Fabó Kinga

Lélek, akit úgy kerestem…

Lélek, akit úgy kerestem,
akiről annyiszor írtam,
akit annyit hívtam,
nem vagy sehol, senkiben?

Bennem vagy, de rossz helyen.
Rejtekhelyedről ontod
az önnemző sejteket.
Holléted ne sejtsem meg.

Te, aki nem létezel,
küldj jelet, de csak egyet.
Üzend meg, hogy élek-e.

Talán a sejtmag is sejti,
hogy a lélek vetette ki
magából: sok voltam neki.