|
Fabó Kinga
Az árnyék
Van-e teste? Van-e saját énje?
Van-e a saját énjében saját lélek?
Vagy mindez csak egy másik én torz kivetülése?
Én véltem beléje az enyémet?
Vagy ő vetíti rám a magáét?
Lehet másképp? Ki tudja.
Én: az árnykép. Titkolja?
Kiterjed és beszippant.
Háló vetül rám.
Lélekpillangót fogott?
Fallosz-lelke mocorog?
Vagy a pénisze?
Éjjeli pille
jött ide?
Aranypora vet szikrát?
Attól él, attól vibrál?
Test és lélek közt ingáz
a tünet. A vetület.
Megszül. De meg nem szüntet.
Aisza egyszer üzen.
Feljön egy új létező.
Érdeklem? Nem.
Engem sem ő.
Ha megnyerő,
akkor sem.
De nem az. Tévedtem.
Lelke nincs, vagy ha mégis,
lelkében tőlem idegen.
Lett egy idegenje neki.
Árnyékként követi.
|
|
|