (Krúdy prózapoétikája)

7. Esszé a versről és Marilyn Monroe-ról

8. Skizofrénia és nyelv (Személyiségvázlat Sylvia Plathról)

9. Közelebb egy másfajta elagadtatáshoz” (Ladik Katalin: A parázna söprű)

10. Érték és modalitás

11. Ontológia és egzisztenciológia (A lételméletek és a létköltészet két lehetséges típusa) 

• Anesztézia (versek; Móra, Kozmosz, 1988)

• A fül (versek; Széphalom, 1992)

• Ellenfülbevaló (versek; Magvető, 1994)

• Elég, ha én tudom (versek; Seneca, 1996)

• Fojtott intenzitással, fojtottan (versek; Fekete Sas, 2002)

• Maradj még idegen - hangjáték (Új Írás, 1984, rendezte. Grunwalsky Ferenc, 1995)

• Racun (Poison) Penyair Hongaria (kétnyelvű – indonéz-angol – verseskötet, angolból fordította Pungkit Wijaya, Indonézia, 2015)
   

Néhány, kötetben még meg nem jelent vers 

MEGÉRLELT HALÁL

Majdani erőszak szunnyad.

Magva, majdani viszonynak. 

Szökellésbe fagyott csöppjé- 

től: roppant lavina-örvény. 

Néhány, kötetben még meg nem jelent esszé, tanulmány

• Gyakorító és mozzanatos képzők a mai magyar nyelvben, (Magyar Nyelv, 1978.)

• A szófajváltás, (Magyar Nyelvőr, 1984.)

• Az aspektus egy lehetséges formális definíciója és jellemzése, (Nyelvtudományi Közlemények, 1985.)

• A nyelvhelyességi szabályok jellege, (Norma – átlag – eltérés, 1986.)

• Mindennapi élet, erkölcs, művészet, (Literatúra, 1986/1-2.)

• Végrehajtja és elszenvedi. A hermeneutika mint a medialitás filozófiája, (Katedrális, 1993.)

• Névadónak lenni megnevezett helyett. Kertész Imréről, (ÉS, 1995.)

• Egy lehetséges posztmodern filozófia, (Nyelv, nyelvész, társadalom, 1996.)

8 versem indonézül (angolból fordította Pungkit Wijaya)

A FÜL

Mintha egy szentélyhez járulnának, úgy
jönnek, jönnek a füleimhez. Még jó,
hogy szép nagy füleim vannak.
Mélyek, öblösek.
Jönnek a csípő-és kebelméretek.

Jön a magányos. Neki a férjem kell.
Jön a családanya. Ő férjezett, frigid.
Ha éppen nem jön, nyelveket
tanul, meg utazik.
A leszbikus? Ő el se jön. Pedig ôt

elcsábítanám. Jobb híján a fülem
hegyezné önmagát. (Jó nagy.)
Nőies nőt elvből nem hívok meg.
Férfiakat sem. Hozzájuk
én megyek.

De nekik is csak a füleim kellenek.
És a szájak? Be nem állnak.
És a fülem? A fülem, az néma.
Csak a fülbevalómat cserélem néha.
A fülemet, azt nem hagyom

THE EARS

As if my ears were the sacraments,
a crowd appears, appears before them. Lucky
I have nice big ears.
Deep and hollow.
The hip and breast sizes are coming.

Here comes the lonely one. She wants my husband.
Here comes the housewife. She's married, frigid.
When she doesn't come, she learns languages,
travels.
The lesbian? Doesn't come at all. Though

I would seduce her. If nothing comes of it, my
ears would perk themselves. (Big as they are.)
Feminine women I don't invite on principle.
Nor any men. I go
to them.

But all they want is my ears.
And the mouths? Nonstop talkers.
And my ears? My ears are mute.
I change only my earrings from time to time.
My ears are mine.

(Translated by Michael Castro and Gábor G. Gyukics)

 
TELINGA

Seolah telingaku menjadi sakramen-sakramen, sebuah keriuhan
nampak, nampak didepan mereka. Untunglah
Aku punya telinga baik yang besar.
Bergaung dan bergema.
Pinggul dan payudara mengembang.

