ERROR
Rosszul láttad, na, évedés volt, réfa.
Hol volna két ábor, hamis abuk,
ez nem az őrültek anyája itt,
nincs hasadt udatú értelmiség,
sőt, étje van az értelmes beszédnek,
az örvényeket józanul betartják,
amiként az ízparancsolatot,
az űzzel nem játszanak, semmi vész,
semmi lapdázás nincs emberfejekkel.
Hiszen ez itt a szellemek világa.
Az ürelem és olerancia
hona – magadra ismersz? – a hazád,
hol az ettvágyat ehetség segíti,
nem hangyaész és emberszorgalom,
ez, ahol mindig is élni akartál,
nem beszélve arról, hogy halni is.
Hát nyugodj meg, évedtél, előfordul,
felírva áll a rettentő anulság,
olvasd roppant hibaüzenetét.
A másik ember – az a rohadék
A másik ember – az a rohadék,
aki fellök, úgy rohan, nem is néz,
aki nem képes félreállni, ha sietsz,
aki rég látott, és meg sem ismer az utcán,
akit rég láttál, és nincs kedved felismerni,
aki nem szán rád egy órát az életéből,
aki az életedből órákat kívánna magának,
aki elfelejti, mit beszéltetek meg,
aki szemedre hányja, ha valamit elfelejtesz,
az a másik rohadék is mindig te vagy.
Barátok
Barátok. Két író egy hajó fedélzetén,
öt-hat évvel egyikük, hét-nyolc
évvel másikuk halála előtt. Mi lesz itt,
öregem, erről hallgat a röhögéshez szokott
két arc, túl okosak, hogy ne sejtsék,
de nem kell átélniük bujkálást, üldöztetést,
se belehalni tömeggyilkosságba,
bár a nyakkendős megéli majd a csokor-
nyakkendős halálát. Ülnek a hajón,
legyintő mozdulat, de a könyökük összeér,
az egyik a látványra, a másik a gondolataiba néz.
Barátok. Egy költő és egy író a barátság
júniusi napsütésében. Bujkálást,
tömeggyilkosságot, önkényt túlélt két
élő ember, két középkorú férfi, vállasan,
egy napsütötte téren, ha nem is
mosolyognak, mégis ellazul az arcuk.
A költő félig kifordul a képből,
a válluk mégis egy vonalban áll.
Szép középkorúság. A test és egyebek
kiszolgáltatottsága előtt, szabad,
szép középkorúság, megszerzett barátok,
még elég kevés hajszálrepedés, erős közeg,
mi lesz velünk, barátaim, barátaim!
A harmadik
betartani. törvényt, egyezséget, ígéretet?
nem. csak úgy, betartani. mindegy, kinek.
nem segíteni, mást akadályozni meg.
biztatni, feltartani a hüvelykemet?
lefelé fordul az. csakis
a középső áll, mint a cövek.
|