|
Fabó Kinga
Leszbosz; talán
Amikor üres a szoba,
és üres az ágy,
te vagy a hasonlított:
te hasonlítasz hozzám.
Vonz és taszít
csillogó, fekete szemed.
Két szabálytalan nő.
Ki bocsát meg kinek?
Test felől fogy el a lélek:
mint akik csak töredékek.
Összpontosítasz. Mire jó?
Mit kéreted magad?
Egyenlőtlen a harc,
mert a szexet nem tudom bevetni.
Egy férfit el-
csábítani: semmi.
|
|
|