Fabó Kinga

Ailo ás Lajla

Nem ölelt meg, akkor éjjel.
Nehéz volt, ahogy egymaga.
Nehéz ahogy, a pillanat.

Ahogy bennem megáradott.
Ahogyan bennem fölfakadt.
Bennem ahogy, a pillanat.

Meghalt bennem valakije.
És én vele, de nem bele,
valakibe, aki bennem
                              maradott.