Fabó Kinga

Absztraktumok

Valami megromlott köztünk.
Valami, ami nem is volt.
De ilyen alattomosan?
Amikor én ott se voltam?

Ugyanúgy. Mindig ugyanúgy
történik. Ô jó, ô nem ejt
sebeket. A másik ô? Saját
fényétôl didereg.

Gonosz, gótikus csipkenyak. Csúnya
póz, elôrelátó meztelenség.
Meddô nô. Milyen banális!
Egyszerre túl sok és túl kevés.

Kis absztraktumok! Én képeztelek
benneteket. Nem túl vidám egy
ilyen képzés. Olyan ez, mint egy
nagy-nagy túlzás. Mint a szerelem.

Az a két gyeerek, akit nem nekem – –
az nagyon mélyen érintett. Persze,
nem mutattam. Jobb híján a szép nô
szerepébe éltem bele magam.