Yang Li

Ária: Mozart: Cosi fan tutte, Dorabella áriája

Rapai Ágnes

Lemondtam erről-arról. Neccharisnyát,
szexis harisnyatartót nem veszek már.
Kutyám se lesz. Se Hegelem. Se Kantom.
A Scalaban fellépni semmi sanszom.

Virágkötő sem leszek, szüfrazsett sem.
Kutatni kincsek után nem törekszem.
A völgyben tanyázom, de bánja a kánya!
Húzzak bakancsot? Tán vár a Himalaja?!

Erdős Virág

A Trabantfejű Nő

„Ha már épp a »vizuálisköltészet« a mániád,
elmesélem, mit láthatsz ezen a fotográfián."

Ez
itt a régi kettes út,
a Vác felé menő,
emitt egy pompás sárkupac,
amott egy szép fa nő,
a háttérben a lomha köd,
s a Pólus Palace Hotel Göd,
s habár kevésbé feltűnő, a kép sarkában ott ül ő:
a Trabantfejű Nő

a Trabantfejű Nő kevéssé formatervezett,
de azt mondják az út a cél, akárhová vezet

az a fő, hogy korrekt, bátor, nem fut el a problémáktól,
rögtön szól, ha vétkezett,
(a betétlap pont elveszett,
de minden más az rendezett),
s ha nem köhög a karburátor,
elmegy bárhová magától, hazafelé hoz tejet,
csokit, kólát, kenyeret

az tény, hogy sokat fogyaszt, ámde csakis Pepsi Maxot,
s ha minden kötél szakad néha bekap egy Xanaxot

szív, és gyújt, és  kipufog, és helyt áll minden fronton,
s ha mégis minden összedől még mindig ott a Frontin

a főnökével nem vitázik, nem kötekszik és
ha teheti, hát kerüli az összeütközést

lengéscsillapítón él és túlélésre hajt,
de egyre inkább képtelen bevenni a kanyart

s ha időközben csődöt mond a vértisztító léböjt-kúra,
akkor itt már nem segít a téli gumi garnitúra:

kipördül a padkára és máris ott a bukfenc,
inni kezd, és hármasával szedi a Seduxent

a férje lassan rá se néz, hiába minden áldozat,
a szexuális téren nyújtott turbó delux változat

a fék kopott, a kasztni csúf, a futóműve direkt randa
nem csoda, hogy beelőz a ford ká meg a fiát panda

visszasírja Zánkát meg a jugó-magyar diszkót,
de ha társaságba keveredik, megeszik a disznók úgyhogy

inkább fut,
meg szervízbe jár, mutatja a a szelepeket,
bowden-cserét reklamál, meg légkondit, meg szeretetet,

éjjelente fölriad, sír, fészkelődik, izeg-mozog,
nem hagyják őt nyugodni az elektromos injektorok

ami persze érthető,
ha beázik a pléhtető,

de az már pláne borzasztó,
hogy nem porlaszt a porlasztó

és ahelyett, hogy egyetemre járatná a gyereket,
a hátsójából mindenféle fittyfirittyet ereget

ha meggondoljuk, nem is lehet más szempontunk szinte,
csak a károsanyag-kibocsátás megengedett szintje

úgyhogy énszerintem akkor járunk el az ügyben helyesen,
ha nem hagyjuk a megfelelő rubrikákat üresen

és ahelyett, hogy beszélünk a lehetséges ártalomról,
megpróbáljuk villámgyorsan kivonni a forgalomból

társadalmunk egészséges klímája a tét:
a Trabantfejű Nő szennyezi környezetét!



Yang Li
Ária: Bizet: Carmen áriája, Seguilla

Rapai Ágnes

Földrengés a nyolcadik szobában,
ez jó cím, mondod.

És akkor megmozdul az asztal,
kilöttyen a víz, mentőautók
vijjognak a Nagymező utcán,
menekülnöm kell a nyolcadik szobából,
elkérni a kulcsot, a szomszédban elbújni,
betörni az ajtót.

A nyolcadik szobában üvegszilánkok
között  játékkutya fekszik,
a farkát csóválja.

A nyolcadik szobában nincsen senki,
aki a helyembe állna vagy megváltana.

Te zöld teát iszol, nyugodtan mesélsz.
Hogyan is mernélek kizökkenteni?
Odalép asztalunkhoz az egykedvű pincér,
s csak annyit mond, hogy ezernégyszáz.

MÁSODIK RÉSZ SZINESKÉPEK

Palya Bea
A Rózsa (népdal)

Ferencz Karolina
Dal: Dvorak: Ciganske melodie, Kdyz mne stara matka

Yang Li és Ferencz Karolina
Duett: Gluck: Orfeo és Euridice

Tóth Krisztina

Az vagy nekem, mint rabnak a fegyőr,
seggnek a tanga, combnak a borosta.
Bezár, szorít és szúr mindenfelől,
előbb csak húsba vág, aztán a csontba.

Az vagy, mint tépőzár a nagymosásnak,
sorban kihúzod mind a szálakat.
Lucskos halom, gombócba gyűrve várlak
és mi fölfeslett az tovább szakad.

Tőled rohan a harisnyán a szem le.
Becsípsz és kiakadsz, mint a cipzár.
Vándorló zokni: felbukkansz hetente,
lehet, hogy volt párja, de nincs már.

Az vagy nekem, mi rég nem kéne légy,
lengő papír, én meg rászállva légy.

Radics Viktória

El kell mennem, és neki is el kellett mennie. Pedig miért ne maradhattunk volna? Én nem tudom, miért érkezik meg mindig pontban időre az a busz, amelyik elvisz. Hallatszik valahonnan, a fejünkben, egy figyelmeztető kopogtatás: hahó, indulás, vége! És nem kérdezheted meg, miért kell, mert ez a törvény süket. Berak a buszba, vonatba. Menni kell, nincs mese, egy szót se többet! Elment, én is megyek, nem én utazom, elszállít egy ismeretlen jármű, és vége.

Rapai Ágnes

Forgács megkérdezte tőlem, hogy melyik két versemet olvassa a képen látható nő.

Szerintem ezeket:

Halhatatlanság

Nem halhat meg a költő,
amikor cirkuszba viszi a gyerekeit,
amikor kiveszi a mélyhűtőből a disznócombot,
amikor a vécén ül,
amikor prosztataszűrésen vesz részt,
amikor a hasát sütteti a telkén,
amikor képregényt olvas,
amikor délutáni sorozatot néz,
satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Nem halhat meg a költő.

Leépítő líra

Mikor nem volt jó a kedvem,
A szomorúságot öleltem magamhoz.
Akkor jó lett.

Mikor nem volt pénzem,
A szegénységemmel kérkedtem.
Akkor jó lett.

Mikor nem volt szeretőm,
A magány karjaiba vetettem magam.
Akkor jó lett.

Mikor áthúzták a szándékaimat,
Könnyű szívvel lemondtam róluk.
Akkor jó lett.

Mikor meghaltam,
Akkor kezdtem élni.
Akkor jó lett.

Yang Li és Ferencz Karolina
Duett: Mozart: Varázsfuvola, I. felvonás, finálé, Csengettyűdal

folytatódik a csenggettyű dal