|
Fabó Kinga
Nyelvlecke; kétfelől
Angoltanár. Fess? Fiatal?
Nem igazán.
De megdobban, lángra lobban
egy adminisztrátori szív.
És jön felém. És jön felém.
Bele. A zárójelekbe.
Telt és ôszinte nôi has,
ahogy ez most divat,
sôt: ahogy most kötelezô,
ugyanaz a név, de kettô,
és jön felém, és jön felém,
bele,
a zárójelekbe,
unalmas,
kispolgári életembe.
|
|
|