|
Fabó Kinga
Talán könnyű ruhában
Egy tőlem különbözőnek
Alla legiera
Írott képet faragok.
Kristálykemény, hajlatos,
szivárvány- íve ahogy
megfeszûl: szín- őrizője.
Szótalan, midőn időnknek.
Jőnek teljesûlten, telten.
Bomolva a mind-, színökben.
Mikor szobrok kelnek lábra,
szilaj táncuk dermedt láva.
Ívben elreppenő pára.
|
|
|