Fabó Kinga

   Gonosz vénasszonyok nyara

(A kedvéért:) furioso

   Bosszuja hosszura nyúl. A

   véres kardot körülhordja.

   Falkát toboroz ellenem.

   Tukmatúra: ezt nevezem!

   Nyújtja a kéjt hogy lecsapjon.

   Nyúl utánam át, a túlra.

   Liheg a gonosz vénasszony.

   Liheg nyomában a csorda.

   Túllihegi. Ahogy engem.

   Pátoszi húrokat peng’.

   Büszkén dagadó vitorla

   lesben áll hogy megtorolja,

   mit is? hogy fülsértôn riog?

   hogy nincs kin élvezkednie?

   Túlteng benne a vitriol.

   Nôt csak nô utál ennyire.

   Ôrköd a vártán e büszke vitorla.

   Vajha lehetne még bajnoki torna!

   Hisztéria szele süvít.

   Száraz a torka.

   Bosszura hosszu a les.

   Megtöri a gól-eseményt; reccs.

   Lefújva a meccs.

   És most lecsap. Dühödt állat!

   Híg az állag, csepp a korty.

   Bosszura hosszu a szomj.

   Bosszuja messzire megy.

   Csordultig van vele. Nem

   bírja tovább: elered.

   Áspiskígyót cizellál.

   Fullánkjával vizel rám.

   Bosszura gyûlik a nedv.

   Mélyen behatol ahogy az ôszbe a nyár.

   Illetéktelen helyeken tanyáz. Lóg a

   nyakamon, hol semmi keresnivalója.

   Nyelve tukmálja halálra magát.

   Körülhordja. Lasszóval fog –

   falkát toboroz ellenem.

   Ketyeg a gonosz vénasszony.

   Utolér, bárhova megyek.