Disini datang seseorang yang kesepian. Ia inginkan suamiku.
Disini datang seorang isteri. Ia telah menikah, acuh.
Ketika ia tak datang, ia belajar bahasa-bahasa,
perjalanan-perjalanan.
Seorang lesbi? Jangan pernah datang. Meskipun

Aku ingin menggodanya. Jika tak ada yang datang
Telingaku akan merecik diri mereka. (Besar seperti mereka.)
Aku tidak mengundang perempuan feminim yang mapan.
Atau lelaki manapun. Aku pergi
menghampirinya.

Tetapi mereka semua ingin telingaku.
Dan mulut-mulut? Pembicara-pembicara yang ngoceh.
Dan telingaku? Telingaku kini tuli.
Aku hanya merubah pendengaranku dari waktu ke waktu.
Telingaku adalah milikku.
 

ATAU YA

Untuk menjadi sebuah jambangan kosong

Untuk menjadi bunga layu di dalam jambangan

Untuk menjadi sebuah mikropon kecil

Untuk menjadi sebuah rangkak diatas sebuah bahu

Untuk menjadi genggaman satu rahasia

Untuk menjadi sunyi dan menyisakan disana

Untuk menjadi pangkuan pada sebuah telapak tangan

Untuk menjadi mikropon di dalam sebuah tubuh

Untuk menjadi sebuah rahasia

Pelan, berakhir dan riang

Untuk Menjadi polos dan tolol

Untuk menjadi dan bergegas pergi

Untuk menjadi hampa dan tak terbaca

BUKAN SEBAB ITU ELOK

Disini aku punya tempat

Dimana aku bisa berkata

Aku memujanya. Aku memujanya.

Aku hanya hadir di dalam peran

Aku ingin warna-warni! Warna-warni!

Seperti halnya langit diatasku selalu biru

Bukan sebab itu elok. Bukan sebab itu.
 

KEBAHAGIAAN YANG HILANG

Ia bertanya tentang

Aroma kesukaan.

Lalu pergi.

Sekarang aku bernyanyi, disini

Kecemasan,

Untuk nya-sebaliknya-istirah

Kekuatan tumbuh: menangkap.

Perlahan tumbuh membunuh sel

Membalas: bercerita

Tiap-tiap kata. Setiap isyarat.

Ia dan ia dan ia dan ia

Aku? seorang aku? Tak pernah.

Tak pernah, tak pernah, tak pernah berakhir.

Bahkan setelah kematianku.

Bernyanyi yang lain –aku-yang terbaik?

Lebih dari seorang kekasih pergi.

Tiap kata adalah sebuah ambang, sebuah permintaan, sebuah tepi

Sebuah kail.

Aku tak mengerti semua terjadi

tak mengerti.

IA LELAH DAN TERPURUK

Ia mencoba datang, berselubung

Ia mengehentakku.

Seolah aku menjadi

diri yang lelah. Aku membayangkan

Sebuah pembaringan.

Aku akan datang didalam wajahmu. Ia berkata

Apakah ia ingin mempermalukanku?

Apa yang telah ia pikirkan?

Setelah itu, selama dua hari

Mataku terbakar.
 

LAKUKAN DENGAN HATI-HATI

Hotel putih. Dimana dosa terlupa. Dan

Suara hati bersalah.

Kau merana.

Kau terpuruk.

Menipuku dihari senin.

Setiap hari senin.

Yang aku suka.
 

RONA KATA YANG BERUBAH

Bukalah, laut muncul dalam tidur.

Membawa ombak-ombak.

Bunyi sunyi dibawah musim panas.

Melempar sebuah senyuman dipantai.

Sebuah bisikan hangat didalam tubuh

Sebuah warna pecah dalam gelas.

Sebuah isyarat yang lekas.

Cinta seperti laut yang surut.

Melempar senyum di pantai.

Aku ingin menyimpan sesuatu.

Tapi, tidak, keabadian bukan milikku.

Aku bisa bertahan.

Menunggu siksaan.

Disini dan sesuatu yang serupa terjadi

Dengan sunyi, aku terdiam didalam gelas

Hanya titik yang berpendar didalam pemandangan yang bugil

Suara-suara lenyap.

Hanya sebuah isyarat yang bergerak.

Kebahagiaan seperti seorang penari yang diam

Berdenyut-denyut pada tulang punggung

Dan laut tak lagi abadi.

SEGALANYA BANGKIT

DI DALAM KEKOSONGAN

YANG TIBA-TIBA

Aku terpuruk

Begitu tersungkur,

Ketika ada telepon

Mulai berdering

Aku mencekam

Sentuhlah. risau

Kesunyian sebelum hari libur.