Fabó Kinga

Negyvenévesen, Lolíta

Huszonéves fiú élte
volna pedofíl hajlamát,
mintha benne volna látnom
álmom: rég-halott apám.

Tûnik véle ki csak vélte
de ítélte: mint rontás.
Másban fogan meg gyerekem,
s helyette, ki az egyetlen

gyûlnek alkalmi fiókák.
Születômnek, én, mostoha
hajolok fölébe gyöngén,
ahogyan élônek soha.

Rég-holtak üzennek, bennem
növekvôn, egyre többek
lélek-nyitotta sebein
számlálja Isten könnyeit.